Napra pontosan hat évvel ezelőtt számoltunk be a Zircinfo-n a Fertő-tó-kerülő biciklis túránkról (az eredeti bejegyzés több képe a blog.hu évekkel ezelőtti frissítése során sajnos elveszett). Nem gondoltuk volna, hogy ennyi olvasót érdekelhet, ebben a pillanatban a Zircinfo TOP10 hetedik helyén találjuk 10317 letöltéssel.
Ezért gondoljuk, hogy a mostani ugyanezen túránk során szerzett néhány tapasztalat is érdekelheti azokat, akik a Fertő-tó környékére mennek kerékpárral, akár az egész tavat akarják megkerülni, akár csak csillagtúrákat tenni a tó körüli és a környéki utakon.
Az újabb túrára abból az alkalomból került sor, hogy ezzel a junior útitárssal (a hat évvel ezelőtti túratárs tesójával) már legyűrtük a Tisza-tavat, a Balatont másfélszer, de a Fertő-tó még hátra volt.
Az ütemezés ugyanaz volt, mint hat éve a másik juniorral, a kerülésre három biciklis napot szántunk:
0. nap: érkezés Hegykőre, sátorverés a SÁ-RA kempingben (azért ott, mert egyben van a hegykői termálfürdővel, és a szállásdíj a fürdőbelépőt is tartalmazza).
1. biciklis nap: Hegykő-Fertőszéplak-Fertőd-Pamhagen (határ)-Apetlon-Illmitz-Podersdorf. Táv kb. 39 km. Sátrazás a podersdorfi kempingben.
2. biciklis nap: Podersdorf-Weiden am See-Neusiedl am See-Jois-Winden am See-Purbach am Neusiedler See-Oggau am Neusiedler See-Rust. Táv kb. 50 km. Sátrazás a rusti kempingben.
3. biciklis nap: Rust-Mörbisch am See (határ)-Fertőrákos-Balf-Fertőboz-Hidegség-Fertőhomok-Hegykő. Táv kb. 32 km.
A kerékpárutak vonalvezetéséről és minőségéről
Az osztrák szakaszokon szerencsére semmilyen változásról nem kell beszámolnunk. Mind az elkülönített kerékpárutak, mind a közutakon, vagy mezőgazdasági utakon vezető szakaszok kiváló minőségűek, gyakorlatilag semmilyen meglepetésre nem kell számítani (na jó, egy helyen a kerékpárút melletti fa gyökere felnyomta az aszfaltot, ez a magyar kerékpárutakon, akár Balaton, akár máshol, sorozatban fordul elő). Még a Podersdorf-Weiden közötti 10 kilométer egy 3,8 km-es szakaszán is, amelyik természetvédelmi okokból nem aszfaltozott, hanem csak finom murvás, de kemény, igen jól lehet haladni.
Az osztrák oldalon B10 jelzést viselő útvonal több helyen újabb B10 Alternative szakaszokkal egészült ki, ezek egy ponton elválnak a gerincútvonaltól, majd egy másik helyen visszatérnek. Mi ismét csak a gerincútvonalhoz tartottuk magunkat. Az útvonal végig kiválóan táblázott.
Ezzel szemben a magyar oldalon több figyelemre méltó körülményről kell beszámolni.
A Fertőd-Pamhagen bicikliút határ előtti, magyar oldali kb. 5-6 km-e igen rossz állapotban lévő, töredezett, hepehupás, helyenként kátyús betonsáv, a lenti kép nem igazán adja vissza. A korábbi emlékeinkben ennél jobb állapotban élt.
A Fertőrákos-Balf szakasz a hat évvel ezelőtti forrás szerint az országúton haladt. Most megnéztük ugyanezt a honlapot, és ma is ugyanazt mutatja.
A két falu határa között az országút minősége katasztrofális volt, és ez máig semmit nem is változott. Gyakorlatilag egy leaszfaltozott szekérút, amelyet úgy "szélesítettek" a gépjárművek számára kétnyomúra, hogy a déli (domb felőli) oldalán a padkára talán évtizedekkel ezelőtt rákentek valamennyi aszfaltot. Amely, megfelelő alapozás hiányában, hepehupássá olvadt. Két gépjármű még most sem tud elmenni egymás mellett anélkül, hogy le ne mennének a padkára.
Na, ezen kellett elmenni biciklivel. Akárhogy vigyáztunk, a lelkünket rázta ki ez a 6 km. A kerékpárosok jó része most is ezt használja.
Pedig, ahogy utólag sikerült kideríteni, "2015 év végén elkészült a Fertő tó körüli kerékpárút magyar hiányos szakasza. Büszkén adták át, állítólag Európai színvonalú. A valóságban életveszélyes, átgondolatlan, rossz a közlekedésben résztvevőknek, rossz a településnek. A lakók és civil szervezetek már most rettegnek a nyártól, és még pénzbe is került. Kizárt, hogy ezt bárki így megtervezte, engedélyezte, aláírta." - írta talán kicsit túlozva a következő videó szerzője, aki bemutatja az országutat kiváltó új bicikliút fertőrákosi kivezető szakaszát. Egy másik biciklis Balfról indulva járta végig az új kerékpárutat, és készített róla hosszabb videót. A számos internetes kerékpáros térkép közül csak egy térképen (merretekerjek.hu) találtuk meg az új nyomvonalat Fertőrákos és Balf között, illetve Balf belterületén egy szakaszon.
Hogy mi ez az új út? A szőlőhegyek meglévő, betonozott, aszfaltozott gazdasági útjaira felvezetett nyomvonal, helyenként új építésű, csak kerékpáros szakaszokkal, kb. 1 km-en burkolatlan, vízmosásos, sáros erdei út, több, 8% feletti kapaszkodóval. Mi Fertőrákos-Balf között a felét tettük meg az új úton, utána visszatértünk az országútra.
A mai helyzet szerint a két falu között nincs jó választás. A rövidebb, hepehupás közút, vagy a hosszabb, többnyire sima útfelület, de fel-le, meredek szakaszokkal. Osztrák oldalon, a nyugati tóparton is számos szakasz halad szőlőhegyek között, csak hát nem ilyen radikális váltásokkal
A Balf-Fertőboz-Hidegség-Fertőhomok lakott területen kívül menő szakaszai az országút északi, tavi oldalán, szintben mélyebben haladnak. Ennek az a következménye, hogy a jelentősebb csapadék a domboldalról lemosott homokot a közút úttestén keresztül a kerékpárútra rakja le. A nyomokból ítélve a Magyar Közút reménytelen harcot vív ezzel a jelenséggel, mivel a kiváltó okot nem tudják megszüntetni, és ezért a kerékpárutat is állandóan takarítani kell a sártól.
Ahol pedig nem a sár, ott a kerékpárút melletti - kánikulában megfizethetetlen árnyékot adó - nyárfasor gyökerei nyomják fel az aszfaltot, helyenként félméteres sűrűséggel. Az autós tesztpályák rázószakaszai elbújhatnak a több száz méter hosszú kerékpáros kínzópályák mögött. A falvak belterületén viszont mindenütt kiváló kerékpáros útviszonyokat találunk.
Schengeni migránspara, vagy valami más?
A rendszerváltás előtti korosztályok számára euforikus élmény volt az útlevélellenőrzés megszűnése "nyugatra", a megállítás nélküli áthaladás, a korábbi határállomások funkcióvesztése (amelyek a magyar oldalon most ott állnak kiüresedve, omladozva). Most, hat év után, azt látjuk, hogy mind a Fertőd-Pamhagen, mind a Mörbisch-Fertőrákos határon, mind Sopronpusztánál határőr-konténereket állítottak fel osztrák oldalon, 24 órás őrszemélyzettel. Ők nem állítják meg a forgalmat, nem kérnek igazolványt, csak figyelnek.
A sopronpusztai határátkelő ma. A rendszerváltás előtti korosztályoknál csak rémálmokban fordul elő, hogy valaki leülhetett egy határkőre, mert a saját egyenruhás honfitársai vagy lelőtték volna már előtte, vagy a dutyiba vitték volna, vagy az elmegyógyintézetbe. Ha egyáltalán eljutott volna odáig, hogy leülhessen rá.
Hat évvel ezelőtti kép, az akkori túratárs ugyanezen a határkövön ül. A háttérben balra, körülbelül ahol a zöld tájékoztató tábla látható, és mögötte a piros ruhás biciklista, ott áll ma az osztrák határőrség konténere, amit most nem tartottunk illendőnek lefényképezni. És már nem 50 km/h, hanem csak harminc, hogy alaposabban meg lehessen nézni az átkelőket.
Vajon kinek szól, és mit üzen ez?
Sopronpusztán, az 1989-es Páneurópai Piknik helyszínén a junioroknak elég nehéz elmesélni, mit is jelentett Európa 1989 nyara előtt és után.
Még egy "újdonság": a határ magyar oldalán felállították az egykori vasfüggöny (Fertőrákoson múzeuma is van) szerkezetét bemutató rövid kerítésszakaszt. A háttérben az aszfaltcsík a határral párhuzamosan futó kerékpárút, a tényleges államhatár a bicikliúttól még kijjebb húzódik, egy fehér határkő látható is. Közvetlenül mellette, már az osztrák oldalon, a határőrök mobil vécéje.
Ez a kettő, így együtt, elég rossz előérzetet kelt az emberben: az osztrákok határállomásokat telepítenek, a magyarok a vasfüggönyt szemléltetik, meg a rendszerváltás utáni világ európai kerítésépítő bajnokai is lettünk, tessék mondani, lehet már sorszámot húzni a nyugat-európai vízumkérelem beadásához a kormányablakban?
Most is megnéztük, de van egy nagy durranás
Persze nem lehet kihagyni a Mörbisch-Fertőrákos útvonalon, közvetlenül a határon található Mithras-szentélyt, de ami a legfontosabb, hogy a hat évvel ezelőtti csalódáshoz - mert be volt zárva - képest most a fertőrákosi kőfejtő, több éves, kétmilliárd uniós és hazai adóforintba került felújítás után, újra látogatható.
A szerző évtizedekkel ezelőtt, általános iskolás korában látta utoljára. A kőfejtő felújítását 2007-ben kezdték tervezni, 2015-ben nyílt meg újra a látogatók számára.
Menjünk el oda családostul, felnőttek és gyerekek imádni fogják.
A kőfejtő peremén két kilátóteraszos tanösvényt alakítottak ki, pazar kilátással a Fertő-tóra és környezetére, és a kőfejtő udvarára
A mesterséges "barlang"termekben (az évszázadok során kitermelt mészkő üregeiben) a lajtamészkő sokmillió éves történetének rekonstruált környezete ejt ámulatba, folyamatosan futó videóismertetőkkel. Óra tízkor pedig bővebb (geológiai, és majdnem aktuálpolitikai, a határnyitásról szóló) összeállítás is jön.
Ez például egy őscápa rekonstruált állkapcsa
Így szállították a kifejtett mészkőtömböket a régmúltban. Múzeumpedagógiai (ezt a fogalmat kicsit ízlelgetni kell) szempontból nagyon hatásos, könnyen megjegyezhető megoldásokkal találkozunk az egész kőfejtőben
A barlangszínházban fűthető ülések teszik elviselhetővé a művészi élményt
Az első látogatásunkkor is írtunk ilyenekről
Például a Nemzeti Parkon keresztülvezető kerékpárútról megbámulható bivalyok,
a Fertő-tó melléktó- és nádasvilága a podersdorfi kilátóból.
A Tófürdő élményfürdő medencéi Rustban. Természetesen a tóparton is van kialakítva strand. A kempingbelépőkhöz járó, névre szóló Neusiedler See Card ingyenes belépést nyújt ott, ahol a kempingnek nincs saját strandja. Meg egy sor más szolgáltatás is ingyenes, vagy kedvezményes vele.
A fertőrákosi városnéző programunk részeként ismét kimentünk a tóra sétahajózni. Itt a Mörbisch-i víziszínpad mellett haladunk el. Hatezer férőhelyes, a nézők a szárazföldi lelátókon ülnek, a színpad áll a víz felett. Ebben az évben a Marica grófnőt játsszák. Kicsit nehezen, de figyelmesen szemlélve látjuk, hogy a díszlet egy hatalmas fekvő hegedű.
Most mennyibe kerül?
A hat évvel ezelőttihez képest 30+ százalékos árakkal kell számolnunk a kempingekben. Ausztriában felnőtt+diák+sátor+helyi adó kb. 22 € egy éjszakára, ebben benne van a Neusiedler See Card és az ingyenes strand/fürdőbelépő. Átszámítva Hegykő is kb. ennyi, itt a termálfürdő ingyenes.
Az üdülőhelyi éttermi és büféárak az igazán húzósak. Rustban a kemping éttermében a napi menü (leves, rántott hús, szalmaburgonya) 9 €, a strandbüfében a sült kolbász 8, egy korsó sör 4,50, egy tölcséres gépfagyi (Softeis) 2,70. Hegykőn a fürdő több éttermében, büféjében komolyabb húsétel nincs 2500 Ft alatt, egy csésze gulyásleves vagy Jókai-bableves 900, kisbográcsban 1400. A sajtos-tejfölös lángos 600. A fürdő előtti zöldségesnél a cseresznye kilója 1950, a kis élelmiszerboltban a szőlő 2500.
Az osztrák kempingekben sehol főzési lehetőség (vajon miért?), nincs mosógép, centrifuga, ami a magyarokban eléggé általános, a SÁ-RA kempingben is van.
Egy meglepő felismerés
Visszaidézve a két utunk élményeit, rá kellett jönnünk, hogy a turisztikai táplálkozási lánc utolsó előtti helyén tanyázó kerékpáros-sátras réteg kihalófélben van. Hat éve Podersdorfban még láttunk hozzánk hasonlóan nagy csomaggal kerekezőket, és az ilyenek számára kijelölt sátorhely is elég nagy volt, közel a bejárathoz. Most sem útközben, sem a kempingekben nem láttunk sorstársakat. Podersdorfban pedig a tóparton hosszan húzódó kemping messze hátsó területére száműztek minket, egyedüliként a néhány lakatlan lakókocsi közötti kis zöld folton.
A tó körüli bicikliutakon egyébként hatalmas a forgalom, döntő többségét az autóval, lakókocsival, lakóautóval érkezők és a biciklijüket magukkal hozók teszik ki, ők rajzanak ki hosszabb-rövidebb csillagtúrákra, vagy a városokból vonattal érkező biciklisek jönnek egynapos tekerésekre. A többnapos túrázók fedél alatti szállásokat választanak, így nem kell cipelni a kétségtelenül terjedelmes hálóalkalmatosságokat, és az éjszakázás is pihentetőbb.
Miért (is)?
Mert ezúttal a teljes, kb. 120 km-es út egy részét gyalogosan és vonattal tettük meg.
Történt ugyanis, hogy a nagyobb súlyt hordozó kerékpár nullkilométeres hátsó gumija a 25. kilométernél hirtelen leeresztett. Ragasztó lett volna, de pumpa nem volt. két kilométer tolás Illmitzig (az útitárs kerekezett tovább, csak néha bevárt), ahol egy benzinkútnál próbapumpálás, és láss csodát, nem ereszt. Csak kibírja a kempingig, de nem bírta, újabb két kilométer után megint. Na, itt már nem volt mese, tíz kilométer tolás, mert útközben csak természet van.
Podersdorfban az egyetlen, vasárnap is nyitva tartó kerékpárműhelyben új belső, csere, pumpa. Biciklit összeszerel, másnap reggel felmálház, és a kellemesen hűvös reggelben, remek tempóban haladunk Weidenig, néhány megállás, gumiellenőrzés, minden rendben. Aztán Weidenben egy vasúti átjárónál megállva félreérthetetlen, hangos sziszegés.
Ez volt az a pont, amikor dönteni kellett, hogy félbeszakítjuk és mentés kérünk otthonról, vagy valahogy folytatjuk. Olyan nincs, hogy vadonatúj gumik hirtelen elengedik a levegőt, ott valami szerkezeti problémának lenni kell. Ez a kerék a korábbi hosszú útjainkon is többször lett defektes, tettünk vissza újat és foltozottat is, ráadásul most a külső is vadonatúj. Nincs több próbálkozás.
Egy órányi megoldáskeresés (hol tudjuk letenni a gépeket csomagostul, visszautazni Hegykőre az autóért, hogy tudunk mindenestül mégis továbbmenni) után a folytatás mellett döntöttünk: betoltuk Neusiedl-be, ott a város túlsó végén található vasútállomásra, ahonnan elvonatoztunk - a Neusiedler See Card-nak köszönhetően ingyen - a következő szálláshelyünkhöz, Rusthoz legközelebbi vasútállomásra, onnan áttoltuk a rusti kempingbe. Itt felvertük a sátrat, elmentünk strandolni, majd hajnalban az ép géppel vissza Hegykőre, onnan autóval vissza Rustba, és mielőtt a junior felébredt volna, már meg is oldottuk hazajutást.
Így történt, hogy végül is két keréken fejenként csak kb. 70 km-t tettünk meg, viszont a tervezett programot hiánytalanul teljesítettük. Talán néhány, egyébként strandolásra szolgáló óra esett ki az életünkből, mert ennyivel tovább tartott tolni, mint hajtani.
A kiszolgált bicaj, viszonylag kevéssé használt, értékesebb részeitől megszabadítva, negyedszázados életútját a hegykői kemping lomtárolójában fejezte be.
Csak az a kis darab sz.r ne lenne
Ez a fejezet hosszú és unalmas
"Hadd mondjak egy példát. Meghívnak téged valahová, és a házigazdák igazán kitesznek magukért: öt asztalon terítenek, feltálalnak, velőscsontot, ötféle húst, halat, rákot, süteményt, bort, sört, francia konyakot, skót whiskyt, de – emelte fel a mutatóujját Alfonzó – az egyik asztal sarkán egy egészen kis tányérban van egy icipici darab szar. Van neked kedved az egész ebédhez?"
(Moldova György: Lopni tudni kell)
Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház
- Egy abszolút európai színvonalú felújítás és fejlesztés, minden, amit egy ilyen helyen a látogató elvárhat. Tetőtől talpig sötétített üvegfalú fogadóépület, büfé, fagyizó, pénztár. Az üvegfalon jól olvasható, fehér feliratok a látogatás szabályairól, és egyéb tudnivalókról. Keressük a nyitvatartási időket, de nem látjuk. Kicsit távolabb megyünk az épülettől, hogy messziről majd talán jobban, de így sem.
A pénztárban ülő hölgyet kérdezzük. "Hát ott van kint" - mutat ki a pénztárablakon. A hülye látogató persze nem szól, hogy itt kint nincs, minek még feszíteni a húrt. Újabb tipródás, nézelődés, távolról, közelről, semmi. Aztán egyszer csak valami homályos fehér folt tűnik fel derékmagasságban a szép fehér feliratok alatt. Egy álló A4-es lapra számítógéppel felírva a naponkénti nyitvatartás, és mindez felragasztva a sötétített üveg mögé, belülre.
- Az autós behajt a főkapun (kötelező haladási irány tábla), jobbra fordul a szép, nagy, kulturált parkoló felé (kötelező haladási irány tábla), majd távolabb hátul látja is a parkoló kijárataként szolgáló nagy kaput.
Beáll egy parkolóhelyre, megcsodálja a látványosságokat, elnyal egy fagyit, vissza az autóhoz, és, mivel emlékszik, hogy egyirányú a közlekedés, elindul hátrafelé a kijárathoz.
Csak hát az lánccal le van zárva..
Tolatásos fordulás, óvatosan, hogy össze ne menjünk a másik hülyével, aki ugyancsak hitt a kihelyezett közlekedési tábláknak, visszagurul a főbejárathoz, és a tiltó tábla ellenére kihajt a főutcára. Amely kihajtásnál kerékpárút van, és jobbra alig lehet kilátni, míg a bezárt hátsó kapunál, az egyébkénti kijáratnál semmi nem takar se jobbra, se balra nézve.
Fertőrákosi Kirándulás
- Hat éve is befizettünk egy hosszú városnéző programra a bezárt kőfejtő miatti csalódottságunkban, de nagyon nem bántuk meg. Így hát most is beütemeztük, és már előző nap megvettük a jegyeket, nehogy lemaradjunk. Szépen kialakított turisztikai információs pont, ajándékbolt az indulási hely. A kikötő felé haladva elektromos kisvonattal megyünk, a hangszóróból szép tisztán, tévébemondói minőségben felvett idegenvezetés érdekes és hasznos információkkal. Sétahajózás ragyogó időben, a kapitány által élőszóban tartott ismertető magyarul és németül. Tehát igazán színvonalas tartalom.
Csak hát.
Az indulási helyen ott toporog a tűző napon a kirándulósereg, az információs pont tíz perccel tíz előtt nyit. Rajtunk kívül mindenki akkor veszi meg a jegyét. Negyed óra késéssel indulunk, és a figyelmet lekötő történelmi érdekességek, látványosságok ellenére érződik, hogy időszűkében vagyunk, mert elég gyorsan megy a kisvonat.
Tíz negyven, kint vagyunk a kikötőben. Menjünk a mólóhoz, 11-kor indul a sétahajó, 12-re ér vissza, 12.40-ig szabad program a kikötői árus- és büfésoron, akkor jön vissza a kisvonat, és visszafelé még helyi legendákat hallunk.
A mólóra érve megtudjuk, hogy a hajó még kint van, kb. tíz perccel később indulunk. De már nem menjünk sehová, vagy ha átmegyünk a büfékhez, 11-re jöjjünk vissza. Maradunk.
- Fél tizenkettőkor ér vissza a hajónk, beeshetett az a nagyobb csoport iskolás, hozzá felvették a már hajóra várókat, és még kimentek a menetrend szerinti indulás előtt. Üzlet az üzlet, a fillérért is le kell hajolni.
Az ígért tíz helyett harmincöt perc késéssel futunk ki, kapunk tíz perc ráadást az órányi hajókázásra, így amikor visszaérünk, már ott vár egy másik kisvonat, amelyiket egy dínós Merci húz. Szó sem lehet a büfésori szabadidőről. Beszállás, indul az idegenvezetés a legendákkal és mondákkal, csak éppen foszlányokat hallunk belőle, mert itt is szorít az idő, és a kocsik olyan zörgéssel, rángatózással haladnak, hogy egymás szavát sem értjük, viszont ingyen kapunk egy FLABéLOS alakformáló mozgásterápiát ülőmunkások számára.
- Ha valaki azt hiszi, hogy akár a szervezőtől, akár a hajósoktól kaptunk egy bocsánatkérést, vagy magyarázkodást, akkor téved. A hajóskapitány legalább mondott egy viszlátot. A programszervező még azt sem.
Azt hisszük, hogy a hazai turizmusban sokszáz milliárdos EU-támogatásból megvalósult infrastruktúra-fejlesztésekkel a dolog le van tudva, itt vannak az eszközök, a létesítmények, ezek majd számolatlanul termelik a pénzt. Hát nem, mégpedig azért, mert az ezeket üzemeltetők mentalitásának, szemléletének alakításával, fejlesztésével senki nem foglalkozik. A szerző pályafutásának egy szakaszában ügyfélorientációs programokban is dolgozott, és mindig csodálkozva tapasztalta, hogy neves szolgáltató cégek évek óta ügyfelekkel, vevőkkel, vendégekkel foglalkozó munkatársainak fejében milyen képek élnek az ügyfelekről, milyen természetességgel hajtják el őket, meg sem kísérelve megérteni a problémájukat, arról már nem is beszélve, hogy esetleg kitalálják, mit is akar. Legfrissebb, tegnapi példa, amikor az egyik nagy bank helyi fiókjában kapott kioktatást arról, hogy egy betétkönyv nem értékpapír, nem befektetés, hanem betétkönyv, amiből a szerző rögtön tudta, hogy ő mennyire hülye, és ezért nyomott rossz gombot a sorszámkiadón.
De hogy mégis pozitív élménnyel fejezzük be:
BILLA szupermarket, Rust
- Negyed óra zárásig. A boltban egy négy-öt fős fiatal csapat, egy-két magányos vásárló és mi. A kettőből már csak az egyik pénztár nyitva, az egyenpólós pénztároson kívül más eladó sem látható (biztonsági őr pláne nem).
A pénztárnál a sorban előttünk civilruhás hölgy fizet, a pénztárossal folytatott beszélgetésből kiderül, hogy ő a másik pénztáros, letelt a munkaideje, most megy haza a bevásárlással.
Utánunk a fiatal csapat, mindegyiknél egy-két dolog, talán az esti bulira. Mögöttük egy láthatóan türelmetlen férfi toporog, majd előreszól, hogy nem lehetne-e kinyitni a másik pénztárat, mert siet.
A pénztáros és a hazafelé tartó kolléganője összenéz, fél mondatot váltanak, majd a lejárt munkaidejű hölgy félreteszi a bevásárlókosarát, csak úgy, civilben kinyitja a másik pénztárat, beül, a türelmetlen férfi átmegy oda, fizet, és elhúz.
És egyik pénztáros sem szólt be a türelmetlen vevőnek, nem utasította rendre, vagy kérte ki magának. Nem vágtak képeket, nem morogtak a bajuszuk alatt. Mintha az lenne a természetes, ami történt. És majdnem biztos vagyok benne, hogy számukra az is.
Koós Gábor
Tegnapi bejegyzésünkben
Már a Dunakanyar szabadstrandjairól készített 
Egy hónappal ezelőtt 
Az ún. 
Kunetz Zsombor: Az orvoselit mindent meg fog tenni, hogy megmaradjon a hálapénzes rendszer
A képviselő-testület tavaly augusztus 8-án, rendkívüli ülésen adta hozzájárulását, hogy az e-Mobi Elektromobilitás Nonprofit Kft elektromos töltőállomást építsen a Rákóczi téren. Ennek a napirendnek nem hozták nyilvánosságra az előterjesztését (még ma sem található meg a város 
7. Programok és intézkedések
Három éve írtunk az internet és a közösségi alkalmazások veszélyeiről a Zircinfo-n, főként a gyermekekre leselkedő veszélyek miatt ("
Egy budapesti lakos tett bejelentést a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjába 2018. június 23-án 17 óra 11 perckor, hogy eltévedt a Csesznek környékén lévő erdőben.
Áll az Ember dideregve a hűvös júniusi vasárnap hajnalon tíz perccel nyitás előtt a zirci Tesconál, kezében a pennys reklámszatyor, benne az előző este-éjjel összekukázott üres üvegek, arra vár, hogy elsőként jusson be, és az automatában visszaváltott göngyöleg árából megvehesse az aznap reggeli frissítőt valamilyen alkohol formájában.
