A szerző nyomatékosan figyelmeztet minden Zircinfo-olvasót: ha megvetik az önfényezést - ő megveti -, az önreklámot - azt is -, akkor azonnal lépjenek ki ebből az oldalból, mert most pont ilyenről lesz szó. Viszont a példákon keresztül talán kaphatnak ötletet és inspirációt azok a szülők, akik még nem döntötték el, hogyan és mivel fogják lekötni cseperedő gyermekeik energiáit.
Valamilyen ok miatt sok évtizeddel ezelőtt hobbimmá vált a természetjárás, amelyet a mai napig közepes szinten művelek.
Sok évvel ezelőtt eljött a nap, amikor kedvtelésemet megosztottam egy kiskorú hozzátartozómmal, aki nem volt abban a helyzetben, hogy tiltakozzon.
A kezdet: geoládák
Túratársam két éves volt, amikor elkezdtük vele a geoládázást, és most pont 12 éve, hogy megtaláltuk első ládáját, a Szépalma kincsét.
Ismerkedés a GPS-szel 2006-ban
Ez volt akkor a Szépalma kincse láda - talán még most is az
A geoládázás különösen alkalmas a természetjárás megkedveltetésére. A gyerekek izgalmas kincskeresésként élik meg. Nem kíván túl nagy erőfeszítést: a rejtekhely közelében leállítjuk az autót, és onnan néhány száz métert, esetleg egy-két kilométert gyalogolunk, amíg a GPS készülékbe letöltött koordináták helyszínére érünk. Az első, bizonytalan lépéseket, fárasztóbb kapaszkodókat, patakon átkelést persze a kísérő felnőtt határozott kezei könnyítik meg.
A hazai geoládás honlap a geocaching.hu, az erdélyi a rejtekhely.ro.
Az aktív geoládás időszakunk, kb. 5 év alatt kettesben közel száz geoládát találtunk meg, és rejtettünk is néhányat Erdélyben. A geoládázás arra jó, hogy a csemete megszokja a gyaloglást, kialakuljon egy biztonságos terepismerete, ráérezzen arra, hogy a fáradtság elnyeri jutalmát. Közben persze számos érdekességet tudunk neki mutatni, magyarázni a természet kimeríthetetlen kincsestárából a ládához vezető utak során.
Messzebbre, magasabbra
Még bőven tartott a geoládás korszak, amikor jöttek a komolyabb kihívások. Baráti körben felmerült, hogy Erdély. 2007-ben, három-négyévesen, és persze felnőtt kísérettel feljutottak a Székelykőre (1129 m). Megmászása "a kijelölt túraútvonalon nem igényel különleges felkészülést, de egy általános edzettség mindenképpen kell a feljutáshoz" - írja a Wikipédia. Bizony: Torockó felől kifejezetten meredek, sziklás kapaszkodó a Nagy-Árok, de Torockószentgyörgy felől sem egyszerű. Ez volt az az emlékezetes "Papa ne félj, majd segítek"-túra.
Több közbenső program után a baráti társaság 2010 szilveszterén úgy gondolta, hogy jó ötlet részben járatlan utakon, kemény télben átsétálni Zircről Lókútra (ahol akkor még volt kocsma, lehetett melegedni), majd onnan felmenni Hárskútra, a Bakony legmagasabban fekvő településére (ahol akkor még volt kocsma, lásd előbb), majd onnan le Pénzesgyőrbe (ahol akkor még működött a régi kocsma), és ahol velünk voltak a juniorok is. A mindösszesen 15 kilométert nagyon jól bírták. Az ilyen hosszabb túrák fogadtatását 6-7 éves korban megkönnyíti a bulifaktor: nem sietünk, sok pihenőt tartunk, gyaloglás közben jókat dumálunk.
Turistaút-festések Erdővidéken
Egy zirci helyi egyesület azt vette a fejébe, hogy erdélyi testvérvárosának turisztikailag alig feltárt, ám nagyon vadregényes környezetében egykor létezett turistautakat újít fel, illetve új turistautakat jelöl ki és fest fel. Az eddig 200 kilométeres úthálózatból juniorjaink több mint száz kilométer turistaút felmérésében és felfestésében vettek részt az egyesület legfiatalabb, ekkor már a tízes éveik elején járó tagjaiként:
A Borvíz út kék pont jelzését festjük 2013-ban Bodvajban. 13,5 km, ötszáz méter fel, kétszáz le.
Az erdővidéki túrakörülmények jelentősen különböznek a hazaiaktól. Az erdei utak, ösvények sokkal járatlanabbak, gyakran elvadultak, meredekek, sziklásak. Egy-egy felmérési, vagy festési napon 10-25 kilométert, több száz méter szintkülönbséget kell legyűrni, közben hadakozni a havasi legelők nyájait védő, egyáltalán nem barátságos pásztorkutyákkal, és résen lenni a medvék miatt.
A félnomád körülmények arra is jók, hogy rávezessék a fiatal túratársakat: a természetjárás nem csak drive-in-típusú aktivitásból áll. Ahol nincs meleg víz, de még vezetékes se, fürdeni a közeli hegyi patak jéghideg vizében, vagy a nyári zivatar tetőről lezúduló vize alatt lehet, ahol nem hogy wifi, de még mobil térerő sincs, azért itt is van élet, sőt, a hétköznapokban soha nem tapasztalható élményekre tehet szert, aki ide elvetődik.
Tíz kilométerrel feljebb, Bodvajnál ennek a pataknak (Fenyős-patak) ott még kristálytiszta, jéghideg vizében fürdünk nap mint nap, ha ott vagyunk. A juniorok kibírják, és még talán élvezik is.
Keress nekik egy hivatásos csapatot is
Ha egy baráti társaság, vagy egyesület tagjai állnak össze közös túrázásra, és befogadják a juniorokat is, ráadásul a túrák során igazodnak az ő tempójukhoz, az erős motivációt jelent számukra ("felnőttszámba vesznek"). Érdemes azonban keresni egy, a környéken aktív "hivatásos" természetjáró szervezetet, amely túramozgalmakat, teljesítménytúrákat szervez. Az évi két-háromezres tagsági díj fejében a kedvezményes szolgáltatásokon túl a juniorok olyan oldalát is megismerhetik a természetjárásnak, amelyet egyébként nem: például pontőrként végigélni egy teljesítménytúrát, amelyet korábban résztvevőként már teljesítettek.
Pontőrként a Fiatalító-forrásnál. Bizony, elég nehéz nyolc órát lenyomni egy helyben, igaz, fedél van a fejük felett, de ha a szél miatt még tüzet sem lehet gyújtani, akkor alig várják a nap végét. Az egyesületi tagság és az igazoló pecsétre váró néhány száz túrarésztvevő azonban kötelez.
Magasabbra a lécet
Ha látjuk, hogy ifjú túratársunk mégiscsak talál valami élvezetet a természetjárásban, és nem csak az izomláz, a vízhólyag, a fázom-melegem van-éhes vagyok élmény ragad meg benne, próbálkozhatunk nagyobb kihívásokkal is. Az esetek többségében azt fogjuk tapasztalni, hogy a korábbi sikerélmények olyan vállalkozásokra is buzdítják őket, amelyekre mi még (ó, szülői aggodalmak!) egyáltalán nem tartjuk képesnek őket.
Kicsit elfáradva, de a teljesítmény örömével: hét évesen a Lengyel-Tátra Gáspár-csúcsán (1987 m). A felvonó aznap nem járt, ezért 1000 méter szintet kellett felsétálni Zakopane-Kuznicéből. Meg persze lefelé ugyanennyit.
De csak azért, hogy másnap levezetésként a nagybátyjával megmásszák a Giewont-csúcsot is (1895 m), 900 méter szint fel és le. A csúcs lentről nézve egyesek szerint alvó lovag, mások szerint fekvő indián profilja.
Családos programok egynapi járóföldre
Az Alpok keleti, határainkhoz közel eső régióiban olyan, többgenerációs család által is meghódítható csúcsokat, izgalmas szurdokvölgyeket találunk, amilyeneket a határainkon belül nem. A többnyire hosszú autóúttal járó, de egy nap alatt megjárható családos kirándulások vonzereje a csemeték számára a szülőkkel-nagyszülőkkel közös túraélmény, és persze a különleges látvány. Az ilyen helyekre utazási irodák is szerveznek egynapos buszos programokat.
A magyarok által nagyon kedvelt Medve-szurdok feletti Hochlantschon (1722 m)
Kép a hét- és négyéves korban tett Rax-Schneeberg látogatásról, de több beszámoló is olvasható a Zircinfo Magashegységi élmények sorozatában, amelynek egyes útvonalait a juniorok is hősiesen végigjárták.
Kihívásokat itthon is találunk, nem kell ezért feltétlenül a határon túlra menni - a túramozgalmak
A juniorok - és persze a szülők! - óvatos rávezetésére kiválóan alkalmasak a túramozgalmak. Ezeknél nincs idő- és teljesítménykényszer, annyi szakaszban, és annyi idő alatt teljesíthetjük, amennyi alatt akarjuk, mindig hozzá tudjuk igazítani a család/csapat lehetőségeihez/képességeihez.
A mi környékünkön, a Bakonyban a legjobb túramozgalmakat az Ösvénytaposó Baráti Társaság hirdeti (nem véletlenül vagyunk mi is ennek az egyesületnek a tagjai, jóllehet ők budapesti bejegyzésű egyesület, és személyesen évente csak néhány alkalommal találkozunk). A szélesebb közvélemény által is ismert Rómer Flóris Emlékút, a Dornyay Béla Emlékút az ő kezdeményezésük, de még további túramozgalmakat is gondoznak. Kényelmes időbeosztással ezek a túramozgalmak tavasztól őszig nagyszerű hétvégi programokat jelentenek, amelyeket a juniorjaink is élveznek. Persze ezek egy idő után elfogynak - mert már mindet bejártuk -, akkor át lehet térni a regionális, vagy országos túramozgalmakra, mint például a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség kiírásai, vagy a Magyar Természetjáró Szövetség térségünket is érintő túramozgalmai.
A Zircről induló, és a Duna mellett, Piszkén végződő Közép-Dunántúli Piros túramozgalom 270 kilométerét például egy év alatt, 16 szakaszban húztuk be a juniorokkal együtt
Teljesítménytúrák
A hazai - és esetenként határon túli - teljesítménytúra-kínálat hatalmas. Az egykor létezett, a világ legrövidebb (100 méteres) teljesítménytúrájától az igazán extrém 100+x kilométeres túrákig minden hétvégére jut bőséges kínálat.
Ezekkel legyünk nagyon óvatosak. Csak akkor engedjük, vagy vigyük magunkkal juniorunkat teljesítménytúrára, ha jó erőben van, több éves túratapasztalattal rendelkezik, kiváló felszerelése van (jó cipő!), és szüksége esetén ki tudunk szállni, ha nem bírja. A túlerőltetés nem csak a kedvét veheti el a természetjárástól, hanem maradandó testi sérülésekkel is járhat. Azonban ha rendelkezik mindezekkel a feltételekkel, akkor megfontoltan ugyan, de engedjük feszegetni a határait.
11 évesen a Szent Iván-éji Sóút (amit már régóta akart) éjszakai 30 kilométere után a célkocsma padján Tápiószelén (ami a végén 38 lett)
Geotúrák
A Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága 2009-ben szervezte meg a az első geotúravezető tanfolyamot, ezt azóta több, tájegységekre specializálódott geotúra-vezető tanfolyam követte. A Bakony-Balaton Geopark 2012 óta tagja az Európai Geopark Hálózatnak. A Geopark rendszeresen hirdet geotúrákat magasan képzett szakemberek vezetésével.
A geotúrák jellemzően rövid távokon indulnak, mert a céljuk az, hogy a résztvevők minél többet tudjanak meg egy-egy térség élő és élettelen természeti értékeiről, amihez sokszor meg kell állni, és rácsodálkozni a környezetre. Ha kisgyermekes szülőként mégsem a geoládázást választjuk rávezető hobbiként, akkor feltétlenül a geotúrák az alkalmas programok. Igaz, hogy többségében fizetősek, viszont olyan ismeretek birtokába jutunk - felnőttként is, de gyermekeink különösen -, amelyeket más forrásból ilyen szórakoztatóan nem szerezhetünk be. A geotúrákra nagyon sok család (tehát gyermekek) is jár!
A Bakony-Balaton Geopark levelezőlistájára (amelyen keresztül mindig megkapjuk az aktuális programokat) - itt iratkozhatunk fel.
Itt egy 2013. januári geotúrán a Tihanyi-félsziget Szélmarta szikláin
És aztán eljön az önállósodás
Törvényszerű, hogy az életkor előrehaladtával, a sok éves geoládás, túramozgalmas, teljesítménytúrás, geotúrás gyakorlat és tapasztalat birtokában, néhány száz kilométerrel a lábban, juniorjaink úgy gondolják, hogy már mindent tudnak, és nem kell nekik a szülői gyámság. Engedjük meg nekik, hogy egyszer hatalmasat tévedjenek (persze a megfelelő biztonsági háttérrel). Ha egyszer egy túra során önállóan mennek, és nagyon eltévednek, amely helyzetből a szülőknek kell őket visszahozni, egy életre megtanulják, mit jelent a figyelmes és körültekintő útvonalkövetés. Tudjuk, mert kipróbáltuk.
És aztán 12 évvel az első, bizonytalan terepi lépések után eljön a perc, amikor azt mondja: egyedül akarok menni. Komoly családi tanácskozás: nem, de mégis, na jó, de vigyázz magadra, van nálad elég zsebkendő, fel van töltve a mobilod, meg ne fázz, ne állj szóba kárpáti barna medvékkel. A Szarvaskút15 teljesítése után, a célban összefut az éppen induló hozzátartozókkal, és még lenyomja velük a Kőkapu10-et.
És eljött az a pont, amikor azt mondhatjuk: adtunk nekik valamit, ami talán egy életre szól. Különösen úgy, ha más túrázók visszajelzik: volt olyan helyzet, amikor a junior igazította útba őket.
+
Miért éppen a természetjárás?
Mert ez egy olcsó hobbi. A természet ingyen van, nem kell belépőjegyet fizetni, mint a konditermekben, a sífelvonóknál, a szaunákban, a squash-termekben, a teniszpályákon.
A természetjárás nem évszakfüggő.
Nincsenek drága, divatfüggő öltözékek. Egyetlen túrázó sem vetélkedik azzal, hogy neki McKinley, vagy Quechua túrabotja van, Primus, vagy Coleman turistafőzőt használ. A legdrágább tartozék, amelyre nagyon ügyelni kell, a megfelelő túracipő.
Aztán persze bármilyen irányba elágazhat az életút, de szülőként abban biztosak lehetünk, hogy a testmozgás iránti igény, a természet szeretete soha nem alszik ki bennük.. És akkor már tettünk valamit értük.
Koós Gábor
