Három évet tették közre Magyarország útjainak kockázati térképét, amely a közúthálózat felének, 15 ezer kilométernyi útnak a baleseti adatait dolgozza fel.

A Veszprémet Győrrel összekötő, Zircen is átvezető 82-es út feltehetően azért maradt színjelzés nélkül, mert - hasonlóan a többi kétszámjegyű főútvonalhoz (néhány kivételtől eltekintve) - az úthálózatnak a vizsgálatból kimaradt felébe tartozik. Jól tudjuk, hogy a 82-esnek a Bakonyon átvezető szakaszán bekövetkezett balesetek, téli útlezárások rendszeresen szerepelnek a rendőrség és a katasztrófavédelem beszámolóiban. Ugyancsak nincs színezve a népnyelvben "halálutak"-nak nevezett csoportba sorolt pl. 33-as út Füzesabony és Debrecen, a 37-es Miskolc és Sátoraljaújhely, a 81-es Székesfehérvár és Győr között, és még sorolhatnánk. 

Egy hónappal ezelőtt írtuk, hogy a tavasz beköszöntével számítanunk kell az ezen a szakaszon bekövetkező balesetek számának növekedésére. Íme az elmúlt hét "termése".

"Tragédia Galéria"

A 2010-es évek második felében évekig működött ezzel a névvel egy weboldal, amely folyamatosan bővülő adatbázisban gyűjtötte a hazai közutak (főként a főutak) mellett található, halálos balesetek helyszínein állított, berendezett emlékhelyek (keresztek, oszlopok, táblák, koszorúzott fatörzsek, mécsesek) adatait. Ezeket egy interaktív térképen jelentette meg. A honlap a megszűnésének időpontjában kb. 400 emlékhely földrajzi helyzetét, feliratát, és kb. 1800 fényképét  tartalmazta.

Az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III.11.) KHVM rendelet csak arról szól, hogy a Forgalombiztonsági adatok kategóriában nyilván kell tartani a személyi sérülést okozó baleseteket, azonban semmilyen szabály nem található arra, hogy halálos balesetek emlékére létesített emlékhelyeket hogyan kell kezelnie a közút fenntartójának. Ez mára nyilvánvalóan egy társadalmi szokássá vált, amit a közút kezelője eltűr.

Az egykori Tragédia Galériából készített válogatással arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minél kevesebb ilyen emlékhellyel kívánunk találkozni nem csak a 82-es úton, hanem az ország más területein is. Ehhez minden közlekedő hozzájárulhat felelős magatartással a közutakon járművezetőként, kerékpárosként, gyalogosként, hatóságként és önkéntes segítőként is.

A balesetben elhunytak hozzátartozói jellemzően a temetési szertartások kellékeivel állítanak emléket a baleset helyszínén. Az emlékhely kivitele függ a hozzátartozók anyagi helyzetétől.

Az emlékhelyek különösen megindítóak, amikor tömeges halálos balesetekre emlékeznek, vagy fiatalok, gyermekek halnak meg.

Az országon átvezető tranzitútvonalak mentén külföldi gépjárművezetők emlékhelyei jellemzőek. Ezek sokszor igen igényes kivitelezésűek, a hozzátartozók feltehetően ritkán jutnak hozzá, hogy friss virágokat helyezzenek el.

 Az emlékhelyek közismert személyiségek baleseteinek helyeit  is jelzik.

Egyes megyékben a hatóságok által állított figyelmeztető táblák emlékeztetnek halálos balesetek helyszíneire (miért nem terjed el az egész országban???)

 A "közúti tápláléklánc" egyik hazai csatatere az autós-motoros rivalizálás. Minden autós tudja: a motor gyorsabb, fürgébb, soha nem tartja be a sebességhatárokat, soha nem halad konvojban, kivéve, ha a sajátjaival van együtt.

Amikor azt említem, hogy a hatóságnak is lenne dolga, akkor például arra is gondolok, hogy amikor több mint százmillió forintból tud Zirc városa önmagába visszatérő (a távlati tervek szerint az országos kerékpárút-hálózat, ezen belül a Győr-Balaton gerincútvonal részét képező) egy kilométeres kerékpárutat építeni a Hosszúréten, két évtizede nem tudunk 350 méter biztonságos gyalogutat kialakítani a 82-es mellett, hogy a szakképzősöknek a Tanműhelybe ne állandó életveszélyben kelljen átgyalogolniuk. Halálút nap mint nap.

Koós Gábor