Akik már jártak az Adrián, ahogy mi magunk is, elkerülhetetlenül keresztül vágtak a Dinári-hegységen. Bevallom, engem ezidáig nem nagyon vonzottak a fő közlekedési utakról nézve kopasznak és kicsit sivárnak tűnő mészkővonulatok, bár nem is nagyon néztem utána, pláne annak tudatában, hogy a délszláv háborúban telepített és hátrahagyott taposóaknák a mai napig valós veszélyt jelentenek még kb. 1500 km2-nyi területen.
Utazásunk célja ezúttal Szarajevó volt, amit már rég kinéztünk magunknak, lévén tőlünk pár 100 km-re egy város, ami elképesztő történelmi lenyomattal rendelkezik úgy a régmúltból, mint az én emlékeimben is élő vérzivataros ’90-es évekből. Bár jómagam is rajongok a hangulatos épített környezetért és a történelem része is érdekel, azért mindig úgy választok úti célt, hogy a környékben legyen lehetőség magashegyi jellegű túrázásra, esetleg via ferratázásra. Most sem történt ez másképp. Az előzetes adatgyűjtés nem volt egyszerű: magyarul szinte semmilyen, angol és bosnyák nyelven néhány túraleírás található az interneten, nyomtatott formában pedig egyáltalán nincs elérhető kiadvány. Olyat túrát kerestem, ami a szálláshelyünktől nincs túl messze, és nem tűnik nehéznek, úgy gondoltam zéró helyismeret mellett jobb valami könnyebbel kezdeni. Végül nagy nehezen sikerült 2-3 útvonal közül a címben is szereplőt kiválasztani úgy, hogy csak egy rövid angol és egy bosnyák leírás, egy szinttérkép és néhány fénykép állt rendelkezésemre, amik támpontot adtak. A környékről (és gyanítom az egész országról) tudomásom szerint semmilyen turistatérkép nem készült.
Az időjárás miatt kicsit aggódtunk, hisz az előző két napban (2019. május elején vagyunk) szinte folyamatosan esett az eső (sőt az érkezésünk előtti hetekben hatalmas mennyiségű csapadék hullott a területre, melynek nyomai jól láthatók voltak), az indulásunk reggelén viszont ragyogóan sütött már a nap. Bár egy viszonylag rövid túrának néztünk elébe és a kiinduló pont sem volt túl messze szarajevói szállásunktól, azért igyekeztünk időben elindulni, mivel már volt tapasztalatunk a helyi közlekedési viszonyokról. Így sikerült a 62 km-es utat közel 2 óra alatt megtennünk, igaz ebből az utolsó 7 km makadámút volt. Az út végén a Gvozno polje-i háznál (menedékház vagy vadászház lehet) parkoltunk le és gyalog folytattuk utunkat. Innen már jól lehetett látni a Treskavica hatalmas falát és nagyjából a Treskac csúcsot is be lehetett lőni ill. ezzel együtt az is jól látszott, hogy 1500 m fölött bizony még igen sok a hó.
Panoráma induláskor, balra a Treskac
Pár száz méter után a patakon való átkelés okozott némi bonyodalmat, mivel áradt, de megoldottuk, valószínűleg szárazabb időben ez nem jelent problémát. A patak keresztezése után kb. 1 km -el beértünk egy erdőbe, amin keresztül az út a Gvozno-tóhoz vezetett, ami igazából két részből álló, mesterségesen kialakított árapasztó/hordalékfogó/horgászvíz, ottjártunkkor többen is pecáztak a partról, sőt egy kis gumicsónakból pergettek is. Az út a két tó között visz keresztül, érintve egy pihenő helyet, amin látszott, hogy rendszeresen használják.
A Gvozno-tó, háttérben a Treskac
A Gvozno-tó fentről
A leírások alapján ezt a területet már aknamentesítették, de a leírások azt is említik, hogy a taposóaknákra figyelmeztető jelzések (táblák, szalagok stb.) nem feltétlenül azért nincsenek ott, mert valóban nem veszélyes a terület, hanem egyszerűen a természet (időjárás, vadak stb.) eltüntette őket. (Valószínűleg ennek a tudatnak is volt köszönhető, hogy a feszültség szinte tapintható volt a levegőben.) Az mindenesetre jól látszott, hogy az utat, amin mentünk, rendszeresen használják, így nem volt ok az aggódásra, azt meg már csak visszafelé vettük észre, hogy a kisebbik tó partján több helyen is kint van a figyelmeztető tábla.
A nagyobb tó nyugati oldalán aztán elértük azt a kőgörgeteget, amin keresztül meg kell kezdeni a kapaszkodást a Kis-Treskac és a Nagy-Treskac közötti nyeregbe. Itt eltettük botjainkat és előkerültek a kobakok és a kesztyűk. Ez a rész rendkívül meredek és már itt is voltak hófoltok, nagyon kellett vigyázni, hogy bele ne csússzon a lábunk két autónyi sziklatömb közé. Kicsit feljebb a nagyobb sziklák felett kisebb köves-kavicsosra váltott az egyre meredekebb hegyoldal, kapaszkodásra alig volt lehetőség és minden lépésünkkel mozdítottunk ki köveket, amik aztán lent landoltak a sziklák között. A felfelé haladást csak úgy tudtuk biztonságosan megoldani, hogy nem egymás alatt, hanem egymásól kicsit srégen eltávolodva kapaszkodtunk. A kuloárig végig kellett a kezeinket is használni, véleményem szerint ez a rész akár nyáron is kicsúszás veszélyes lehet. Az összeszűkülésnél már voltak fás szárú növények, amiknek a tövében lehetett pihenni, de sajnos az is látszott, hogy a kuloárt teljes szélességében hó borítja, aminek a tetején lavina mező maradvány volt látható. Akkor már sejtettem, hogy a túránk itt véget ért, de azért ameddig csak tudtunk belemásztuk a fal tövében a szűkületbe, hogy lássuk, járt-e ott már előttünk valaki. Semmilyen nyom nem volt, azt viszont egyértelműen láttuk, hogy legalább 1 m vastag összefüggő hótakaró fedi az előttünk lévő néhány 10 métert, ahol megközelíthető lett volna az a fal, ahol a sodronnyal biztosított felszökés indul a nyeregbe. Mivel nem voltunk felkészülve az ilyen helyzetekre (hágóvas, jégcsákány, biztosító kötél stb.) és folyamatosan hallottuk a kőhullásokat, gyorsan a visszafordulás mellett döntöttünk. Amennyiben sikerült volna továbbmennünk, a kuloárból kiérve a nyeregben észak-nyugat irányba fordulva értük volna el a Nagy-Treskac -ot, dél-keleti irányba a Kis-Treskac -ot. Az egyik leírásban olvastam, hogy a lejutáshoz van egy sokkal kényelmesebb alternatíva, mint visszaereszkedni a tóhoz: a Kis-Treskac irányában tovább kell haladni a platón és ugyan 2 km-rel hosszabb úton, de nagyon kényelmesen vissza lehet érni Gvozno polje-ba. Nekünk nem volt választásunk, vissza kellett ereszkedni a tóhoz és ugyanazon az úton visszatérni az autóhoz, ahol felmentünk.
A Gvozno-tó, háttérben a Treskac nyereg, már a visszaútról
A Treskac, már a visszaútról
A teljes túra viszonylag rövid, oda – vissza kb. 8 km (10 km, ha visszafelé a könnyebb ereszkedést választjuk). A szintemelkedés kb. 590 m. A csúcsról a képek alapján csodálatos 360 fokos panoráma tárul elénk. Az útjelzések (piros-fehér kör) kicsit hiányosak, de eltévedni nem lehet. Véleményem szerint könnyű túra, de a Gvozno-tó utáni meredek törmeléklejtő veszélyes lehet, mind a kimozduló kövek, mind a kicsúszás lehetősége miatt. A sodronnyal biztosított részig nem jutottunk el, arról véleményt nem tudok mondani, de kétlem, hogy szükség lenne via ferrata szettre. Megfelelő túrabakancs, kobak és kesztyű, megfelelő mennyiségű víz viszont elengedhetetlen. Útvonal: Szarajevótól az M18 -as úton Trnovo irányába, Dobro Polje-nél jobbra Kalinovik irányába, majd kb. 10 km után jobbra kell kanyarodni a ’Gvozno’ táblával jelzett makadámútra, ahonnan még kb. 7 km a kisház.
Ezt a túrát elsiettük. Nem gondoltam, hogy május elején ennyire délen még hó miatt kell majd feladnunk egy túrát. A szállásadónk szerint sok csapadék volt a télen azon a környéken, ezért maradhatott meg ilyen sokáig hó, de ahogy ő is mondta, május közepe előtt nem nagyon szoktak megindulni az ő kirándulós barátai sem. Az biztos, hogy legközelebb júniusnál hamarabb ide sem tervezünk magashegyi kalandot.
Érdekesség
A makadám úton visszafelé megálltunk megnézni a Gvozno necropolis-t, ami egy középkori eredetű temetkezési hely, kb. 80 sírkővel, melyek közül több faragással díszített vadászat- és táncjelenetekkel, ember és kutya ábrázolásokkal, ill. egyéb motívumokkal. Ennek a hegyek ölelésében fekvő necropolisnak egészen földöntúli hangulata van.
A Gvozno necropolis balra középen a domb tövében, jobbra hátul a Treskac
A Gvozno necropolis
Díszített sírkövek
Panoráma a műútról
Vélemény
Bosznia-Hercegovina a Balkánon fekszik és a „balkáni állapotok uralkodnak” kifejezés sajnos megállja a helyét az országra nézve. Balkáni, de olyan természeti és épített értékekkel van megáldva, amik jó kezekben egy új európai turisztikai központtá fogják emelni, mivel most még turista szemmel nézve szinte érintetlen. Aki el akar szakadni az Alpok, vagy a Tátra turistahadaitól, aki a közelben új magashegyi terepre vágyik, vagy aki „felfedező” akar lenni Európában közel Magyarországhoz, itt megteheti… még. Nekem az első utam volt ide, de biztos, hogy nem az utolsó.
Info
Beszámoló és képek: Koós Máté
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
Az Ördög-tó a Hargitában:
https://zirc.blog.hu/2019/05/06/magashegysegi_elmenyek_az_ordog-to_a_hargitaban
A Nagy-Küküllő forrásának felfedezése:
https://zirc.blog.hu/2019/05/03/magashegysegi_elmenyek_a_nagy-kukullo_forrasanak_felfedezese
Lombkorona sétány a Szepesi-Magurában:
https://zirc.blog.hu/2018/07/16/magashegysegi_elmenyek_a_lombkorona_setaut_zarban
A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban
Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban
A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek a térképen:
