Három évvel ezelőtt számoltunk be az Alacsony-Tátra gerinctúra élményeiről a Zircinfo-n, és most csak azért hozzuk fel ismét, mert egy sor új élményben volt részünk, és mozgóképeket is tudunk mutatni.
A videót Rafał Jabłoński lengyel túratársunk készítette, akivel útközben akadtunk össze. Ő barátjával, Tadeusszal, és Hanna nevű huskyjával járta be ugyanazt az útvonalat, amit mi, és persze az öt nap alatt többször kereszteztük egymás útvonalát: hol ők haladtak gyorsabban, hol mi, hol együtt pihentünk egy forrásnál, hol együtt aludtunk egy bivakszálláson, menedékházban. Rafał mindig megkérdezte a hálótársakat, van-e valakinek kifogása, hogy a kutyus bent aludjon. Többnyire nem volt, ha igen, akkor kint sátraztak.
A videó - Rafał örömmel vette, hogy itt is megmutatjuk - mozgóképben is megpróbálja visszaadni azt az élményt, amit amit az Alacsony-Tátra gerinctúra nyújt, és amit a most következő állóképek és leírás csak korlátozottan tudnak visszaadni.
Mi változott?
(Minden változás a három évvel ezelőtti részletes beszámolónkhoz kapcsolódik - kérjük olvasóink megértését, hogy nem írjuk le újból az akkoriakat).
A legfontosabb változás, hogy ezúttal ketten indultunk: a junior, és a három évvel ezelőtti túrát teljesítő szerző. Megszívlelendő: mint ahogy a tavaly is, amikor a juniorral a Magas-Tátra Magistrála útvonalának legérdekesebb szakaszát jártuk végig, az adott terepen kezdőket csak olyan utakra szabad vinni, amelyeket a tapasztaltabb túrázó már kipróbált. Ezt nem lehet elég komolyan venni, hiszen nem egészen egy héttel a mi mostani gerinctúránk után jött a hír, hogy azon az útvonalon, amelyet néhány nappal azelőtt mi is bejártunk, tragikus villámcsapás ért egy túrázó csoportot. Pedig minden útikönyv alapszabályként írja: ha vihar közeledik, azonnal lemenni a gerincről a legközelebbi erdőbe. Ez persze több száz méter ereszkedést és utána fáradságos visszakapaszkodást jelenthet, de legalább nem halunk meg, és már ez is valami.
A mostani, augusztus végi túránkon szerencsére zivatar nem volt, volt viszont bőséggel viharos szél, amelyik néha majdnem lefújt az ösvényről a szakadékba, felhő és köd, amelyben néha nem volt könnyű követni az utat, komoly eső, amelyet másnap reggelig sem tudtunk kiszárítani a hátizsákunkból és a ruhánkból-bakancsunkból.
Fontos újdonság: gyakorlatilag a teljes gerinctúra útvonalán, tehát a 90 kilométeren újrafestették a jelzéseket. Ez különösen a korábbi széldöntéses szakaszokon, az Ördöglakodalma-hágó (Certovica) után könnyítette meg a haladást. Ott azonban, ahol a keleti hegységrészben nincs szálban álló erdő (széldöntéses, vagy irtásos terület), rendkívül nehéz a haladás az elburjánzott cserjék miatt.
Hatalmas a forgalom. Rendkívül sokan túráznak, és arra kell számítani, hogy nem biztos, hogy kapunk szálláshelyet egy menedékházban, vagy beférünk egy bivakszállásra. Sátrazni pedig az egész útvonalon csak néhány helyen szabad, ezeket a helyeket a Nemzeti Park tájékoztató táblái tételesen felsorolják. Nekünk szerencsénk volt, mert a menedékházakba, turistaházakba időben érkeztünk (gyorsabb junior túratársunk például előre ment, és jó egy órával korábban foglalt már szállást), de rögtön az első éjszakát a szabadban töltöttük, mert dugig tele volt a bivakszállás. Tehát egy sátor nagyon hasznos lehet, még ha másfél-két kiló plusz súly is, amit cipelni kell. Mi most sem vittünk sátrat.
A menetrendünk ütemezése egyetlen eltéréssel a három évvel ezelőtti volt. Akkor az első napon a Donovaly-Durková menedékház szakaszt teljesítettük, ami gyakorlatilag az elviselhetőség határát jelentette a maga 26 kilométerével.
Ezúttal a nulladik napon, tehát a Zircről indulás és a Donovalyba érkezés napján legyalogoltuk a 9 kilométert a Hédeli-nyeregig, így hát az első napra már "csak" a 17 km maradt a Durkováig. De így sem volt nagyon könnyű.
Az összes következő nap menetrendje megegyezett a három évvel ezelőttivel:
1. nap: Hédeli-nyereg-Durková menedékház (kb. 17 km)
2. nap: Durková-Gyömbér menedékház (kb. 17 km)
3. nap: Gyömbér menedékház-Ramza bivakszállás (kb. 14 km)
4. nap: Ramza-Andrejcová menedékház (kb. 20 km)
5. nap: Andrejcová-Garamfő (kb. 15 km)
Néhány kép a 2019-es túráról
Ahogy három éve is, Zircről busszal Győrbe, onnan vonattal Komáromba, ott taxival a révkomáromi (Komárno) vasútállomásra, majd két átszállással a Komárno-Nové Zámky (Érsekújvár)-Surany (Nagysurány)-Banská Bystrica (Besztercebánya) útvonalon vonattal.
Érdemes alaposan tájékozódni a szlovákiai vasútnál, mert egyes korcsoportok számára jelentős kedvezményeket adnak, igaz, ehhez kell az általuk kiadott igazolvány is, amelyet azonban a pénztáraknál kiállítanak, ha van nálunk megfelelő fénykép és életkort igazoló dokumentum (részletek a Szlovák Vasutak honlapján).
Az első nagy élmény: az állomási kocsma Nagysurányban. Az átszállási várakozásra kerestünk valami pihenőhelyet, és találtuk ezt az abszolút unikum kocsmát közvetlenül az állomásépület mellett. Az biztos, hogy II. János Pál, Móse Dajan, Charlie Chaplin, Sztálin, Viktória királynő, és a többi híresség soha nem járt itt, de a kocsma hangulata elhiteti velünk. És mindezt teljesen kocsmai árakon! A pesti bulinegyedben ez a hely biztosan sztár lenne.
A besztercebányai érkezésünk után nem sokkal indult a busz Rózsahegy (Ruzomberok) felé, ezzel jutunk fel az indulási pontra, Donovalyba. A három évvel ezelőttihez képest új világ, hogy Besztercebányán elkészült a vasútállomás melletti hatalmas, elegáns bevásárlóközpont, amelynek alagsorában találjuk a buszterminált (AS Terminal Vlak Bus Shopping).
Itt már a Donovalyból indulás után pillantunk vissza az üdülőhelyre .
Miért is ne, későn érkezünk, nem jut hely a fedett bivakszálláson a Hédeli-nyeregben, két bulizós csapat is korábban érkezett. Egyszerűen a fűben terítjük le a derékaljainkat, és éppen hogy elkezdünk vacsorázni, kiderül, hogy darázsfészekre települtünk. Gyors helyváltás, viszont hajnalban elkezd cseperegni az eső, ezért megint gyors költözés a fenyők alá. A kép azt mutatja, amikor a junior túratárs kászálódik fel hajnalban az induláshoz. Balra a teli bivakszállás, ahová nem fértünk be.
A gerincútvonal egy jellemző részlete 1600 m körül - ez persze nem mutatja a fáradságos felvezető és leereszkedő szakaszokat
Egy pihenő csúcs a Durková és a Chopok között, másfél órával a hajnali indulás után. A második napon iszonyú szél, nem lehetett feltenni a sapkát, aminek következménye másfél hétig (a hazaérkezés után is) elég komoly napégési sebek.
Ezen a gerincen vezet az út fel az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjára, a Chopokra. A csúcs a kép bal oldalán a legszélső. Az előtte látható csúcs magasabbnak tűnik, de nem, a Deres 20 méterrel alacsonyabb.
Épített út a Deres oldalában, visszatekintve, innen jövünk.
Az egyik legnagyobb meglepetés. Három éve a sok évtizedes, kiszolgált Chopok menedékház (Kamienka) átépítés alatt volt, jószerivel egy budi színvonalú vécével, mára egy világvárosi színvonalú gyorsétterem, megtartva az eredeti menedékház külső jellegzetességeit. Hatalmas, tiszta, minden igény kielégítő kínálattal, áram a telefontöltéshez, pikk-pakk kiszolgálás, terasz, udvariasság, tiszta nyugat. És az árak sincsenek elszállva, persze, magashegységiek. Ideális megpihenőhely. Nem aludtunk itt, de a neten található ár a színvonalhoz képest nem tűnik aránytalannak.
Ja, és a háttérben az a kőhalom a sok hangyányi emberrel a Chopok (és egyúttal az Alacsony-Tátra) csúcsa.
Felül a gerincút a Chopok és a Dumbier (Gyömbér) között, alul a Gyömbér menedékház bakancstárolója. Itt az a rend (a legtöbb menedékházban így van), hogy nem lehet túracipőben felmenni az emeletre, ahol a szobák vannak. Viszont a bakancstárolóban itt fűtött(!) állványokra akaszthatjuk a cipőinket, hogy másnapra kiszáradjanak.
Az utolsó éjszakai szállásunk, az Andrejcová, aminek az üzleti modelljére most sem sikerült rájönnünk.
Nincs szállásdíj. Érkezési sorrend, aki befér, tető alatt alszik, aki nem, a szabadban, vagy a sátrában. Mindenki kap ingyen(!) egy nagy tányér meleg levest. Az alsó szálláshelyiségben van kályha, lehet szárítani a szerelést (nagyon jól jött, mert a Nagy Vápenicánál hatalmas eső kapott el minket, és iszonyúan eláztunk, amíg rohamtempóban ideértünk). Másnap reggel a rántotta ingyen volt, és akinek jutott, még a palacsinta is. Ezzel szemben a sör (csapolt is!), pálinka teljesen normális magashegyi áron. Persze ilyenkor az ember tisztességből ott hagyja az adományt a kihelyezett gyűjtőládában... Az azonban biztos, hogy nem ezekből tartják fenn magukat.
Az utolsó napon, ködben, felhőben indulunk neki, és félig nedves holmiban, mert azért nem száradt meg minden.
Valami lenyűgöző látvány, amikor a felhők vízfolyásként buknak át egy hegygerincen. A videón ez mozgásban is látható! Kb. 1700 méteren vagyunk.
Éppen leülünk tízóraizni. A pásztornak mondtuk, hogy láttunk két magányos birkát az előző gerincen. Tudja, majd meglesznek. Csak Erdélyben, a Bucsecsben volt ilyen élményünk, hogy szemre elképesztő magasságokban, szintkülönbségekkel, távolságokkal legeltetnek, mikor mi meg kiköpjük a tüdőnket.
A Királyhegyről Garamfőre levezető út ezúttal is becsapós, és csak a tapasztalat alapján (nagyrészt nem a jelzett úton) megyünk le. A videón is látható: kb. egy kilométeren patak folyik az ösvényen. Jó tanács: ha elfogy a piros sáv jelzés, semmivel ne törődjünk, menjünk tovább a távvezeték mentén, még ha küzdelmes is a málnás és szedres miatt, gyorsabban lejutunk a faluba.
Beértünk, ezúttal sokkal gyorsabban - junior diktálta a tempót -, és még volt idő szállást keresni. Szerencsére találtunk is elfogadható áron (beeső túrázóknak ajánljuk: Hotel Telgárt). A magánszállás-keresési próbálkozásaink, amelyeket még az előző napokban a hegyről indítottunk interneten, teljes kudarccal végződtek, semmilyen válasz nem jött. Amikor személyesen mentünk két címre, vagy kaput sem nyitottak, vagy megláttak minket, és megtudták, hogy csak egy éjszaka, egyből nem volt szabad ágy. Igaz, a szállásközvetítő portál is telt házat jelzett a Hotel Telgártban, de odatelefonáltunk, és volt szabad szoba.
Koós Gábor - W-K Raul
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
Az elsietett túra: Treskac (1969 m) – Treskavica, Dinári-hegység, Bosznia-Hercegovina:
https://zirc.blog.hu/2019/06/28/az_elsietett_tura_treskac_1969_m_treskavica_dinari-hegyseg_bosznia-hercegovina
Az Ördög-tó a Hargitában:
https://zirc.blog.hu/2019/05/06/magashegysegi_elmenyek_az_ordog-to_a_hargitaban
A Nagy-Küküllő forrásának felfedezése:
https://zirc.blog.hu/2019/05/03/magashegysegi_elmenyek_a_nagy-kukullo_forrasanak_felfedezese
Lombkorona sétány a Szepesi-Magurában:
https://zirc.blog.hu/2018/07/16/magashegysegi_elmenyek_a_lombkorona_setaut_zarban
A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban
Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban
A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek a térképen:
