A zeteváraljai víztározó. A (képen) bal ágon a Nagy-Küküllő, a jobb ágon a Sikaszó patak táplálja. Innen Nagy-Küküllő néven halad tovább. (Kép: innen)
A Nagy-Küküllő (románul: Târnava Mare, németül: Große Kokel) folyó Romániában, Erdélyben. Az egykori Udvarhelyszék legjelentősebb folyóvize. ... A küküllő korai török eredetű szó, mely az avarok révén került a magyar nyelvbe, jelentése: kökényes. A Nagy-Küküllő esetében is kökényes vidékre utal a „Küküllő” megnevezés. ... A Nagysomlyó-hegy tövéből 1455 méter magasságból ered, a folyó hossza 221 kilométer és a becsült vízgyűjtő területének nagysága 3606 négyzetkilométer. A folyó Székelyudvarhely városát elérve, hegyvidéki jellegből dombvidéki jellegűre vált változatos horgászlehetőségeket biztosítva az itt élők számára. A Nagy-Küküllő az Erdélyi-medencében Balázsfalvánál egyesül a Sóvidékről érkező Kis-Küküllővel, majd közösen Küküllő folyó néven folytatják útjukat a Maros folyóig." (Wikipédia)
Nem csak azért izgatott minket már régóta, mert a Kis-Küküllő forrását már többször is "felfedeztük", hanem ezért is, mert Székelyvarság, amelynek területén a Nagy-Küküllő ered, igen kedvelt úti célunk, emlékezetes élmények színhelye.
A Kis-Küküllő forrása
A Sóvidékről, Parajdról a Görgényi-havasokat átszelő és a Gyergyói-medencébe átvezető 13B út tetején, a Bucsin-tetőn ered a Kis-Küküllő. Igazi drive-in látványosság, az ember megáll az autóval az út menti parkolóban (ahol minden turistabusz is megáll, mert árusbódék is vannak, a levegő is jó, a táj is szép), lesétál a korlátok mentén a forráshoz.
A Bucsin-tető legismertebb épülete, a turistaház. Akármikor voltunk, más állapotban találtuk: éppen nyitva volt, vagy éppen nem, éppen átépítették, vagy éppen nem.
Az út túloldalán vezet le a lépcső a forráshoz. A kép nem friss, lehet, hogy ma sokkal jobb, vagy éppen sokkal rosszabb állapotban van.
A forrásnak van zirci vonatkozása is.
A Nagy-Küküllő kicsit más.
A Nagy-Küküllő Székelyudvarhelynél (autóból fényképezve hazautazáskor). Sokkal szebb képek a folyóról itt.
Légvonalban alig tíz kilométerre délkeletre, a déli Görgényi-havasokban találjuk a Nagy-Küküllő forrásvidékét. A kalandvágyók számára igen megnehezíti a térség felfedezését, hogy a Görgényi-havasok déli részéről nem létezik turistatérkép, csak a turisztikailag jobban feltárt északi és középső részről. Vagyis a 13B út (Bucsin-tető) és a Hargitát a Görgényi-havasoktól elválasztó 138 út közötti területről csak az internetről nagy nehezen összevadászható áttekintő térképekből, vagy a Google Föld tanulmányozásával kaphatunk valamiféle képet.
Székelyvarság honlapjának Kapcsolat-elérhetőségével hiába próbálkoztunk, végül a hazai testvértelepülés önkormányzatán keresztül jutottunk el egy Székelyvarság-rajongóhoz, akitől megkaptunk egy székelyvarsági tanárnő telefonszámát, akinek - mitadisten - erdész férje egy tökéletes GPS-nyomvonalat küldött. Enélkül valószínűleg már félúton, ha nem a legelején feladtuk volna. Ezúton is hálás köszönet minden segítőnek!
Hogyan jutunk el Székelyvarságra?
Magyarországról Székelyudvarhelyig ki merre szokott, akár az északi úton (Nagyvárad-Gyalu-Aranyosgyéres-Nyárádtő-Ákosfalva-Balavásár-Szováta. Nyárádtő előtt átadtak egy kb. 10 km-es új autópálya-szakaszt, és hatalmas ütemben épül a teljes hiányzó rész Aranyosgyéres és Radnót között is!), akár a déli úton (Nagylak-Arad-Temesvár-Déva-Nagyszeben-Medgyes-Székelykeresztúr), kb. 800 km Zirctől.
Székelyudvarhelyről Csíkszereda felé indulunk, majd az első falunál, Fenyédnél letérünk balra, és a Nagy-Küküllő völgyét követjük Küküllőkeményfalva-Zetelaka-Zeteváralja útvonalon. A víztározót elérve annak bal oldalán megyünk tovább a 138B úton, amelyik aztán Székelyvarságon ér véget. Végig remek aszfalt (nem is olyan régen még embertelen köves utakon tepertek, poroztak a Daciák és szenvedtek az anyaországiak, ha el akartak jutni a székelyföldi falvakba).
Székelyvarság településrészeiről ("tanyabokrairól") egy informatív, jó minőségű, méretarányos térképhez sikerült hozzájutnunk. Ebből itt kiemeltük azt a részt, amelyik a forráshoz vezető útvonal szempontjából fontos:
A Központ falurész a funkcióját tekintve is központ. Fontos közintézmények találhatók itt: községháza, templom, temető, iskola, rendőrség, egészségház, bolt, kocsma. Persze, tekintettel a falu széttagoltságára, a falurészek közötti nagy távolságokra (és szintkülönbségekre!) a többi falurészben is van bolt, sőt van másik iskola is.
A térkép szerint a Központ falurészből indul ki egy kék kereszt jelzés észak felé, amelyik Tisztás falurészen keresztül aztán lemegy a térképről. Mivel az erdész segítőnktől kapott GPS nyomvonal ugyanúgy a Központban indult, és ezen a főutcán, a kék kereszttel megegyező nyomvonalon haladt, az összes eddigi tapasztalatunk azt sugallta, hogy a kék kereszt egykor a Nagy-Küküllő forrásához vezető jelzett turistaút volt.
Csakhogy aki arra számít, hogy a kék kereszt turistajelzést követve biztonságosan eljut a forrásig, hiú reményeket táplál. Ugyanis a jelzéseknek gyakorlatilag nyoma sincs. Illetve, a falun kívül (mert a falun belül egyáltalán nem figyeltük, ott egyértelműen vezetett az országút) találtunk két-három nagyon megkopott jelzést. A teljes útvonalon az erdészeti GPS nyomvonalat követtük.
A "felfedezett" útvonal adatai
A húsvét szombaton (április közepén) bejárt, felvett, és legjobb szándékaink szerint Székelyvarság Központ-tól a Nagy-Küküllő forrásáig (forrásvidékéig) tartó, (egykor kék kereszttel jelzett) turistaút teljes hossza: 12,9 km, a szintkülönbség 600 m.
A teljes úthosszból:
- 4,2 km belterületi aszfaltos út;
- 5,6 km külterületi, erdei köves út, amely kellő figyelemmel és tapasztalattal autóval is járható (egy évtizede még ilyen minőségű, csak szélesebb utak kötötték össze a székelyföldi falvakat a külvilággal);
- itt egy sorompó van, amelyik vagy nyitva van, mert dolgoznak a favágók, vagy kapunk kulcsot hozzá valakitől; ha nem, akkor itt vége az autózásnak, és gyalog tovább;
- a sorompó után 1,9 km-en folytatódik a köves út, csak egyre nehezebben járható;
- az utolsó, egy kis hídnál kezdődő 1,2 km-en csak gyalogosan, a szűk patakvölgyben lépten-nyomon hatalmas kidőlt fenyők által nehezítve tudunk haladni. Egykori kocsiút maradványai még felismerhetők a meredek mederoldalban.
