Fontos megjegyzések bevezetőként:
Az ebben a beszámolóban szereplő élmények egyetlen, a Magistrála teljes hosszára kiterjedő nappali túra tapasztalatait tartalmazzák. A neten fellelhető beszámolók között egyetlen olyat sem találtunk, amelynek szerzői egyben végigjárták a teljes útvonalat.
A szerző által megfogalmazott javaslatok nem hivatásos, magashegyi, vagy professzionális teljesítménytúrázóknak szólnak, hanem olyan, itthon már tapasztalattal rendelkező túrázóknak, akik szeretnék kipróbálni magukat keményebb körülmények között, például azért, hogy felkészüljenek az egyre több túraszervező által kínált magashegységi túrákra, vagy csak úgy, kalandvágyból. Ettől függetlenül bárki témába vágó észrevételét, tapasztalatát (esetleg helyesbítését) köszönettel fogadjuk, és azt közzé is tesszük.
A leírásban a szlovák nyelvű földrajzi nevekben a magyartól eltérő szlovák betűket a magyar ábécé alakilag hozzájuk leginkább hasonló betűivel helyettesítjük.
A földrajzi nevek általában első említésekor a magyar változatot használjuk, ha van, és akkor vagy később mögötte a szlovák megnevezést is. A továbbiakban elsősorban a magyar megnevezést használjuk, mert így könnyebb megjegyezni. Tudni kell azonban, hogy a magyar változattal a helyszínen semmire sem megyünk.
A hivatalos információkat a Magas-Tátra honlapjáról idézzük (magyar nyelvű változat is, de nem mindenhol ugyanolyan részletességgel).
Az egyes helyszínekhez becsatolt linkek a szerző önkényes választásai. A neten a helyszínekhez számos más link is elérhető, amelyeken részletes leírások, ismertetések, lenyűgöző képek találhatók, különösen túratervezéshez érdemes több forrásból tájékozódni, mert számos link nem naprakész.
A Magas-Tátra és a Liptói-havasok a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) kezelésében vannak. A TANAP területére szigorú tartózkodási, viselkedési szabályok érvényesek, amelyek megszegését komolyan büntetik.
A Tatranská Magistrála
"A Felső-turistaút, másként Magisztrálé (szlovákul Tatranská magistrála) turistaút a Magas-Tátrában.
A menedékháztól menedékházig vezető piros jelzésű Felső-turistaút egy hatalmas, kb. 55 km hosszú, jól kiépített és karbantartott, összefüggő út, amely mint önálló túracél is végigjárható. 1931 és 1937 között épült azon útszakaszok felhasználásával, amelyeket még 1877 és 1883 között épített a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE). A Magas-Tátra déli oldalán kanyargó úton járva, állandóan változik a táj képe, kilátás nemcsak dél felé nyílik, hanem a völgyek keresztezésekor a főgerincig belátunk a hegység belsejébe. Nagy része sétaútnak van kiépítve és sehol semmi nehézség nincsen." (Wikipédia)
Itt rögtön megszegjük a bevezetőben ígérteket. A magyar megfelelője helyett ugyanis következetesen a Magistrála megnevezést használjuk az útvonal említésekor. Ez sokkal jobban kifejezi az útvonal fenséges, lenyűgöző voltát.
A Wikipédia nem teljesen friss adatokat használ. A Magistrála eredeti, a Magas-Tátra szakaszára kiterjedő, 49 km-es szakaszát ugyanis egy európai uniós pályázattal meghosszabbították további 22 km-rel a Nyugati-Tátra (Liptói-havasok) felé is. A Magistrála teljes hossza jelenleg tehát 71 km. A két útvonalszakasz Podbanszkónál (Podbanské), a két hegység találkozásánál kapcsolódik egymáshoz.
A Magistrála vonalvezetése a Magas-Tátra és a Nyugati-Tátra (Liptói-havasok) oldalában. A piros vonal jelzi a Magistrála útvonalát, amelynek többnyire nagyon jó, a magashegységi szakaszon eltéveszthetetlen, a hegylábi tájakon már néha keresendő jelzése a vízszintes piros sáv. Az útvonal keleti végében jelzett zöld vonal a Magistrála keleti végpontját Barlangligettel összekötő vízszintes zöld sáv jelzésű útvonal. A nyugati végpontot az első közösségi közlekedési ponttal, Jalóccal összekötő túraútvonal jelzése a vízszintes sárga sáv.
Ellentétben pl. az Alacsony-Tátrával, a Magistrála egyik végpontja sem érhető el közösségi közlekedéssel. A Magistrála keleten a Magas- és a Bélai-Tátra között fekvő Nagy Fehér-tónál (Velké Biala pleso) 1624 m magasságban kezdődik, és nyugaton a Jalóci völgy (Jalovecká dolina) bejáratát jelző tábla és pihenőhelytől kb. 500 métert a völgy felé továbbhaladva, 794 m magasságban egy turistaút csomópontban ér véget.
Ez a Nagy Fehér-tó, előterében a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) megszokottan pontos és igényes tájékoztató oszlopával.
Ugyanez közelebbről, innen indul keleten a Magistrála, 1600 méter felett vagyunk. Semmi kedvünk piknikezni, vigasztalanul zuhog az eső. Hogy ide, a Magistrála kezdetéhez elérjünk, legalább 10 km-t kellett eddig megtennünk és 850 m szintkülönbséget legyőznünk jól jelzett turistautakon.
Ez a Magistrála nyugati végpontja 794 m-en, a legközelebbi település, Jalóc felett. Innen már nem egészen 4 km a legközelebbi buszmegálló.
Miért menjünk oda?
A szerző azért járta végig következetesen a Magistrála teljes útvonalát, mert meg akarta élni. Amikor azonban tanácsot akar adni az erre vállalkozóknak, akkor azt mondja: nincs sok értelme csak azért elutazni sok száz kilométert Zircről, hogy végigjárjuk az egész Magistrálát elejétől a végéig. Hacsak nem gyűjtjük a híres útvonalak skalpjait.
Az igazi magashegységi kihívás a kb. 34 km-es szakasz a Nagy Fehér-tó (a Magistrála keleti végpontja) és a Csorba-tó között. Ezen a szakaszon szinte napszaktól függetlenül sűrű a turistaforgalom (kivéve éjszaka: a TANAP területén éjjel tilos túrázni, de ezeken az utakon nem is lehetne, továbbá tilos a szabadban éjszakázni). Ezzel szemben a Csorba-tó-Podbanszkó-Jalóci völgy (a Magistrála nyugati fele, kb. 37 km) szakaszon nagyon kevés túrázóval találkoztunk.
Azonban a Magistrála teljes hossza kiindulópontja a hegységek belseje, a csúcsok felé vezető jelzett turistautaknak, vagy a völgy felől érkező és felfelé haladó utak keresztezik. Így tehát a Magistrála kevésbé izgalmas nyugati szakasza is fontos összekötő útvonal.
A Magistrála (piros sáv jelzés) nyugati vége. Jól látható, ahogy a völgy (a Vág folyó medencéje) települései felől északra, a Liptói-havasokba induló turistautak keresztezik, illetve a Magistrálából is indulnak ki jelzett útvonalak felfelé. Ha a túrázó a völgy felől feljut a Magistráláig, akkor azon kelet-nyugat irányban eljuthat addig a völgybejáratig, amelyen tovább akar kapaszkodni a hegység belseje felé.
Azért menjünk oda, mert a Tátra a magashegységi túraprogramok számtalan változatát kínálja. A turistajelzésekkel, információs táblákkal többnyire kiválóan jelzett túraútvonalak, a kevesebb, mint egy napi gyalogos távolságra található menedékházak, hegyi szállodák, a viszonylag sűrű kiszállási lehetőség, a közösségi közlekedéssel történő jó megközelíthetőség azok számára is biztonságérzetet ad, akik még csak kóstolgatják az itthonról nem ismert túrakörnyezetet. Az üdülőövezeti, vagy hegylábi szálláshelyünkről egynapos csillagtúrákkal akár a hegység csúcsaira is feljuthatunk (korábbi beszámolók pl. itt, itt), este visszatérve a megszokott komfort vár minket. Néhány napi felszereléssel a hátunkon menedékháztól menedékházig túrázhatunk (lásd pl. itt), vállalva a kissé kényelmetlen körülményeket (emeletes ágyas szobák, padlástéri szivacsderékaljak), de átélve többnapos túrázás utánozhatatlan romantikáját.
Az útvonal leírása
A Magistrála útvonalát keletről indulva ismertetjük. Így találkozhatunk ugyanis leghamarabb az igazán izgalmas kihívásokkal.
A tátrai turistatérképek és útjelző táblák az egyes útvonalszakaszokat nem távolságban, hanem menetidőben adják meg. Ennek megfelelően a térképeken minden útvonalszakasznál két időadat szerepel: egy a felfelé, egy a lefelé haladáshoz szükséges idő (az út menti csomóponti útirányjelző tábláknál értelemszerűen csak egy időadat, amelyik irányba éppen haladunk).
Tapasztalatunk szerint a megadott időadatok csak optimális körülmények között, gyakorlott és jó erőnlétben lévő túrázókra lehetnek érvényesek. Ha az időjárás kedvezőtlen (elég, ha csúszósak a kövek), komolyabb súlyt viszünk (többnapos felszerelés), még be nem járatódott lábak (első napi izomláz), akkor akár kétszer annyi időbe is tarthat. A tervezéshez mindenképpen ajánlatos a térképi és táblaadatok legalább másfélszeresével számolni.
A Magistrála kiindulópontjához, a Nagy Fehér-tóhoz két jelzett útvonalon is feljuthatunk: délről Matlárháza (Tatranská Matliare), keletről Barlangliget (Tatranská Kotlina) felől. Közösségi közlekedés szempontjából mindkettő ugyanazon a buszútvonalon (Poprád-Ótátrafüred-Tátralomnic-Barlangliget) fekszik. Azért választjuk Barlangligetet, mert indulás előtt megnézhetjük a Bélai-cseppkőbarlangot, a Magas-Tátra egyetlen látogatható barlangját.
1. Barlangliget-Nagy Fehér-tó: feljutás a Magistrála kezdőpontjához
A Magistráláról, valamint a keleti és nyugati megközelítéséhez szükséges turistautakról a Google Föld Körutazás szolgáltatásával videókat készítettünk. Terjedelmi okok miatt ezek nem túl jó minőségűek, azonban a szokásos számítógépes videólejátszókkal leállíthatók, visszajátszhatók, ha egyes feliratok nem voltak első megtekintésre olvashatók. A szolgáltatások nevei mögötti "mh" menedékházat, a "hsz" hegyi szállodát, az "sz" szállodát jelent.
Barlangliget déli végén indul a közös kék-zöld sáv jelzés délnyugat felé. Kb. háromnegyed óra után válik ketté a két jelzés, mi egy útjelző oszlopnál jobbra fordulunk és egy meredekebb szakaszon követjük a zöld sáv jelzést, amelyen feljutunk a tóhoz.
Kb. 5 km távolság és 500 m emelkedő után, az indulástól két és fél óra múlva, félúton érjük el a Bélai-Tátra egyetlen menedékházát, a Gyopárt (Chata Plesnivec, 1299 m).
Még néhány perc és megpihenhetünk a Gyopár hangulatos teraszán, vagy piciny, barátságos pihenő/étkező helyiségében
Itt még nem érvényesülnek igazán a magashegyi árak, akár 2-3 euróért is kaphatunk egyszerű, ám ízletes és tápláló ételeket. Azt hittük, csak itt van így: egy télen-nyáron nyitva tartó menedékházhoz zord körülményekhez szokott, napégette arcú, mogorva hegyi medvét képzelünk el gazdaként; ezzel szemben fiatal lányok és fiúk vidám csapata működteti. De nem csak ezt, hanem az összes, általunk meglátogatott menedékházat.
A Gyopár lehetséges kiszállási pont, mert köves erdei út vezet fel hozzá, tehát arra alkalmas járművel bizonyára megközelíthető.
Ha úgy alakítottuk a menetrendünket, hogy a reggeli órákban érkeztünk Barlangligetre, és befértünk valamelyik délelőtti vezetésbe a cseppkőbarlangban, akkor délután még érdemes nekiindulni a hegynek és a Gyopárban megszállni. 12 euróért saját hálózsákban, emeletes ágyas szobában megalhatunk.
A Gyopártól további 5 km-t, kb. két órát gyalogolunk, és kb. 350 méter szintemelkedés után érjük el a Nagy Fehér-tavat, ahol pihenőhelyet találunk.
A turistaút a településközeli szakaszon jellemzően erdei kocsiutakon halad, később gyalogösvény szélességűre szűkül. Emelkedve egyre kövesebb, sziklásabb. A fenyőrégióból kiérve az áfonyabokrok már súrolják a nadrágszárat. 1500 m felett, a törpefenyős-borókás világban már csak kőről-kőre lépdelve, nagy figyelmet igénylően tudunk haladni a zöld falak között, gyaloglás közben nézelődni egyáltalán nem lehet.
2. Magistrála, Magas-Tátra: a Nagy Fehér-tótól Podbanszkóig
- Nagy Fehér-tó - Zöld-tavi menedékház
Megkezdve a Magistrála végigjárását, rövid emelkedő, majd végig ereszkedő úton, nem egészen egy óra távolságban érkezünk a Zöld-tavi menedékházhoz (Chata pri Zelenom plese, 1551 m)
A menedékház közel háromszor akkora befogadóképességű, mint a Gyopár, magasabban is van, látogatottabb is, mert izgalmas útvonalak csomópontjában áll. Az éttermi részben azok ülhetnek (és melegedhetnek, ill. szárítkozhatnak, mert fűtött), akik fogyasztanak. Az átmenő pihenők, hozott élelmiszert fogyasztók részére két elég nagy külön helyiség áll rendelkezésre, padokkal, asztalokkal.
Az árak is magasabbak. Ez egy 5 eurós klobása, de jól lehet lakni vele vele, mert méretes, ízletes, és a sok kenyérrel a tormától a ketchupig minden kitunkolható. A pilzeni korsó két és fél euró. A vidám, fiatal konyhai csapat hihetetlen gyorsan, professzionálisan működik.
A menedékház lehetséges kiszállási pont, mert ide is vezet fel köves út Matlárháza felől, így megfelelő járművel elérhető.
A turistaút a Nagy Fehér-tótól kezdve már nem kijárt erdei ösvény, hanem jellemzően a Magistrála létrehozása során, száz éve épített, köves, sziklás. Ez kísér minket a teljes magashegységi szakaszon, tehát a Csorba-tóig.
- Zöld-tavi menedékház - Kő-pataki-tó
Ez az első igazán kihívó szakasz. Először fel kell kapaszkodnunk a Morgás-hágóra (Sedlo pod Svištovkou, 2011 m), kb. 2 km-en kb. 500 m szintkülönbséget leküzdve. Ennek ráadásul a második, rövidebb felére esik a nagyobb szintkülönbség, ahol sűrűn szerpentinezve jutunk egyre feljebb, hogy az út során egyszer 2000 méter fölé érjünk. Itt van a teljes útvonal egyetlen láncos szakasza, kb. 100-150 m, amelyen ki tudjuk kerülni, majd keresztezni tudjuk a mellettünk lezúduló kis patakot.
Ez a menedékháztól a Morgás-hágóra vezető útvonal második, nehezebb szakasza. Innen először a kis patak (szemből nézve) bal oldalán gyalogolunk felfelé, amíg elérjük a láncos szakaszt. A lánc azért van, hogy ne csússzunk bele a patakba. A jó szemű olvasó látja, hogy a láncos szakaszon éppen egy kisebb csapat ereszkedik lefelé, a csapat utolsó, legfelső tagja kb. ott jár, ahol a turistaút jobbra átkel a patakon. Az átkelés után a lánc meg is szűnik, mert kezdődik a szerpentinezés.
A menedékháztól a Morgás-hágóig 2,5-3 órát érdemes ütemezni. Az út első kb. 1 km-én még egyre ritkuló kúszónövényzet között, lezúduló vízesést, patakot keresztezve haladunk, a szerpentin aljához érve azonban elfogy a növényzet, csak havasi gyepfoltok maradnak, már a kopár sziklák világában járunk. Majd csak a Kő-pataki tóhoz ereszkedve érünk vissza a kicsit magasabb növényzet világába.
Búcsúzóul azért a szerpentinről visszatekintünk még a Zöld-tavi menedékházra. A kép közepén a sötét folt a Zöld-tó, annak a jobb oldalán a ház. A tavat övező csúcsok lenyűgözőek.
A Morgás-hágótól kb. másfél óra alatt ereszkedünk le a Kő-pataki-tóhoz.
A sziklavilág jellemző turistaútja. Kb. 1700 m felett mindenütt ilyenen haladunk. Jól kivehető az évszázaddal ezelőtti építés, azonban ahol lavina, sziklaomlás elvitte az épített utat, ott az omladékon egyensúlyozva tudunk csak haladni. Ez lehet a magyarázata annak, hogy életkorban felfelé szinte minden korosztállyal találkoztunk, azonban az ilyen szakaszokon gyermekekkel egyáltalán nem. Az ő lábuk, lépéstávolságuk nem elég ahhoz, hogy áthidalják a kövek közötti vízszintes és függőleges távolságokat, illetve hogy ne csússzanak bele a kövek közötti hézagokba.
A hazai turistaútvonalakhoz szokott, gyakorlott túrázó meglepve tapasztalja, hogy a megszokott tempójának a felével sem tud haladni. Itt ugyanis nem lehet beállni egy tempóra, aztán fütyörészve tartani a 3-5 km/órát. Minden lépéstávolság, lépésmagasság más, csak a lábunk elé figyelhetünk, mert ha nem, kész a baj.
A Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso, 1751 m) a Magas-Tátra egyik legforgalmasabb turisztikai központja. Tátralomnic (Tatranská Lomnica) felől kabinos felvonókkal jöhetünk fel, innen indul a "lanovka" a Lomnici-csúcsra. Az üdülőövezetből érkező turisták jellemzően a Lomnici-csúcsra igyekeznek, vagy kirajzanak a tó körüli sétányra, felkapaszkodnak a turistautakon a hegyoldalakra, eltöltenek egy-két kellemes órát a teraszokon, és délután visszautaznak a völgybe. Itt már lehet gyermekes családokkal találkozni.
A lanovka szépen modernizált épületében büféket találunk (elég korai zárással), néhány percnyire a Kő-pataki menedékházat (Skalnaté chata), amely azonban a honlap szerint szállást nem ad.
A Kő-pataki-tó jó kiszállási lehetőség, hiszen a felvonók üzemideje alatt percek alatt lejuthatunk Tátralomnicra.
A Magistrála Zöld-tavi menedékház-Kő-pataki-tó közötti szakasza november 1. és június 15. között téli zárlat miatt nem járható.
- Kő-pataki-tó - Zamkovszky-menedékház
Bő egy óra alatt ereszkedünk nem egészen 300 métert a Kis-Tarpataki-völgy (Malá Studená Dolina) bejáratánál álló menedékházig (Zamkovského chata, 1475 m). A ház nem a Magistrála mentén áll, hanem néhány perces letérővel érhetjük el.
Így néz ki az ételválaszték, a legdrágább 10 euró. Turistaszállás 20 euró alatt a tetőtérben szivacson, meredek lépcsővel felfelé, közös vizesblokk a drágább szobákban megszálló vendégekkel. Praktikus tanács: ha nem akarunk sorba állni a mosdóért, térjünk nyugovóra, és éjjel menjünk mosdani, zuhanyozni. Nomád körülmények között nem kell feltétlenül az otthon megszokott higiéniaszintet megkívánni magunktól.
A ház falára akasztott hordkeretek arra szolgálnak, hogy a Kis-Tarpataki-völgy völgyfőjében, 2015 m magasan álló, járművel nem megközelíthető Téry-menedékház (Téryho chata) ellátásához háton cipeljék fel az enni- és innivalót. Ez megszokott dolog, az alacsony-tátrai túra során is írtunk erről a Gyömbér-menedékház történeténél. Az önkéntes serpákat a ház ajándék enni-innivalóval díjazza.
- Zamkovszky-menedékház - Tarajka
A menedékháztól bő egy óra alatt érünk le Tarajkára (Hrebienok, 1285 m), miközben keresztezzük a Kis-Tarpataki vízesést és a Nagy-Tarpataki völgyet (Velká Studená dolina) és vízeséseket. Mivel Tarajkára Ótátrafüredről (Stary Smokovec) a tarajkai siklóval percek alatt fel lehet érni, ezért Tarajka a Magas-Tátra leglátogatottabb kirándulóhelye.
A menedékháztól a Tarajkáig vezető út közelében találjuk a Rainer-kunyhót (Rainerova chata, 1308 m), amely szállást nem kínál, és a Bilík menedékházat (Bilíková chata, 1255 m), amely viszont igen. Ha a napi programunkat idáig terveztük, érdemesebb menedékházat választani, mint pl. egy tarajkai szállodát.
Bepillantás a Magistráláról a Nagy-Tarpataki-völgybe
Ez is a Magistrála, először viccnek tűnik, de végül is megmagyarázható. Tarajka idegenforgalma akkora, hogy az onnan a Tarpataki-vízesésekhez vándorló tömeg megérdemelt egy akadálymentesített szakaszt, még ha az csak egy-kétszáz méternyi is.
Tarajka közterületein több megfaragott medvealak áll, ugyanakkor a tájékoztató táblák mindenkit igyekeznek megnyugtatni. Mi sem nem hallottuk, sem nem láttuk medve jelét, pedig egy éjszakát félig szabadban is töltöttünk.
Így néz ki egy tátrai serpa, hátán a hordkeret, amellyel az ellátmányt viszi a menedékházakhoz. Élőben eggyel találkoztunk, a Poprádi-tavi menedékháztól indult el egy nagyon törékeny kisleány akkora pakkal, ami nála is nagyobb volt, nyilván a Hunfalvy-hágó alatti menedékházhoz (Chata pod Rysmi, 2250 m) igyekezett. Fénykép sajnos nem készült róla.
- Tarajka - Sziléziai-ház
Tarajkáról először fenyőerdőben, majd fokozatosan visszatérve a törpefenyők birodalmába kapaszkodunk a Felkai-tó (Velické pleso) mellett épült Sziléziai ház (Sliezsky dom, 1670 m) hegyi szállodáig kb. 3 óra alatt. A szálloda előtti kb. egy kilométeren különösen rossz állapotban van az ösvény. Ez egy viszonylag modern épület, a korábbi, többszörösen megsemmisült menedékházak helyén épült, és az áthaladó turistáknak is kényelmes, korszerű ellátási körülményeket kínál. A turistaszállás árai is magasabbak, mint a Magistrála menti menedékházaké.
A távolban már látszik a Sziléziai-ház, de addig még meg kell küzdeni az elmosott, lecsúszott, szűk, sziklás ösvénnyel.
A házhoz Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) út vezet (valószínűleg aszfaltos, mert kukásautót láttunk menni), tehát lehetséges kiszállási hely.
- Sziléziai-ház - Poprádi-tó
A Sziléziai-házat elhagyva fokozatosan emelkedünk, majd kb. másfél-két óra után a Batizfalvi-tónál (Batizovské pleso, 1884 m) megint kiérünk a sziklás világba.
A Sziléziai-háztól felvezető jellemző útszakasz
Folytatjuk az emelkedést, és újabb másfél-két óra múlva fenn vagyunk az Oszterva-nyeregben (Ostrva, 1966 m).
Az Oszterva-nyeregből így látjuk az alattunk fekvő Poprádi-tavat
Az Oszterva-nyeregből újabb másfél óra kell, amíg a sokszoros szerpentinen 450 métert leereszkedünk a Poprádi-tó szintjére. Ha azt gondoltuk, hogy a Zöld-tavi menedékháztól a Morgás-hágóra kapaszkodás igen fáradságos, akkor itt megtapasztaljuk, hogy az ereszkedés közel ugyanolyan távolságon, közel ugyanolyan magasságból még fáradságosabb.
A váltakozó eső- és hózápor néha eláll, és néhány percre kisüt a nap. Ilyenkor lehetünk tanúi a magashegységi szivárványnak, néhány száz méterrel előbbre ugyanis még zuhog az eső, amit a nap a hátunk mögül világít meg. Az előttünk húzódó ösvény az, amelyen le kell szerpentineznünk a tóhoz.
A Magistrála Sziléziai-ház-Poprádi-tó közötti szakasza november 1-től június 15-ig ugyancsak téli zárlat alatt van.
A Poprádi-tó (Popradské pleso, 1494 m) partján két menedékház is vár minket: a nemrég felújított Majláth-menedékház (Majláthová chata) és a Poprádi-tavi hegyi szálloda (Chata pri Popradskom plese). Ez utóbbi nagy, önkiszolgáló étteremmel, a szállóvendégek számára pl. saját konyhával, bakancsszárító helyiséggel is rendelkezik, és tényleg inkább szállodához hasonlít. Ennek ellenére lehet már 20 euró körül ágyhoz jutni (természetesen többágyas, emeletes ágyas szobákban), de ettől felfelé, jóval drágábban igényesebb szobái is vannak.
A Poprádi-tavi menedékház hatalmas forgalmú, jól látszik az eső miatt most kihalt terasz méretén is. Az épület jobb oldali, tó felé eső oldala is végig terasz. Ha jobban megnézzük, az útirányjelző ágasfától balra is ott látjuk a tátrai serpa faragott alakját.
Ha itt ki akarunk szállni, a Poprádi-tótól aszfaltos út kanyarog le a tátrai villamos Poprádi-tó megállójához, egy-másfél óra alatt kényelmesen leérünk.
- Poprádi-tó - Csorba-tó
A Magistrála keleti, igazi magashegységi felének utolsó, rövid szakasza. A Poprádi-tótól hosszan 1500 méter körüli magasságban, hatalmas fenyők között, a Magistrála építése során a meredek hegyoldalban kialakított úton haladunk, amely nem sokkal Csorba-tó előtt erdei talajba megy át, és 150 métert ereszkedve ér be az üdülőtelepre. Ha az út melletti tanösvény-táblákra is akarunk vetni egy pillantást, akkor szánjunk rá másfél órát.
A Csorba-tó (Strbské pleso, 1347 m) a Magas-Tátra egyik kiemelkedően kedvelt látványossága, a körülötte kiépült üdülőhely, Csorbató pedig egyike a három legforgalmasabb magas-tátrai üdülőhelynek. Itt van a tátrai villamos nyugati végállomása, tehát közvetlen kiszállási lehetőség a Magistrála bejárása során.
Üdülőhelyhez illően minden van, bolt, büfé, étterem, de főként ez az utolsó pont a Magistrálán, ahol a túrázó még biztosan szálláshoz juthat, és nem feltétlenül szállodai áron. A különböző kategóriájú szállodák uralják a piacot, de pl. a központban lévő SHB Turistaszállás még menedékházi árakat is kínál.
A Magistrála észak felől érkezik be az üdülőtelepre, és a tóparti sétányon haladva délről kerüli a tavat, majd északnyugat felé hagyja el. A sétányt faragott állatszobrok díszítik, majd ott, ahol a sétányról egy rövid bekötőúton letérünk a központ felé, Szentiványi József emléktábláit találjuk.
"Gömöri és szentiványi Szentiványi József (Budapest, 1817 – 1906) Liptó megyei nagybirtokos, a Magyarországi Kárpátegyesület tisztségviselője.
Nagy területeket birtokolt a Tátrában is. 1872-ben a Csorba-tó partján építtetett egy vadászházat, amely vendégfogadóként is működött.
A Magyarországi Kárpátegyesület egyik alapítója, 1873-tól vezetőségi tagja, 1878-1879-ben elnöke volt. Az MKE működését mindig segítette, sokat tett a turizmus fejlődéséért. 1875-ben hathatósan segített az MKE által a Csorba-tó mellett építtetett első turista menedékház létrehozásában. Hálából aztán a menedékházat József-menháznak nevezték el. Anyagilag hozzájárult az ösvények és a Csorba-tó melletti újabb épületek építéséhez." (Wikipédia)
Csorbató központjának egyik utcája "Ul. Szentivanyho"
- Csorba-tó - Podbanszkó
A Magistrála további szakasza (15 km Podbanszkóig, majd a Liptói-havasok-menti 22 km Podbanszkó és a Jalóci-völgy között) teljesen más turisztikai élmény kínál, mint a mögöttünk hagyott 34 km. A korábbi magashegységi élmények közül leginkább a Hargita-gerinctúrára emlékeztet. Fakitermelő utak, erdészeti utak, erdei ösvények, néha köves-sziklás talajjal, a lakott helyek, üdülőterületek környékén murvás és aszfaltos bekötőutak. Igazán húzós, meredek szakaszok csak néha és nem nagy hosszban, jellemzően patakmedrekbe és vízmosásokba ereszkedve. A magasabb részeken fenyőerdőben, alacsonyabban havasi legelők, kaszálók mentén vezet az út. Szép kilátás dél, a Vág medencéje felé kínálkozik, esetleg egy-egy irtásos, széldöntéses helyen visszapillantás a Magas-Tátra csúcsaira, vagy feltekintés a felettünk meredező hegyoldalra.
A Magistrála nyugati felén a szálláshelyek nincsenek berendezkedve a váratlanul beeső, egyéjszakás túrázókra. Hiába sorakoznak szállodák, üdülők, ezeket vagy zárva találtuk, vagy - talán a szállást kereső megviselt kinézetétől megriadva - közölték, hogy nincs. Ahol pedig nyitva voltak, azok árait nem a turista zsebéhez mérik. Jól látható, hogy a szálláshelyek itt a többnapos, csoportos, szervezett, előre foglaló vendégekből élnek.
Aki tehát a Csorba-tó-Podbanszkó-Jalóci-völgy közötti szakaszt is be akarja járni, feltétlenül foglaljon előre szállást, különben fedél nélkül maradhat.
A Csorba-tótól murvás úton kezdünk emelkedni, és nem egészen egy óra alatt érünk fel az 1450 méter körüli magasságba. Hosszan haladunk ezen a magasságon, az erdei út lassan ösvénnyé szűkül. A Jamské pleso (1447 m) mellett pihenőhelyet találunk.
Hosszan kísér(t)ik utunkat a tizenhárom évvel ezelőtti szörnyű magas-tátrai vihar pusztításának még ma is látható nyomai
A Csorba-tótól két-két és fél óra gyaloglás után kezdünk ereszkedni a Tri studnicky nevű, alpesi hangulatú, mindössze négy, lakott rönkházból álló település felé (figyelem: ez nem azonos az Alacsony-Tátrában, a Deményfalvi völgyben található ugyanilyen nevű magas kategóriájú szállodával, amit az internetes kereső kiad). A település előtt balról becsatlakozik a Magistrálába a zöld sáv jelzés.
A közvetlen közelben futó 537. számú úton buszmegálló van.
A településen szépen kiépített turistapihenőt, bővizű forrást találunk.
Turistapihenő Tri studnickynél, kicsit feljebb fedett pihenő is van. Az információs oszlop félig takarja a szépen foglalt, jó ízű forrást.
Innen a kék sáv jelzéssel együtt kapaszkodunk fel 1 kilométeren kb. 100 métert, amikor a kék sáv jobbra elhagy minket és a hegység belseje felé fordul. Mi haladunk tovább a piros jelzésen, és folyamatosan, 5 km-en 300 métert ereszkedve érünk be Podbaszkóba, amely a Magistrála magas-tátrai szakaszának nyugati vége. A Csorba-tótól Podbanszkóig tartó 15 km-re 5-6 órát érdemes szánni.
Podbanszkó felé tartva visszapillantunk a Magas-Tátra csúcsaira, és kissé szívfájdalommal látjuk magunk mögött a Krivánt (2495 m), amely "a Tátrának mintegy nyugati végváraként tör fel a magasba". Földrajzilag pedig még mindig a Magas-Tátrában vagyunk.
Dél felől, a Vág-medence túlsó oldalán az Alacsony-Tátra távoli körvonalai kísérnek, előtérben a tátrai viharpusztítás nyomai.
Podbanszkó (Podbanske, 940 m) ma egy igényes üdülőtelep. A Csorba-tó felől jövet a hegyoldalban még elhaladunk egy-két, megint csak alpesi hangulatú lakott gazdaság mellett, azonban a völgyben gyakorlatilag panziók, szállodák uralják a teret. A hely látogatottságát jelzi a komoly méretű parkoló, amelynek sarkában halad át a Magistrála. Az üdülőtelep központjában közös üzemeltetésű kis bolt és kocsma szolgálja ki a hétköznapi igényeket, de elég szűk nyitva tartással. Nem messze találunk igényes éttermet is. Azonban az egész hely azt sugallja, hogy nem húsz eurós szállásra számító hátizsákosokra vannak berendezkedve.
3. Magistrála, Liptói-havasok: Podbanszkótól a Jalóci völgyig
A Podbanszkótól a Magistrála nyugati végpontjáig a Liptói-havasok aljában kanyargó 22 km-es szakasz az 1000 m-es szint körül hullámozva fűzi föl az üdülőtelepeket, turisztikai központokat, a hegység belsejébe vezető völgybejáratokat. Ellentétben a Magistrála magas-tátrai szakaszával, itt számos lehetőség nyílna egyéjszakás sátorozásra is, hiszen a nemzeti park határjelző táblái ezen a szakaszon a turistaút hegy felőli oldalán állnak, tehát a völgy felőli oldalon, a réteken, kaszálókon feltehetően senki nem kötne bele egy felvert sátorba (de nem ismerjük a szabadban sátorozásra vonatkozó szlovák jogszabályokat). Azonban a Magistrála-túrázó nem visz magával sátrat és derékaljat, mert arra számít, hogy egynapi járóföldre szálláshoz jut. De ezen a szakaszon nem biztos.
A Magistrála ilyen helyeken keresztül, ilyen helyek mellett is halad a Liptói-havasok szakaszán
Aznap ez volt az utolsó, kétségbeesett kísérlet a zuhogó esőben, 40 km szállástalanság után fedél alá jutni (a kép másnap reggel, már derült időben készült). Zárva. Ezen a helyen is elnézést, de a fedett terasz egyik viszonylag szélvédett sarkában, a hálózsákot a hideg kőburkolaton néhány példány BBC Historyval aláalmozva sikerült átvészelni a nem túl pihentető éjszakát.
Az útjelző táblák a Magistrála nyugati végpontjától Podbanszkóig 6 óra időigényt jeleznek; tervezzünk inkább 7-8 órát.
4. A Magistrála nyugati végpontja (Jalóci völgy) - Jalóc
Ha elértünk a Magistrála nyugati végére, még haza is kell jutnunk. Idáig erdei úton megfelelő járművel fel lehet jönni, de néhány száz méterrel tovább a völgy felé már murvás út van, amelyen a gombaszedők felmerészkednek személygépkocsival. És hamarosan aszfaltos út is. A Magistrála végétől nem egészen 4 km után eljutunk az első buszmegállóig Jalócon. (Jalócra nem kell bemennünk, mert a buszmegálló a falu déli végében van. Amilyen családi házak itt az út mentén állnak, azok bármely nagyváros környéki drága lakóparkban elmennének. De tovább, Nagybobrócon is rendkívül rendezett, tiszta, gondozott környezettel találkozhatunk, talán a nagyváros közelsége teszi?)
Ha még van erőnk (és megéri), ne álljunk meg a jalóci buszmegállónál, hanem gyalogoljunk még kicsit több, mint 2 km-t Nagybobróc (Bobrovec) központjáig. Innen egyrészt sűrűbb a buszjárat, másrészt élelmiszerbolt, kocsma, harmadrészt a Manderlak panzió, amelyben jutányosabb áron szállhatunk meg, mintha Liptószentmiklóson (Liptovsky Mikulás) kellene olcsó szállást keresni. Nagybobrócról busszal fél óra alatt ott vagyunk a liptószentmiklósi vasútállomáson.
Hány éves lehet ez "SZESZES ITALOK" felirat a liptószentmiklósi vasútállomás szomszédságában álló - azóta szemmel láthatólag többször felújított - régi épület homlokzatán? Száz?
Utazás oda és vissza
Közösségi közlekedéssel odautazásra a (Zirc-Budapest-)Miskolc-Kassa-Poprád útvonalat ajánljuk. Budapestről a Rákóczi és a Hernád nemzetközi vonat jár Kassára. Igen ajánlatos gondosan átnézni a vasutak díjtáblázatait, ugyanis sokat lehet spórolni: pl. egy Miskolc-Kassa menettérti jegy kétharmadába kerül annak, mint ha csak odaútra vesszük meg. Tehát akkor is érdemesebb menettértit venni, ha a visszautat nem itt tervezzük. Az uniós országok utazási kedvezményei pedig minden uniós állampolgárra kiterjednek, tehát a szlovák vasutak és busztársaságok által kínált életkori, csoportos, stb. kedvezmények a magyar állampolgárokra ugyanúgy érvényesek.
Visszaútra a Liptószentmiklós-Zsolna-Trencsén-Nagyszombat-Pozsony, majd innen a Pozsony-Komárno (Révkomárom) útvonal adja magát. Révkomáromból 3 euróért (vagy ezer forintért) hoz át a taxi a komáromi vasútállomásra, onnan Győrbe utazhatunk, majd busszal vagy vonattal Zircre.
Ha autóval megyünk, a választott magas-tátrai szálláshelytől függően megadja bármelyik netes útvonaltervező a távolságot, ebből számítható az utazási költség. Szinte biztos, hogy az indulási szálláshely díjmentesen, vagy csekély díjazásért megengedi, hogy ott hagyjuk az autónkat egy hosszabb tátrai túra idejére, amíg visszatérünk.
Költségek
A magashegységi menedékházak 12-25 euró között kínálnak egyszerű szállást. Ez a turisták többségének igényszintje: saját hálózsák, szűkös elhelyezés, mérsékelt komfort (pl. hamar elfogyó meleg víz). Természetesen minden helyen van magasabb komfortfokozat is, megfelelően drágábban.
A menedékházak mindegyike kínál 5-10 féle egyszerű, ám ízletes és kiadós meleg ételt 2-10 eurós áron. Az egész napos túrázáshoz ez azonban kevés, hiszen útközben is szükség van energiapótlásra. A szerző már többször kipróbált és bevált módszere a zsargonban "amerikai katonai kajacsomag"-ként ismert élelmiszercsomag (MRE, Meal Ready to Eat), amely egy USA harcoló alakulat katonájának egy napos kalóriaigényét kielégítő összeállítás. Itthon a military-shop.hu forgalmazza (jelenleg) 3500 Ft-os áron, és közel húszfajta ízesítésű főétel közül válogathatunk, amelyeket változatos hideg harapnivalók, instant kávé, üdítőital, kalóriadús rágcsálnivalók egészítenek ki. A legnagyobb előnye azonban az, hogy minimális terjedelemben és súlyban kínálja mindezt, beleértve a főételhez szükséges önmelegítő eszközt, a fogyasztáshoz szükséges evőeszközöket, az étkezés közbeni és utáni higiéniát (törlőkendő, rágógumi). Az egyetlen feltétel, hogy legyen nálunk elegendő ivóvíz.
A szerző mindig visz magával - az egyik barátjától a közös erdélyi túrák során ellesett példa nyomán - Forró bögre-leveseket. Az ehhez szükséges forró vizet beszerezhetjük a szálláson, előállíthatjuk a katonai kajacsomag önmelegítő eszközével, vagy a magunkkal vitt tablettás vagy gázos turistafőzővel (figyelem: a turistaházakban tilos használni a saját turistafőzőket tűzvédelmi okból). A 3-4 deci forró leves sokat segít a reggeli indulásnál.
Élelmiszerboltot útközben csak Csorbatón és Podbanszkóban találunk.
Nagyon finom parenyica sajt a a csorbatói CBA üzletből. Tudják, a CBA az "A magyar üzletlánc", amely kedvéért 2014-ben kormányzati irtóhadjárat indult a piacvezető gaz külföldi multi kereskedelmi láncok ellen Magyarországon (megfűszerezve a vasárnapi boltbezárással), és amely CBA ottani külföldi multiként kiterjedt üzlethálózattal rendelkezik Szlovákiában és Erdélyben is.
A piaci viszonyok politikai indíttatású torzítása közismerten teljes sikerrel járt, ugyanis a kormány - megriadva a zöld utat kapott népszavazás rá nézve kiszámíthatóan vereséget jelentő végeredményétől - 2016-ban visszavonta a vasárnapi boltzárat, külföldi multik azóta is töretlenül növelik piaci részesedésüket, a CBA viszont következetesen veszít piaci részesedésből és árbevételéből (a korábbi második helyről 2016-ban már a 4. helyre esett vissza a kereskedelmi toplistán,)
Az utazási költségek a választott útvonaltól, közlekedési eszköztől, az igénybe vehető kedvezményektől függenek.
Így történt
A ténylegesen teljesített túra körülményei szolgálnak néhány tanulsággal.
Éjszaka a szlovák pályaudvarokon
Zirctől Miskolcig - a belföldi kedvezmények miatt - belföldi vonatokkal utazunk, Miskolctól Kassáig a 20:30-kor induló Hernád Intercityvel (az oda-vissza jegy 6 euró, csak oda 9). Kassán több mint két óra várakozás a háromnegyed tizenkettőkor induló gyorsvonatra.
A kassai pályaudvar nem zár be éjjelre. Tiszta, kulturált élelmiszerbolt, büfé tizenegyig nyitva. Még e késői órán is nagy forgalom, vonatukra várakozó utasok, csellengő éjszakázók jól megférnek egymás mellett. Néha kis hangoskodás, a rendőrök udvariasan avatkoznak be, semmi molesztálás, szükségtelen igazoltatás, demonstratív erőfitogtatás. Erős wifi, mindenfajta "elfogadom", vasúti és egyéb reklámok nélkül.
Az éjszakai pozsonyi gyorsvonat, amellyel Poprádra megyünk, abszolút európai színvonal, működő képernyős menetrendi tájékoztató, megszakítás nélküli erős wifi. Percre pontosan ér éjjel egykor Poprádra. Mivel Kassa óta zuhog az eső, ha éjjel bezárják a poprádi vasútállomást, nagy a baj.
Nem zárják be. Igaz, üzlet nincs nyitva, de működő ital- és csokiautomaták, fizetős, tiszta vécé, tiszta váró, tiszta padok, amelyeken az éjszakai vonatokkal érkező továbbutazók, vagy vonatukra várók szundíthatnak. Erős, biztonságos wifi. Néha kisebb ittas társaság is beesik, de nincs balhé. A rendőri jelenlét alkalomszerű, csak azokat igazoltatják, akik túlmozgásosak, de semmi erőszak, hangoskodás.
Mi az, amit a szlovákok tudnak, ami miatt ők nem zárják be éjjelre a pályaudvarok váróit? Ez a MÁV által itthon bevezetett gyakorlat a vasúti utazó közönség és általában a közösség elleni egyik legszégyenletesebb merénylet.
Mi az, amit a szlovákok tudnak a közforgalmú wifi szolgáltatásokról? A magyar vonatokon és távolsági buszokon nyújtott wifi komplett katasztrófa.
Poprádról Barlangligetre
Utazhatnánk egyből busszal is (a buszpályaudvar a vasúti mellett van), de sokkal hangulatosabb, ha felszállunk a tátrai villamosra (a vasúti pályaudvar felső szintjéről indul), azzal megyünk Ótátrafüreden keresztül a villamos keleti végállomásáig, Tátralomnicig, mert az már igazi tátrai hangulatú üdülőhely.
A tátrai villamos induló szintjéről ilyen szomorúan esős látvánnyal fogad a Magas-Tátra
Tátralomnicon a villamos végállomástól néhány percre van a buszállomás, ahol felszállhatunk a Barlangliget felé tartó buszra, a várakozási időt sétálással, élelmiszer vásárlással (vasárnap is nyitva) tölthetjük.
A Bélai-Cseppkőbarlang (Belianska jaskyna)
Barlangliget buszmegállójával szemben indul a jelzett murvás-köves széles ösvény a barlang főbejáratához. Kb. 800 méteren 122 méter emelkedve érünk fel, ahol egy EU-támogatásból néhány évvel ezelőtt korszerűsített fogadóközpontot találunk, fedett várakozóhelyekkel, ingyenes, tiszta mosdókkal, kávé- és italautomatákkal.
A barlang szinte zarándokhely. Szemben, a tető alatti lépcsőn megyünk fel a pénztárhoz, ahol általában hosszú sorok kígyóznak. A vezetési időpontok naponta előre meg vannak adva, azonban néha akkora az érdeklődés, hogy folyamatosan indulnak be a 60 fős csoportok.
A barlangi sétaút egy kilométer. Odafelé fellépcsőzünk száz métert, majd visszaereszkedünk a bejárathoz. A vezetés szlovák nyelvű, de a pénztárnál rögtön adnak más (magyar) nyelvű útvonalleírást, ha kérünk, vagy ha látják, hogy nem szlovák a látogató. A pénztárépületen található QR-kóddal letölthető ugyanez a netről is.
Ha már a környéken vagyunk, a barlangot egyszerűen látni kell. Talán nem olyan hatalmas, mint Aggtelek és csatlakozó részei, de igazán látványos.
A manapság igen divatos kalandparkok barlangligeti képviselője a Spider Park, bejárata közvetlenül a cseppkőbarlanghoz felvezető út mellett van.
Szálláslista
- 0. éjszaka: utazás, illetve a poprádi pályaudvar
- 1. éjszaka: Gyopár menedékház
- 2. éjszaka: Zamkovszky-menedékház
- 3. éjszaka: Poprádi-tavi hegyi szálloda (menedékház)
- 4. éjszaka: a zárva lévő B*****c hegyi szálloda nyitott teraszán
- 5. éjszaka: ez csak a tervben szerepelt, Liptószentmiklóson, de mert a busz Nagybobrócról éppen úgy érkezett délben a liptószentmiklósi buszpályaudvarra, hogy a közvetlen mellette lévő vasútállomásról néhány perc múlva indult gyorsvonat Pozsonyba, így hát a hazautazás vágya győzött a kétnapos testi szükségletek felett.
