A belváros - és minden, ami hozzá kapcsolódik - a szórakozás, a kikapcsolódás, az élmény világa. A százplusziksz évvel ezelőtti, legelőször üdülővé alakított gurál belvárosi házak mellett, mögött a már kifejezetten a vendégek kedvéért épített panziók, szállodák, szórakozóhelyek, éttermek, közöttük "Langos" és "Kurtoskalacs", és a pinceétteremből magyar nyelvű cigányzene szól. Sajtárusok, pénzváltók, állandó emberfolyam a sétálóutcában, de azért látszik, hogy még nincs itt a szezon. Szigorú behajtási és parkolási rend, minden fizetős, de nem elviselhetetlen árakon.

Amiért egyébként meg oda mentünk: három teljes napunk volt (meg két fél az utazásra). Első nap felmentünk a Kasprowy-(Gáspár-)csúcsra (1987 m). Második nap felmentünk a Giewont-csúcsra (1895 m). Harmadik nap elmentünk Wieliczkába, a sóbányába. Lengyelországhoz első kontaktusként legfeljebb Krakkót, vagy Auschwitzot (Oswieczim) lehetne még hozzá venni egy villámlátogatás során.

Zakopaneból a Lengyel-Tátra gyalogos meghódítására a város részét képező Kuznicéből indul a túrázó, amely kiindulási ponthoz azonban csak városi mikrobusszal (3 PLN/fő), maszek taxival (20 PLN egy mikrobusz), vagy lovaskocsival/szánnal (nem próbáltuk ki) lehet feljutni a városi parkolókból (meg persze gyalog; nem egy magashegyi kocogó választja). Mi az első két, hegyet ostromló napunkon már röviddel 8 óra után leparkoltunk a Rondo nevezetű, utolsó, még civilek által járható körforgalom melletti parkolóban, beszálltunk egy maszekbe (mert nem volt más), és a Kuznicébe vezető 3 km után rögtön indultunk is a hegynek. A szállítási díjkülönbség megtérült (de ezt nem tudtuk előre), mert az innen felvezető turistautak mentén felállított Nemzeti parki őrbódéban még senki nem volt, így nem kellett fizetnünk a hegybe történő belépésért, ami újból 2-4 PLN személyenként.

Mindkét nap ragyogó, változó erősségű széllel tarkított (társunkat helyenként majdnem lefújta a gerincről), csapadék- és felhőmentes napunk volt. Az előző napok hóesése 1600 m felett megmaradt az északi oldalakon. A nagy kövekkel kiépített - ha valaki látott római utat, el tudja képzelni - utak kőtömbjei az árnyékos, párás helyeken nagyon csúsztak, imádkoztunk, hogy ne forduljon esőre vagy erősebb párára az idő. Az első nap 1000, a második nap 800 m szintkülönbség, utolérhetetlen magashegységi túraélmény, egész napos program mindkettő. Könnyítésként a Gáspár-csúcsra vezető kabinos felvonó használható fel vagy le, amely azonban éppen karbantartott. A Giewont hatalmas csúcskeresztjéig viszont csak a lábunkra és a szerencsénkre támaszkodhatunk - felfelé az utolsó 50 m szintkülönbség láncos út, ide vissza 3-400 m-es falak mentén szűk ösvény, kapaszkodó nélkül, igazi adrenalinbomba, nem szédülősöknek való.

A wieliczkai sóbánya Zakopanetól 120 km, 2 óra, Krakkó alatt az A4 autópálya, de személygépkocsiknak egyelőre nem fizetős. Sok turisztikai - ezek között között bányászati - létesítményt láttam már, de ez túltesz mindenen. Nagyon sokat kell fizetni a belépésért (49 PLN, és ezért csak lengyel nyelvű vezetést hallasz, mi béreltünk egy multimédiás német készüléket 10 PLN-ért), a látvány azonban mindenen túltesz (és abszolút profik: lefagyott a multimédiás készülékem a föld alatt, lejött az egyik alkalmazott és kicserélte).

A wieliczkai sóbányászat is nekünk, magyaroknak köszönhető, hiszen az Esztergomban született Árpádházi (1999-ben, VI. János Pál által szentté avatott) Kinga, IV. Béla leánya (http://www.katolikus.hu/szentek/0724.html,http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1zi_Szent_Kinga) az V. Boleszlávval kötött házasságába hozományként bevitt aknaszlatinai (Máramaros, Ukrajna) sóbánya aknájába bedobott gyűrűjét megtalálták az első wieliczkai feltárásban.
A hatvannyolc évet élt lady jó munkát végzett, a sóbánya ma egy fantasztikus létesítmény, és (amiről személyesen mindig is meg akartam győződni,) még a kristálycsillárok függői is sóból vannak. A parkban a lehullott leveleket egyenként szedik fel és megszámozva archiválják (ez vicc), de kb. így kell elképzelni a számtalan minőségmenedzsment-tanúsítvánnyal kitüntetett, a legeslegelső UNESCO-világörökségi lista 12 szereplőjének egyikét.

(Sajnos, Auschwitz már nem fért bele a programunkba, pedig ott van a közelben Krakkó alatt, évtizedekkel ezelőtt több turistacsoportot kísértem Buchenwaldba, ma sem tudom elfelejteni, talán egyszer majd visszatérek ide is.)

Vendégfogadási élmények: Nem hittük el, de így van. Lengyelország legnépszerűbb üdülőhelyén nagyon nehezen jutunk dűlőre idegen nyelvekkel, vagy ha igen, akkor legfeljebb az angol, kicsit az orosz és a német. A szállások honlapjain megjelölt nemzeti zászlók mögött nem igazán van nyelvtudás. A Harnas II komplexum egyik épületében laktunk, holtszezon lévén egyetlen vendégcsoportként, és az erősen csökkentett személyzettel kézzel-lábbal, kicsit oroszul tudtuk csak megértetni magunkat. "English?" - "A little". "Deutsch?" semmi. "Magyar?" semmi. "Po russzki?" "Da!"

A mi szállásfoglalási problémánkat (miután több szállásadó, akiknek angolul, németül írtunk, nem válaszolt, vagy csak igen felületesen) a néhány, Zakopaneban élő és dolgozó magyar által működtetett www.zakopaneinfo.hu honlap gazdái oldották meg. Érdemes böngészni ezen a honlapon, akkor is, ha egyelőre nem tervezi a böngészgető látogató a zakopanei kiruccanást: professzionális, látványos, rengeteg minden megtudható Zakopaneról. A honlap gazdái pedig segítőkész, barátságos csapat. 

A szállásért és félpanzióért 55 PLN-t fizettünk naponta és személyenként (a kiskorú után is), plusz 1,7 PLN/fő/nap idegenforgalmi adót. Ez így együtt 4100 Ft, ami ugye itthon is nevetséges ár. Különösen úgy, hogy hatalmas mennyiségű reggelit és vacsorát kaptunk, finomakat, helyi ízekkel, soha nem tudtuk megenni. Amikor kértük, úticsomagot adtak, azt is finoman és bőségesen. A harmadik emeleti, tetőtéri szobánk teraszáról remek kilátás nyílt a hegyekre, és ez a webkamera a velünk szemben lévő üdülőház tetejéről kémleli a "fekvő indiánt", a Giewont-csúcsot és környezetét.

Tudni kell, hogy a Zakopaneba és környékére vágyók nem a szobakomfort kedvéért utaznak oda: reggeli után mennek ki a hegyekbe, a sípályákra, és csak este (esetleg kocsmázás után) érnek haza, gyors vacsora, és dőlnek be az ágyba. Ennek megfelelően a szobák elég szűkösek, ágyak, polcok, szekrény, egy-két szék, esetleg dohányzóasztal, tévé, a fürdőszoba zuhanyozóval, mosdóval, vécével, tévé, vízforraló. A közösségi helyiségekben konyha, hűtő.

Élelmiszerbolt, vendéglő, kocsma elfogadható közelségben, a belvárosban egymásba érnek. Az árak kb. az itthoniak vagy kicsit magasabbak (üdülőhely). A félliteres Zubrovka (a bölényfüves) kb. 1600 Ft, egy tábla jó csoki 200-250 forint, ennyi a dobozos sör is. A Kuznicéhez legközelebb eső, a civilek által még használható parkolóért egész napra 1000-1200 Ft-nak megfelelő zloty-t fizettünk (a veszprémi Tescoban 72,50-ért, a veszprémi belvárosi váltóban 70 forintért vettük a zloty-t az utazáshoz). Egy új, háromrészes Lengyel-Tátra térkép 900 Ft, ez mint itthon, csak igényesebb kivitelben.

A Gáspár-csúcsra és vissza a kabinos felvonó 40 PLN (kb. 2900 Ft), de van csak fel vagy le jegy, és gyerekjegy is.

Kinek is ajánljuk?

Akit érdekel Lengyelország, ÉS a téli sportok hódolója, menjen a síszezonban.

Akit érdekel Lengyelország, ÉS több napos magashegyi túrakalandokra vágyik lehetőleg hómentes időszakokban.

Akit érdekel Lengyelország, ÉS bele akar kóstolni a magashegyek világába, ÉS kulturális-történelmi élményekre vágyik, nem túl messze fent északon (Krakkó, Wieliczka, Oswieczim)...

Számomra régen várt, különleges élmény volt (de én mindent különlegesnek tekintek, ahová vágytam és el is jutottam).

Különlegesség

Ismerjük ugye: "Lengyel-magyar két jóbarát, együtt emel kardot, kupát" - „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

2007. március 12-én a magyar Országgyűlés március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította, akárcsak négy nappal később a lengyel szejm. Az egyhangúlag hozott határozatot 324-en szavazták meg.

Genetikai kutatások

Egy nemrégiben nyilvánosságra került kutatás alapján a közmondásnak akár genetikai alapjai is lehetnek. A két nemzet, a lengyel és a magyar génállományában fordul elő Európában leggyakrabban az R1a1 típusú kromoszóma. Az előfordulási gyakoriság 56 és 60% közötti ezeknél a népcsoportoknál. A kromoszóma jelenléte arra enged következtetni, hogy a két nép egy körülbelül 10.000 évvel ezelőtt élt közös őstől származik.

(Forrás: http://www.erepublik.com/en/article/-polak-w-gier-dwa-bratanki-i-do-szabli-i-do-szklanki--229482/1/20)

Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.