A teljes útvonal magassági profilja így néz ki (a legfelső szakasz magassági cikkcakkjai részben a sűrű erdő és a szűk völgy miatti gyengébb GPS-vétel, részben annak a következményei, hogy hol a mederben gyalogoltunk, hol fel kellett kapaszkodni a hegyoldalba; a valóságban folyamatosan emelkedő a terep):
A felvett útvonalat és útpontokat feltöltöttük az OpenStreetMap (OSM) adatbázisába, és ezek az ezt használó térképi alkalmazásokból (pl. Waymarked Trails) letölthetők. Különösen ajánlatos műholdas eszköz használata ebben az esetben, mert bár az útvonal kék kereszt jelzéssel van feltöltve, a gyakorlatilag nem létező turistajelzések miatt csak így tudjuk követni az utat.
Képekben
Ilyen a köves út minősége a sorompónál, ilyenen jöttünk az aszfaltos út végétől, és ilyen még a következő kb. 2 km-en.
Most visszafelé, a völgy felé tekintünk. Ez az a híd, ahol a lentről érkező köves út véget ér (illetve felkanyarodik a hegyoldalra). Elméletileg idáig lehet autóval feljönni (ha nyitva a sorompó). Mi nem követjük az utat a hegyoldalba, hanem egyenesen átjövünk a hídon, beérünk a szűk patakvölgybe, és egészen a célig a patak mentén kapaszkodunk felfelé.
Megfordulunk, és ezt látjuk magunk előtt. Egészen eddig nyoma sem volt hónak, mert a völgy elég széles volt, besütött a nap, és eltüntette. 1200 méteren vagyunk, még több mint 200 méter emelkedés és 1,2 km út van előttünk. Itt az első szakaszon még kísérleteztek a favágók, hogy eltakarítsák a kidőlt fákat, de feladták.
A mederoldalban a hófedés alatt is kivehető néhány helyen a kocsiút. Hogy itt tényleg járnak-e még fát szállító szekerek, nem tudni. A hóvastagság igen változó, volt ahol combig süllyedtünk, volt, ahol bokáig, volt, ahol elbírta a súlyunkat. A juniorok jellemzően könnyebben áthaladtak elsüllyedés nélkül.
Ha tovább akartunk jutni egy kidőlt fánál, három lehetőségünk volt: vagy átbújni alatta, vagy átmászni rajta, vagy felkapaszkodni az oldalba, és megkerülni. Ahol ilyen könnyű volt az átbújás, ezt választottuk, mert ez igényelte a legkevesebb energiát. Még ha a mederben is kellett lépkedni.
Ha nem akartunk a vízben, és volt hová, kiléptünk a partra. Ahol azonban hó volt, gyakran beszakadt, mert alul a víz kimosta, felül még nem olvadt el.
Az előtérben átmászós fatörzsek, amelyek gyantásak voltak, a letört gallyak dárdaként meredtek ki a törzsből, állandóan ügyelni kellett, nehogy felnyársaljanak átmászáskor.
Ha csak lehetett, egymás nyomába léptünk, hogy minél kisebb legyen a besüllyedés esélye. Sokszor segített.
Húsz méter akadály, víz és elsüllyedés nélkül már felüdülésnek számított.
Egyszer csak kiértünk a félhomályból a fényre. 1400 méter felett vagyunk, és sem markáns patakvölgy, sem jól látható forrás.
Nagyon fáradtak vagyunk, közel két órába telt megtenni az ezerkétszáz métert (ami valójában a másfélszerese is lehetett, a sok kerülgetés miatt), és tényleg erőnk végén járunk. Kivéve a két juniort, akiket eddig sem kellett noszogatni (legfeljebb, hogy ne nagyon menjenek előre, mert ugye medveveszély). Most egy kis energiapótlás visszaindulás előtt.
A meleg itt már eltüntette a havat, és figyelmesen keressük víz felbukkanásának a helyét.
