A Triglav a Júliai-Alpok és Szlovénia legmagasabb csúcsa, egyben a szlovénok szemében nemzeti öntudatuk szimbóluma is. Az állam címere valamint a nemzeti lobogójuk is ezt ábrázolja, és a hagyomány szerint minden igaz szlovén célja, hogy egyszer megmássza…
Visszatekintés a Vodnikov dom na Velem polju menedékháztól, középen a Dom Palinka pod Triglavom menedékház, a fölé tornyosuló Triglavval
A "szlovéniai" kiadású 50 eurocentes hátoldala a Triglavval
…és bizony meg is másszák, amit mi sem bizonyít jobban, hogy azon a kellemes szeptemberi hétfőn, amikor sikeresen feljutottunk, olyan tömeg alakult ki a csúcs környékén lévő „fennsíkon”, mint a csetényi turkálóban bálabontás előtt.
Na de ne rohanjunk ennyire előre. Szlovéniát és a Júliai-Alpokat egy hirtelen jött ötlettől vezérelve már jó néhány évvel ezelőtt megkörnyékeztük egy barátommal, igaz akkor csak egy pár napos autós kirándulásra futotta, igazi túrázásra nem. Azóta motoszkált a gondolat, hogy ezekben a hegyekben is kellene túráznunk egyszer. A terv, hogy a következő nagyobb kirándulásunk Szlovéniában lesz már idén tavasszal megszületett, de a pontos úti célok, a társaság, az időpont csak a nyáron kezdett el körvonalazódni. Ahogy telt az idő egyre biztosabbá vált bennem, hogy meg fogom (fogjuk) próbálni megmászni a Triglavot, ezért a többi körülményt ehhez próbáltuk igazítani. Így alakult, hogy a túrát szeptemberre tervezzük és lehetőleg hétköznapra, mivel ahogy az a különböző túraleírásokból kiderült, rendkívül népszerű túra mind a szlovénok, mind a külföldiek körében, ezért főleg hétvégén és főleg nyári időszakban rengetegen vannak.
A Triglavra több úton is fel lehet jutni: Északról az Aljazev Dom –tól (Mojstrana) indulva, Keletről Rudno Polje –ból indulva, Nyugatról Zadnjica -ból (Trenta) indulva ill. ezen kiindulópontokból több útvonalon keresztül. Mindegyik túra magashegyi jellegű a csúcs alatt A-B nehézségű biztosított résszel (via ferrata/klettersteig), kivéve Aljazev Dom-tól induló Bamberg (Plemenice) utat, ami C-D nehézségű biztosított via ferrata/klettersteig, és amihez már szükséges biztosító szett (beülő, Y szár).
A túrát megelőző nap, vasárnap délután érkeztünk a Bohinji tó partján lévő Ribcev Laz-ba, ahol a szállásunk volt. Az apartman elfoglalása után sétáltunk egyet a környéken, gyakorlatilag folyamatosan ámultunk a fantasztikus környezet miatt, közben ittunk néhány sört és találgattuk, melyik lehet a „mi” hegyünk a sok közül, amik az elképesztő panorámát biztosították. Az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett, így ennek és a hajnali három órai kelés fájdalmas tudatával tértünk nyugovóra.
Hajnalban kíméletlenül megszólaltak a telefonok, így némi tápászkodás, egy jó kávé és fél négy után nem sokkal autóba pakoltuk már előző este elkészített hátizsákjainkat, magunkat és elindultunk Rudno Poljéba. Az út ébren, világos nappal is szép feladatot jelent annak, aki nem járt még arra, de félig alvó állapotban, éjjel: egyenesen kihívás. Fél órás szerpentinezés után a hatalmas parkolóban hátrahagyva a kocsit, jól beöltözve, fejlámpákkal és némi izgalommal felszerelve útnak indultunk a jelzett erdészeti úton. A leírásokból sejthető volt, hogy megerőltető túrának nézünk elébe, lévén az előttünk lévő kb 15 km-es táv és
Útban fölfelé
Az első nagyobb pihenőnket a Tosc hatalmas tömbjének megkerülése után a Vodnikov dom na Velem polju menedékháznál (
Visszatekintés a csúcsról a keleti gerincre, végén a Mali Triglav
Kilátás a csúcsról, lent a Triglavski Dom na Kredarici menedékház
Kilátás a csúcsról
Van egy mondás, miszerint: „A hegymászás az egyetlen sport, amit nem a csúcson kell abbahagyni.” Ennek fényében, és mert tudtuk, hogy még komoly táv van előttünk, kb. 40 perc pihenő után visszaindultunk Rudno Poljébe. Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza, amin felmentünk és a pihenőket is ugyanúgy a menedékházaknál tettük meg. Végül egy igen hosszú és kimerítő ereszkedés után, szürkületben értünk vissza az autóhoz, ahol már csak az járt a fejemben, hogy mennyi eszük volt azoknak, akik följebb kocsikáztak 2 km-t ameddig lehetett. Cuccainkat beszórtuk az autóba és indultunk is vissza a szállásunk felé. Útközben egy benzinkúton beszereztünk néhány fontosabb kelléket, úgymint sör és benzin, az apartman erkélyén pedig megtárgyaltuk a napot.
Indulás vissza a keleti gerincen, lent a Dom Palinka pod Triglavom menedékház
Összegzés, gondolatok:
A leírások a túrát megerőltetőnek, nehéznek írják, és mindenhol azt javasolják, hogy 2 naposra tervezzük úgy, hogy valamelyik menedékházban alszunk a hegyben. Valóban nehéz túra, de egy nap alatt is teljesíthető, az átlagosnál valamivel jobb kondival. Állóképesség, szédülésmentesség és némi alpesi/magashegyi tapasztalat szükséges. Via ferrata/klettersteig szett nem, de kobak (esetleg túrabot) szükséges. Útközben nincs, vagy csak elvétve vízvételi lehetőség, ezért 2-
A túrát 15-16 óra alatt tettük meg, ebből a tiszta menetidő legalább 12-13 óra volt. A megtett távolságot nem tudtuk pontosan mérni, térkép alapján
Hasznos információk:
Zirctől a Bohinji tó, Ribcev Laz: kb
Szlovéniában az autópálya matrica (felragasztós): 7 nap -15 €, 1 hónap - 30 €
Árak (idegenforgalmi központra értendőek, tájékoztató jelleggel):
95 benzin 1,5 EUR/l
Apartman*** 15-20 EUR/fő/éj
Sör 0,6-1,2 EUR/0,5l boltban;
2-3 EUR/0,5l Bohinji tó partján kocsmában;
4-5 EUR/0,5l menedékházban.
Vacsora 15 – 20 EUR/fő egy étel + italok kellemes kerthelyiségben.
Élmények, szöveg és kép: Koós Máté és útitársai.
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.