Az Ybbs-völgyi Alpok (Ybbstaler Alpen) hegycsoportban Alsó-Ausztria déli határán, az 1893 méter magas Ötscher hegytől délkeletre található a tartomány legnagyobb nemzeti parkja, a 170 km2-es Ötscher-Tormäuer Nemzeti Park.
A nemzeti park honlapján szokás szerint minden információ megtalálható, azonban csak német nyelven. Viszont a nemzeti park részei azok a varázslatos szurdokvölgyek, amelyek Ötschergräben (kb. Ötscher-árkok, vagy Ötscher-szurdokok) néven ismertek. "Der Grand Canyon Österreichs - Ausztria Grand Canyon-ja": az Ötschergräben-ben vezető túrautat 2011-ben Ausztria legszebb túraútvonalává választották. Így hát a magyar túrázók is rengeteg élménybeszámolót, képet tettek már közzé az itt szerzett élményeikről (pl. itt, itt, itt, itt), amelyekből nem csak hogy kedvet kapunk egy látogatásra, hanem jól fel is tudunk készülni rá.
A nemzeti park területén nincs sok jelzett túraútvonal. A századok során az erdőművelés érdekében a szurdokokban kiépített ösvények, az alpesi legelőkön épült tanyákat a völgyekkel összekötő kocsiutak hálózata nyújtotta a felfedezés lehetőségét a természetjáróknak, és ezek közül jelölték ki azokat, amelyek a legjobb élményt kínálták. Ma a jelzett turistautak csomópontjaiban megbízható tájékoztató táblák nyújtanak információt az útirányokról, menetidőkről, a táblán megjelölt célpont főbb szolgáltatásairól. A festett turistajelzések többsége azonban hiányos, kopott, viszont az eltévedés lehetősége nagyon csekély.
Nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy az osztrák turizmus hagyományaiban, tapasztalataiban, a társadalmi értékrendben elfoglalt helyét tekintve néhány évtizeddel, gazdasági súlyát tekintve nagyságrenddel előbbre van, mint Magyarországon. Mégsem (vagy talán éppen ezért nem) a hivalkodó, felesleges és pénzpazarló, hanem inkább a gyakorlatias megoldások jellemzik.
Mi is a leglátogatottabb, legtöbbet idézett útvonalat választottuk: Wienerbruck (látogatóközpont) - Lassingfall - (Wienerbruck vízierőmű) - Ötschergräben - Ötscherhias (hütte) - Mirafall vízesés - Ötscherhias - Hagen - Erlaufklause vasútállomás.
A magyar nyelvű beszámolókban meghökkentő távolságadatokat is találtunk, amelyek indulás előtt minket is megtévesztettek. A nemzeti park honlapja szerint Wienerbruck-Erlaufklause 8,07 km, ehhez adjunk még hozzá 2x1,2 km-t az Ötscherhiastól a Mirafall vízesésig és vissza, így összesen kb. 10,5 km a teljes gyaloglás. Úgy ütemezzük, hogy többgenerációs csapatban (gyerekek is) fényképezéssel, pihenésekkel, a vízierőműben tett látogatással, sörözéssel az Ötscherhiasban 5-5,5 óra alatt tesszük meg az utat. Tehát ha 9 órakor indulunk a látogatóközponttól, kényelmesen elérjük Erlaufklause állomáson a Wienerbruckba visszavivő 15:19-es vonatot. Egy megálló, fél négykor már ülhetünk is autóba és indulhatunk haza.
Fontos információ!
Elég sokat olvastunk a felkészülés során a tervezett túráról, de azt sehol sem (talán valamelyik apróbetűs bekezdésben rejtőzik, és emiatt szembesültünk vele csak a helyszínen ), hogy az összes turisztikai szolgáltatás csak május 1-től október 31-ig működik. A másik fél év Wintersperre, vagyis téli zárlat. Így tehát nincs nyitva a látogatóközpont, az Ötscherhias hütte, és persze parkolójegyet sem kell venni a látogatóközpontnál. Belépőjegyet sem, ezt a téli szezonra becsületkassza helyettesíti, mivel a turistautak szabadon járhatók.
Ezt az útvonalat jártuk be
Az útvonal egyes szakaszai a környezetüket és a túraélményt tekintve eléggé eltérnek egymástól (fenti kép: innen). A sok helyen hiányos, megkopott festett jelzés a piros sáv. Inkább a csomóponti táblákat figyeljük.
Wienerbruck, nemzeti park látogatóközpont ("Ötscher Basis") - Wienerbruck-i vízierőmű
A látogatóközponttól a mesterséges tó partján indulunk el, majd a völgyzárógátnál fordulunk be a Lassing-patak szurdokába. Az ösvény a meredek hegyoldalba van vájva, gyakorlatilag végig erdőben haladva egyre nagyobb lejtéssel érkezik meg 150 méterrel mélyebbre, a Lassing és az Erlauf patak összefolyásához. A felső, kevésbé lejtős szakaszai hangulatukban leginkább az Országos Kék Túra Bakonynána-Római-fürdő Prém malom utáni szakaszára emlékeztetnek.
A hidak magasan a patak felett kötik össze a két hegyoldalt
A sziklafalak szakaszán külső korlát véd
Ez a szakasz is hasonlít kicsit a Gaja-szurdokhoz Bakonynánán
Az ösvényről be lehet látni a szurdokokba
A meredek sziklafalas szakaszokon több átjáró alagutat is vájtak a gyalogosok számára
Az alsóbb szakaszról jól belátható a teljes Lassingfall, vagyis a Lassing-vízesés
Itt egy kőfolyást hidal át a fahíd
Az elmúlt tél nyoma: az ösvény egy elmosott szakaszán ideiglenes pallót fektettek át (pedig hivatalosan még érvényes a téli zárlat)
Lavina rogyasztotta korlát az ösvény mellett
A Wienerbruck-i vízierőmű
A szurdokban lefelé haladó túrázónak először az tűnik fel, hogy mit keresnek zöld villanyoszlopok és vezetékek a szinte járhatatlan helyen? Aztán leérve rácsodálkozik a tekintélyes, múlt századfordulós stílusban emelt épületre, amelynek ajtaja mellett azt olvassa a táblán, hogy ez egy vízierőmű, és tessék, lépjen be.
A Wienerbruck-i vízierőművet 1907-1912 között építették a St. Pölten-Mariazell keskeny nyomtávú vasút energiaellátására. Akkor Ausztria-Magyarország legnagyobb ilyen létesítménye volt. Azóta több műszaki átalakítást is megélt, és ma már az országos hálózatba táplálja be a termelt áramot. Teljesítménye 7,8 MW (kép: innen)
A fák között éppen csak látható a két csővezeték, amelyek egy-egy mesterséges tó vizét vezetik a turbinákra: a bal oldali a Wienerbruckban lévő Lassing-tóét (e mellett a tó mellett áll a látogatóközpont, és itt indultunk neki a túrának), a jobb oldali az Erlauf-tóét (ennek a duzzasztógátján majd a túra legvégén kelünk át).
Az erőmű gépháza a látogatók számára is nyitva áll: egy magasan kiépített pódiumról végigsétálhatunk a gépház teljes hosszán, fényképeken és szövegesen ismerhetjük meg az erőmű történetét, építésének előzményeit. A műszaki átalakítások során használaton kívülre került vezérlőberendezések egy részét is kiállították. Belépődíj nincs, kezelőszemélyzet nem látható, egyetlen, ügyeletesnek kinéző szakemberrel találkoztunk, aki nagyot köszönt, majd elhajtott a motorjával. Viszont mindent kamerák figyelnek.
Az erőmű mellett pihenőhely, asztal és padok, mert a fárasztó ereszkedés után erőt kell gyűjteni az ez után következő kapaszkodáshoz. A gyerekek elszórakozhatnak a kiállított régi turbinakeréken, de a kizúduló víz mellé ne engedjük le őket. A jobbra vezető híd már üzemi terület, tábla figyelmeztet.
Vízierőmű-Ötscherhias
Mi balra indulunk, elmegyünk az épület előtt, jobbra átkelünk az Erlauf-patak feletti hídon, és innen folyamatosan emelkedve, az Erlauf, majd az Ötscher-patak (Ötscherbach) (folyásirányban bal) partján, folyásiránnyal szemben emelkedünk egészen az Ötscherhias hüttéig. A kezdeti erdős szakasz után hamarosan kopár sziklás hegyoldalak, sziklafalak következnek, csak elszórtan bokrokkal, fákkal. Az emelkedést alig vesszük észre. A sziklán, murván haladó, pallókon épített ösvény úgy 5-20 méterrel halad a patak szintje felett. Külső korlát sehol nincs, a veszélyesebb részeken a sziklafalon kötélbiztosítás van kiépítve.
Ez még közvetlenül a szakasz elején van, ahol az ösvény a meder aljához közel halad. A tábla arra figyelmeztet, hogy a patak kiáradhat. Hóolvadáskor itt biztosan nagyon magas a vízállás és elönti az ösvényt.
Emelkedünk el a patak szintjétől
Ez például egy pallós szakasz
Az elvált és lezuhant sziklát a kötélkorlát fogta meg
Egy kis vízesés. A kristálytiszta víz helyenként természetellenesen zöld, leginkább alulról megvilágított barlangi karszttavakra emlékeztető színére az egyik élménybeszámoló azt írta tréfásan, hogy szerinte festik a vizet. Mi is találgattunk, amíg a Mira-vízesésnél rá nem jöttünk a titok nyitjára (lásd később).
Jobbról-balról kis vízfolyások zúdulnak le a sziklafalról
Az Ötscherhiasból látjuk a csapat közeledését
A természet erői hatalmasok: lezuhant szikla szakította el a kapaszkodó drótkötelét. A sziklába ragasztott kötéltartó vasak viszont kiállták a próbát. A pallót már helyreállították.
Az Ötscherhias
Minden forrás azt mondja, hogy a "Hias" egy személynév, a Matthias egyik alakja (hacsak nem a "Haus", azaz "ház" fonetikus átírása valamilyen nagyon durva helyi tájszólásban). Az Ötscherbach jobb partján épült vendéglő (az osztrákok "Jausenstation"-nak, uzsonnázóhelynek mondják az ilyeneket, a németek inkább "Hütte"-nek kunyhónak, menedékháznak, ahol valamilyen szolgáltatás is van. Ez utóbbi kifejezés már a magyarba is átment.) ottjártunkkor már készült a május elsejei nyitásra, takarították a hatalmas mennyiségű avart a teraszról, az utakról, és bár ajtó-ablak nyitva volt, de semmit nem árusítottak. Azt viszont megengedték, hogy - a két hatalmas, de nyilván a szezonra vonatkozó figyelmeztető tábla ellenére - a magunkkal hozott enni-innivalót az asztaloknál elfogyaszthassuk.
A beszámolók arról szólnak, hogy elég magasak az árak. Ide ugyanis nem vezet járművel járható út, és mindent háton hoznak le.
Így látjuk meg felfelé jövet
Egy hídon vezet át a turistaút a hüttéhez, majd pedig tovább a mögötte látható erdei úton Erlaufklause, utunk végcélja felé. Előbb azonban kitérőt teszünk az Ötscherbach bal partján tovább haladva a Mirafall vízesésig.
A Mirafall vízesés
Ez a Mirafall nem az a Myrafälle, amelyiknél legutóbb voltunk, az légvonalban 50 km-re keletre van; valamiért népszerű ez a női név errefelé.
Az Ötscherhiastól kb. 1200 méterre zúdul le 90 méter magasból a Mira-patak vize.
Így is csodálatos látvány, de télen milyen lehet!
(Kép: innen)
Itt fejtette meg junior túratársunk az Ötscherbach valószerűtlenül zöld vizének titkát (ha igaz): a bot végén látható, selymesen puha zöldmoszat lepi el nagy telepekben a mederfenék köveit.
A vízesés alatt az Ötscherbach partján is pihenőhely. Ha a hüttében nem akartunk pénzt költeni, akkor itt fogyaszthatjuk el az elemózsiánkat a visszaindulás előtt.
Ötscherhias-Erlaufklause vasútállomás
A Mirafall-hoz tett kitérőre szánjunk egy órát. Az Ötscherhiashoz visszatérve elhaladunk az épület előtt, és nekivágunk egy húzós, kezdetben szerpentines erdei ösvénynek, amelyen felkapaszkodunk a havasi legelőkre. A kb. negyven perces, elég fárasztó szakaszon is vannak azonban látványos részek.