Végül egymástól nem messze két kis vízkibújást találunk, amelyekből vékony erecskék csordogálnak, majd eltűnnek a vastag aljnövényzetben. Aztán kb. 100 méterrel lejjebb, a már jól kivehető patakmederben jelenik meg ismét folyóvíz. Az erdészettől kapott GPS nyomvonal ugyan még kb. 200 métert menne tovább hegynek (a Google Föld képen ott már tisztás van), de fentről semmi nyoma, hogy folyóvíz érkezne ide, és hát ugye már semmi erőnk, így hát nem kapaszkodunk tovább.
Ezért hát úgy döntünk, hogy - legalább is a következő kalandvágyó túratárs pontosító képeiig - itt van a Nagy-Küküllő forrásvidéke. A méretarányt az egyik forrásnál a GPS-készülék és a tőr szemlélteti.
A Székelyvarságtól oda-vissza jó öt órás, de tízzel felérő kirándulás után persze semmi nem lett a tervezett vacsorából a zeteváraljai Árpád Háza csárdában (ez lett volna az öt nap egyetlen éttermi jelenése, egyébként magunknak főztünk), erőnkből egy rövid levezetésre telt Tisztás falurész bolt-kocsmájában, majd villámgyors hazaút a 20 kilométerre lévő Ivóba, ahol a szállásunk volt.
Amit Székelyvarságon feltétlenül látni kell
Utolsó látogatásunk óta jó néhány év eltelt már, most nem győztünk csodálkozni a megnövekedett turistaforgalmon, a szálláshely kínálaton, a felújított, rendbe hozott épületeken, közterületeken, az autóválasztékon.
A Csorgókő, "a székelyek vízesése". Köves úton autóval jól be lehet hajtani. Parkoló, vécé (ugyan budi, de mégis. Bár, a jelekből ítélve inkább az erdőt használják. Nem tesz jót az egyébként nagyszerű látványosságnak.)
Tálasbérce új kilátó. Elképesztő panoráma a Görgényi-havasok és a Hargita felé. A régi, életveszélyes építmény alapjai még megvannak.
A kilátóhoz a Csorgókőtől is fel lehet menni autóval, meg a faluból is, de erre inkább ne vállalkozzon, aki nem szokott hozzá. Viszont a faluban lépten-nyomon találhatunk lovas vagy motorizált kiránduló járműveket, amelyek a csoportokat a látványosságokhoz fuvarozzák.
Pál Sári Dénes és felesége sírja a temetőben. Állítólag róla mintázta Nyirő József Uz Bence alakját. A temető bejáratánál külön vázlat mutatja, hol keressük.
Tartód vára. "...a Tartód pataknak a Nagy-Küküllőbe torkollásánál emelkedő meredek 870 magas hegytetőn találhatók Tartód várának maradványai. A vár a 11–12. századi magyar határvédelmi rendszer része volt." A székely legendárium részeként is él.
Nem Varság, de érdekes
Sokszoros, kedvelt szálláshelyünk, Ivó azért is fontos, mert innen vezet fel az aszfaltos út a Madarasi-Hargitára. Most azonban más miatt említjük: ha minden igaz, nyáron két zirci gyermekcsoport is utazik az ivói Erzsébet-táborba. Ezért megnéztük, hol is van.
Az Ivó patak völgyének északi peremén, a falu felett, csodálatos kilátással a Hargitára. A falu aszfaltozott főutcájáról kb. 1 km-t kell kapaszkodni egy egynyomú, az elején elég meredek, köves úton (néhány kitérő van közben). Fent azonban ez a kép fogad minket:
Aki pedig az eddigi táborok életére kíváncsi, olvasgassa a honlapjukat.
Képek: Kaszás Béla, KoósG, Lamszider József, W-K Raul
Koós Gábor
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
Lombkorona sétány a Szepesi-Magurában:
https://zirc.blog.hu/2018/07/16/magashegysegi_elmenyek_a_lombkorona_setaut_zarban
A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban
Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban
A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek a térképen: