Az álláshirdetések már nem munkafeladatokról, hanem "kihívásokról" írnak, gyerekeinket az iskola és a különórák "kihívásokkal" szembesítik, és ha a járművezetői vizsgán harmadszor is meghúznak minket, akkor az autóvezetésben "küzdünk kihívásokkal".
Csoda-e hát, hogy a szabadidőnkben is kihívásokat keresve igyekszünk ellensúlyozni a hétköznapok megpróbáltatásait?
A TÚRA-ZÓNA oldalain másfél éve kezdtük bemutatni azokat a lehetőségeket, amelyek a nem-extrém-sportoló, nem-különleges-adottságú (tehát az "átlagember") számára kínálkoznak a magashegységi túrázásra, viszonylag a közelben, viszonylag elérhető költséggel.
A Magas-Tátra második legmagasabb csúcsa, a Lomnici-csúcs (2634 m), tetején a csillagvizsgáló kupoláját látjuk, 2013. május végén, egy ritka tiszta pillanatban
Tovább a tátrai élményekhez, tanácsokhoz és képekhez ►
− ♦ −
"A Kárpát-medencét övező, magashegységi élményt nyújtó hegyláncok (Kárpátok, Alpok, Dinári-hegység) Zirctől három-négyszáz kilométerre húzódnak. Nagyon más világ, mint a mi szelíd, dimbes-dombos Bakonyunk, még ha két órát szuszogunk is, amíg Bakonybélből felérünk a Kőrishegyre."
Így kezdtük az első magashegységi beszámolót az ausztriai Rax-Schneeberg hegycsoporton tett látogatásunkról (2011. október):
A Szalamandra-vasút a Puchberg am Schneeberg vasútállomáson, háttérben a Schneeberg (2076 m) tömbje
− ♦ −
Folytattuk aztán Lengyelországban a Tátra északi oldalával, a Zakopane-ból elérhető magashegységi élmények kis szeletéről számoltunk be (2011. november):
A Kasprowy-(Gáspár-) csúcs Zakopane felett (1987 m)
− ♦ −
A következő helyszínünk Szlovénia, a beszámoló a Júliai-Alpok (és egyúttal az ország) legmagasabb pontjáról, a Triglavról szólt (2012. október):
Visszatekintés a Triglavról (2864 m) a keleti gerincre, végén a Mali Triglav (2725 m)
Fénykép: Koós Máté
− ♦ −
Negyedik utunk tehát Szlovákiába, a Magas-Tátrába vezetett, olyan időpontban, amikor a téli szezon már véget ért, a nyári még nem kezdődött el. A holtszezon nagy előnye, hogy bár nem kínál huszonnégy órás felhőtlen égboltot, de szinte biztosan minden meglátunk, amit terveztünk, a pénztárcánkra viszont igen jótékony hatással van.
Hová menjünk? "Természetesen" a Magas-Tátra legismertebb helyeire, az Ótátrafüred (Starý Smokovec) - Tátralomnic (Tatranská Lomnica) - Csorba-tó (Strbské Pleso) "háromszögbe", mert egyrészt ez a legismertebb, másrészt itt a legnagyobb a szolgáltatássűrűség, harmadrészt mások is ide mennek, negyedrészt pedig már jártunk itt, csak annak sok évtizede.
Utazás előtt "természetesen" beütjük az internet keresőbe a Magas-Tátra kifejezést, erre rengeteg találat jön fel, nem is tudjuk, melyiknél kezdjük, de hamarosan rájövünk: a VisitSlovakia.com hét nyelven beszélő (tényleg), 200 oldalas (valószínűleg állami kezelésű) ismertetője mindannak, amit Szlovákiában látni, átélni, tapasztalni érdemes. A hét közül az egyik nyelv a magyar. Ennek nagy jelentősége van, ugyanis a nyelvünk nem tartozik a turisztikában ott előnyben részesített nyelvek közé. Találtunk ugyan egy magyar nyelvű Tátra-prospektust, az egyik hegyi szállodában és egy büfében is magyarul szóltak hozzánk, miután meghallották, hogyan beszélünk egymás között, de az idegen nyelvű feliratok döntő többsége angol, valamivel kevesebb a német, ennél is kevesebb a lengyel és cseh. A szolgáltatásban dolgozókkal (beleértve pl. az állomások pénztárosait is) angolul vagy németül mindig meg tudjuk értetni magunkat. A szálláshelyek honlapjain az információk szinte mindenhol angolul is megtalálhatók - innen a Google fordítóval kihámozhatók a legfontosabb tudnivalók.
Legyünk azonban óvatosak a honlapokkal, különösen az árakat kell fenntartással fogadni. Pl. a fenti honlapon is még mindig a (talán évekkel) korábbi menetjegyárakat találjuk a tátralomnici felvonókra, amely adatokat viszont a http://www.lanovky.sk/? honlap az egész tátrai régióra aktuálisan hoz.
A szállásszervezéshez ajánlatok tömegét találjuk az interneten. Ha biztosra akarunk menni, akkor előre foglalunk, de kicsit kockáztatva igen jó last minute-árakat is kifoghatunk. Mi Alsótátrafüreden (Dolný Smokovec) foglaltunk még januárban egy kuponos kétágyast, és igen jó színvonalú, kellemes helyen fekvő, könnyen elérhető villát találtunk.
Barátságos szállásunk, a Vila Credo
A bolti árak nagyjából az itthoninak felelnek meg, tehát az ellátás nélküli szálláson remekül meg tudjuk oldani ott vásárolt (vagy otthonról hozott) anyagból az étkezést, esetleg színesítve egy büfés, pizzás vagy vendéglős meleg étkezéssel, amelyek a nyári balatoni árakhoz hasonlóak. Feljebb a hegyekben emelkednek az árak, de a legmagasabban, a Lomnici-csúcs bárjában is csak kb. kétszerese volt a sör ára a falubeli büféjének.
A megközelítésre két utat is kipróbáltunk. Tapasztalataink alapján az utazás időigénye és költsége (úthossz) optimumát a következő útvonal adja: Zirc-Kisbér-Komárom-Érsekújvár-Komját/Komjatice (idáig főútvonalakon jöttünk, itt jobbra letérve alsórendű utakon, hogy Nyitrát kikerüljük) -Csomok/Čemík-Nyitracsehi/Čechynce-Nagylapás/Vel'ký Lapás (itt balra ráfordulunk az 51-es főútra) -R1 (autópálya jellegű) autóút felhajtó Besztercebánya felé. Innentől a gázról le se kell venni lábunkat. Besztercebányáról van egy 50 kilométeres főútvonal Rózsahegyig (Ružomberok), ez a kamionok miatt (és a téli turisztikai csúcsszezonban, mert ezen az útvonalon van a kedvelt síparadicsom, Donovaly) nyűgös lehet, viszont Rózsahegytől Poprádig már a D1 autópálya vezet. Poprádnál északra letérve tíz kilométer Ótátrafüred. A teljes távolság Zirctől kb. 380 km, öt és fél óra alatt pihenővel is ott vagyunk, és nem is kell az autópályákon a 130-at tartani.
A helyi közlekedésre a tátrai villamos (TEŽ) a leghasznosabb eszköz. Óránkénti ütemezett menetrend szerint közlekedik Poprád, Tátralomnic, Csorba-tó között, sűrű megállókkal, távolságfüggő árakkal: 6 km-ig 1, 19 km-ig 1,5 euró egy menetjegy, a napijegy 4, a háromnapi 8 euró. Alsótátrafüredtől pl. mind Tátralomnic, mind a Csorba-tó 19 km-en belül van. Az autóhasználatot egyébként is meg kell gondolni: rengeteg a megállási korlátozás, a központokban és a kirándulóhelyeken szinte mindenhol fizetni kell a parkolásért (pl. Ótátrafüred 1,8 €/óra), és van fizetős útszakasz is.
A tátrai villamosok Pod lesom állomáson, ez a megálló volt a szállásunk közelében
A tátralomnici állomásépület
Milyen túraprogram fér bele egy oda- és visszautazással együtt négy napos Magas-Tátra-látogatásba? Alapesetben először járunk ott, és bár alaposan tájékozódtunk, és talán programot is terveztünk, készüljünk fel, hogy több ok miatt is módosítani kell majd a programokat. Ez lehet az időjárás miatt, vagy mert alá- vagy túlbecsültük, hogy mire vagyunk képesek.
Induljunk az első napon korán reggel itthonról. Szerencsés esetben akár már délben elfoglalhatjuk a szállást, felvehetjük a túraszerelésünket, és nekivághatunk felfedezni szálláshelyünk környékét. Hogy hozzászokjunk a magashegyi levegőhöz, szálljunk be Ótátrafüreden a tarajkai siklóba, amely bármely időjárás mellett közlekedik, és két kilométeres távon a 250 méter szintkülönbséget öt perc alatt teszi meg.
Templom Ótátrafüreden
1285 m-en vagyunk. Tarajkáról (Hrebienok) sétáljunk le a Tar-pataki völgybe (Studená dolina), és csodáljuk meg az Óriás-, a Kis- és a Rejtett-vízeséseket. Ha megéhezünk vagy -szomjazunk, az útba eső menedékházban, a sikló végállomásán, vagy a környékbeli vendéglőkben csillapíthatunk, de jobban járunk, ha a sikló pályája melletti zöld sáv turistajelzésen fél óra alatt visszasétálunk Ótátrafüredre, mert ott olcsóbb büféket is találunk, és megtakarítottuk a visszaút siklóköltségét.
Az egyik tar-pataki vízesés alsó szakasza
A legtöbb helyen már elvirágzott, most már bogyót növeszt az áfonya
Másnap célozzuk meg a Lomnici-csúcsot, és ezzel az első komoly magashegyi túránk teljesítését. A villamossal utazzunk el Tátralomnicra (Tatranská Lomnica). Hasonlóan a Tátra legtöbb neves üdülőhelyéhez, a Monarchia idejében épült, romantikus favázú villák, üdülők, középületek határozzák meg a település látványát. És persze a mindig üde zöld gyep, a fenyők haragos-, a lombos fák világosabb zöldje, a harapnivalóan friss levegő. Induljunk el a vasútállomástól stílusosan a zöld sáv jelzésen, a Grandhotel Praha mellett láthatjuk a régi lanovka hatalmas indítóállomását és a megmaradt egyetlen tartóoszlopát. A zöld jelzést követve, kb. 2 kilométeren, közel 300 métert emelkedve érjük el az új, kiskabinos felvonó közbülső állomását, amelynek - sajátos módon - Štart a neve. Érdemes erre a szakaszra másfél gyalogórát szánni.
A régi felvonó enyészetnek átadott tátralomnici állomása...
...és utolsó megmaradt tartópillére. '70-ben még utaztam rajta.
A Štart állomás büféjében gyűjtsünk erőt a Kő-pataki tóig tartó következő szakaszra: ez már igazi nehéz terep. Három kilométeren 600 méter szintkülönbséget kell legyőznünk, ami két-két és fél órát vesz igénybe. Közben lassan elhagyjuk a fenyőövet, és 1500 méter körüli magasságban beérünk a kúszófenyők birodalmába.
Felfelé jövet sokszor megállunk pihenni. Nézzünk vissza az üdülők sorára, a hegység előterében fekvő településekre, Poprádra, és mögöttük a párhuzamosan húzódó Alacsony-Tátrára. Bosszankodjunk azon, hogy míg nekünk talán esőkabátot kell viselnünk, amikor amúgy is igen kimelegedtünk a kapaszkodásban, a hegylábi tájak fölött ragyogóan süt a nap.
Lent a nap süt, itt fenn meg esik.
Aki úgy gondolja, hogy nem vállalja gyalog a felső szakaszt, üljön be a felvonóba, és a Kő-pataki állomás önkiszolgáló büféjében várja be a többieket.
A Tátralomnic-Kő-pataki tó közötti kiskabinos felvonóra csak fel, csak le, vagy a közbülső (Štart) állomástól mindkét irányba is lehet váltani jegyet. Érdemes jól átgondolni, hogy mert a menettérti jegyek jóval olcsóbbak, mint az egyirányú jegyek.
A Kő-pataki tónál már 1750 méteren vagyunk. Felettünk tornyosul a Lomnici-csúcs. Váltsuk meg mielőbb a csúcsra vezető felvonóra a jegyet (csak menettérti jegy létezik, 24 euró, fentről is csak a felvonóval lehet visszatérni), mert itt csak egyetlen kabin jár, és csak azzal a menettel utazhatunk fel, amelyikre időpont szerint megkaptuk a jegyet. Ha várnunk kell az indulásra, sétáljuk körbe a tavat.
A csúcsra vezető tízperces utazás hátborzongató, felejthetetlen élmény. A kabin egyetlen támasztó oszlop nélkül fut a drótköteleken, a közel 900 méter szintkülönbséget közel 2 kilométer ferde távon téve meg - a szédülésre hajlamosak ne nézzenek ki az ablakon, de sokat vesztenek.
Félúton a csúcsra. Lent a Kő-pataki tó és a felvonó alsó állomása. Onnan csak "egy szál" kötélen függ a kabinunk.
A hegy tetejét uraló építmény létrehozásának nagyszerűségét és nehézségeit csak fentről látva lehet megérteni, vagy inkább megsejteni. Az épület körülbelül felén körbevezető, kilátóhelyekkel, leágazásokkal bővített kilátóterasz helyenként mintha a levegőben lógna, alattunk sok száz méteres mélység. A kabinból kiszállva a látogatók csak meghatározott lépcsőkön juthatnak fel a kényelmesen berendezett és fűtött pihenő (bár-)részbe, azon keresztül ki a teraszra. Sok nézelődésre nincs idő, a tartózkodás legfeljebb 50 perc, és ha a menetjegyen szereplő sorszámot beolvassák, menni is kell, indul vissza a kabin. Lefelé aztán ismét borzongás.
Kilátóterasz a mélység felett
A korlátok a csúcs gerince mentén. Ott még sétálhatunk.
A Kő-pataki tóhoz visszaérve több lehetőségünk van: a leggyengébb megoldás, hogy beülünk a felvonóba és leutazunk Tátralomnicra. Ennél bátrabb, ha elindulunk a délelőttről már ismert zöld jelzésen gyalog, és kb. két óra alatt le is érünk. Aki azonban ennél többet szeretne, induljon el a hegység oldalában körbe vezető Tatranská magistrálá-n. Ez egy kövekkel kiépített, jól járható turistaút, amelynek piros sáv a színjelzése. Nyugat felé indulva, két óra alatt 500 métert ereszkedve kényelmesen lejutunk az előző napról már ismert Tarajkára. Ez az út varázslatosan szép, nem olyan meredek, mint a Tátralomnicra visszavezető zöld jelzés. A Tarajkáról pedig vagy a siklóval, vagy még egy fél órát rászánva gyalog érünk vissza Ótátrafüredre. Ott aztán megállapítjuk, hogy egy igen látványos és sikeres magashegységi túrát tettünk, amelyet biztosan sokáig nem felejtünk el.
A Magistrála vonalvezetése a kúszófenyők birodalmában, még 1700 méter felett.
Itt egy lavina darálta le a kúszófenyőket és a turistautat is. Az utat gyorsan helyreállították.
Kemény telektől meggyűrt nyírek a Magistrála mentén
A harmadik napra tervezzünk látogatást a Csorba-tóhoz. A villamosnak is ott a másik végállomása. Itt már több a modern stílusú épület, néhány sífelvonó nyáron is jár. Körbesétálhatjuk a tavat, majd induljunk el a tegnapról már ismert Tatranska magistrálá-n (a piros jelzésen) a Poprádi-tó felé. Az út kezdeti, meredekebb szakaszán még fenyvesben járunk, amelyből ki tudunk tekinteni a Csorba-tavi síparadicsom sáncaira és felvonóira. Később enyhe emelkedőbe váltunk, kb. 1550 méterig jutunk fel. Kényelmesen másfél óra alatt érjük el az 1500 méteren fekvő Poprádi-tavat, ahol valamelyik menedékház teraszáról bámulhatjuk a Magistrála velük szemben tornyosuló Oszterva oldalában kígyózó folytatását, amelyen a Tarajka felé haladók 500 métert szerpentineznek egy óra alatt fel vagy le.
Csorba-tavi részlet
A sí-paradicsom részlete, az 1970-es északi sí-világbajnokság sáncával
Ott szemben, alig kivehetően, több csapat tart fel és le a Magistrála szerpentinjein
A Poprádi-tótól szokatlanul kényelmesen, aszfaltos úton jutunk le a kék sáv jelzést követve szűk egy óra alatt a villamos Poprádi-tó megállójához, ahonnan hazautazunk.
Ez a nap pihentetőbb, mint az előző, de látványosságban alig marad el.
A negyedik napra... nos, ez már általában a hazautazás izgalmaival telik el.
Ki bírja ezt ki?
Inkább úgy kellene kérdezni: ki nem? Nekünk egy hétvége is beleesett, és bár kevés, külföldinek kinéző turistával akadtunk össze, a helybéliek a sokszor esős napokon is kijöttek. Kenguruban hordott csecsemőktől a majdnem bottal járó idősebbekig, mindkét nembeliekkel és minden korosztállyal találkoztunk az általunk bejárt szinte minden szakaszon. Profi túrázókkal is, de még több "átlagemberrel". Akiknek itthon ez a bátorságosító beszámoló is szól. Ja, és házi kedvenc kutyákkal is találkoztunk nagyobb magasságokban.
Gyermekes családok a Tarajkán - nincs rossz idő!
A két pici bizony végiggyalogolta az utat a Csorba-tótól a Poprádi-tóig és vissza, pedig igen komoly havas esőben mentek-mentünk!
Milyen túrafelszerelésre lesz szükség?
Ha azt mondom, hogy nem igazán magashegységi túrafelszerelésnek számít a gumicsizma és az esernyő, az olvasó el fogja hinni nekem, pedig nem egy és nem kettő ilyennel találkoztunk. Ez is alátámasztja, amit az előző pontban írtam.
Én azonban javaslom, hogy ennél komolyabban készüljünk fel egy Magas-tátrai látogatásra. A cipőnk legyen kényelmes, ha lehet vízálló (de ha esik, ez is csak időleges; egy jó kamásli késlelteti a cipő beázását). Sokréteges felsőruházat, amelyből lehet levetni, de fel is venni, és ezek száraz tartaléka a hátizsákban. Száraz zokni tartalékban ugyancsak. Enni, de főként innivaló elegendő, még a csak néhány órára tervezett utaknál is.
A tapasztaltabbaktól tudjuk, hogy a Magas-Tátrában soha ne bízzunk az időjárásban: bármikor jöhet eső, havas eső, hó, sok fokkal zuhanó hőmérséklet, hogy aztán égetően bújjon ki a nap a felhők mögül. Mindebben volt részünk. Így a legeslegfontosabb a tényleg és igazán vízzáró esőfelszerelés. Ez lehet esőkabát, hátizsákvédő huzat, bármi. A hazai dimbesdombos körülményekhez szokott túrázó meglepetéssel tapasztalja majd, hogy az esőkabátja varrásain/hegesztésein befolyik a víz, a vízzárónak hitt hátizsákjában elázik a száraz tartalék ruha, a papírzsebkendő és a szendvics. Megéltük ezeket, alig győztünk kiszárítkozni a menedékházakban, de az alsóneműk csak a szálláson tértek magukhoz.
Feltöltött mobiltelefont, itthon kötött utazási biztosítás telefonszámot tartalmazó kötvényét nagyon ajánlatos magunknál tartani. Ugyancsak igen ajánlatos a magyar nyelvet is tartalmazó Magas-Tátra 1:25000-es léptékű turistatérkép. Ez a legjobb minőségű, legrészletesebb, a legtöbb hasznos információt tartalmazó turistatérkép, amivel eddig találkoztunk.
A Tátra Nemzeti Park, a TANAP a Magas-Tátrában élet-halál ura. Az, hogy a turistautakról letérni, virágot letépni, követ gyűjteni tilos, elemi szabály. Viszont olyan turisztikai szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket máshol talán egyáltalán nem is látunk: a jelzett útvonalhálózat sűrű, a turistajelzések szinte tökéletesen megbízhatóak, jól láthatók télen-nyáron, fontos csomópontokban részletes távolság- és időadatokat, útvonalvázlatokat, tájképeket mutató tájékoztató táblák, biztonságos ösvények, hidak, átjárók, pihenő helyek - szinte tetszőleges túraprogramok összeállíthatók. Felelősséggel túrázók nem tévednek el, az indokolatlan kockázatot vállalók és a szabályokat megszegők azonban bajba kerülhetnek - minden évben előfordulnak tragédiák. Nagyon érdemes komolyan venni a szabályaikat.
A TANAP standard útvonaljelző táblái. Megbízhatóak, sűrűk, nagyon jók.
A Magas-Tátrára 2004. november 19-én lecsapó vihar a TANAP által kezelt erdőségek közel negyedét elpusztította...
...még ma is sok helyen láthatók a pusztítás nyomai, és évtizedekbe telik, amíg a korábbi vegetáció helyreáll. Bizony, szomorú látvány.
− ♦ −
Eddig ezeket a helyeket ajánlottuk magashegységi túrázásra a Kárpát-medence körül
Élmények és fényképek: KoósG
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