Már jól felkapaszkodtunk, amikor visszapillantva láthatjuk az Ötscherbach melletti ösvényt a sziklafalban (jobbra), a fák között pedig a hütte utáni szerpentines erdei ösvény egy szakaszát. Errefelé szállítják le gyalogosan az enni-innivalót a hüttébe.
Ez az ösvényünk is egy mellékszurdok meredek oldalában van kialakítva. A lent folyó patakon egy korábban létezett vízimalom mását építették meg.
A gyalogosan is csak óvatosan és fáradsággal járható ösvényen egy lánctalpas univerzális kisgép fejtette a sziklát és töltötte fel a télen elmosott szakaszt, valamint épített be új csöveket a sziklafalból kicsorgó vizek átvezetésére.
A kapaszkodó végén egy széles murvás hegyi útra érünk ki. Ezen enyhe emelkedővel, kényelmesen jutunk fel a Hagen nevű, szépen gondozott, néhány házas és kis kápolnás településrészig. Innen ismét lefelé vezet az utunk, és hamarosan elérjük az Erlaufstausee duzzasztógátját.
Ez az a másik mesterséges tó, amely a Wienerbruck-i vízierőművet táplálja. A képen a tó árvízi túlfolyója látható.
A tó partján továbbhaladva már látjuk a hegyoldalban gyalogtúránk végpontját, az Erlaufklause vasútállomást
"Die Himmelstreppe"
A korábbi beszámolókban is szerepelnek a túrákon szerzett infrastrukturális tapasztalatok, ezek ugyanis eldönthetik egy túra sikerét. A mostani túránk egyik - időben és távolságban is szinte jelentéktelen - részletére kell kitérnünk, mert egyszerűen lenyűgöző élmény volt.
A túra végén Erlaufklause vasútállomásról kell egy megállót visszautazni Wienerbruck vasútállomásra, hogy a látogatóközpont parkolójában hagyott autónkhoz eljussunk (fontos: ha nem érjük el a 15:19-es vonatot, akkor két órát kell várni a következőre!).
A vasútvonal a már említett Mariazellerbahn, amely 91 kilométeren 576 métert emelkedve jut el Sankt Pöltenből, a tartományi fővárosból Mariazellbe, Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelyére és zarándokhelyére, amely többek között a Mária Utak nyugati végpontja is.
A több szakaszban épített, Mariazellig 1906-ban üzembe helyezett vonalon 1907 óta van személyforgalom. Az utóbbi fél évtizedben több mint százmillió eurós, részben uniós támogatású felújítást végeztek rajta. Az eredmény lenyűgöző lett.
A felújítás nem csak a műszaki részekre terjedt ki, hanem új arculatot és marketingkoncepciót is jelentett. Ennek eredménye az új név: "Die Himmelstreppe". Ezt fordíthatjuk az égbe vezető lépcsőnek, de akár a mennyország kapujának is. Logója - a buborékban felfelé vezető lépcső - ott szerepel a szerelvények oldalától kezdve a menetrendekig mindenhol.*
- Első meglepetés: Az Erlaufklause vasútállomás (lásd az előző képet) a menetrendben "pályaudvar", azonban szezonon kívül inkább vasúti megálló lehet, mert semmi személyzet nincs.
Szinte futurisztikusan modern állomásépület, ha nem is a semmi közepén, mert a környéken van néhány tipikus alpesi lakóház, szezonban talán még vendéglő is, de nagyon távol mindentől. A környék elhagyatottsága Porva-Csesznek megállót juttatta eszünkbe.
Az épület tulajdonképpen egy féli nyitott váró, ahol az időjárás viszontagságai ellen üvegfal véd. Az egyetlen szolgálati helyiség zárva, ablakain a redőny lehúzva. Ha itt van is jegykiadás, akkor csak szezonban, mert a tájékoztató szerint a jegyet a vonaton kapunk a kalauztól. - Második meglepetés: A vasútállomás épületére nincs kiírva, hogy "A váróterem 22:30 órától 4:30 óráig zárva van".**
- Harmadik meglepetés: A félig nyitott, fedett térben kifüggesztett menetrendek, tájékoztatók, prospektustartóban aktuális prospektusok. A laposképernyő felváltva menetrendet és közérdekű turisztikai információkat mutat.
- Negyedik meglepetés: A megálló feltételes. Ha valaki fel akar szállni, a falon elhelyezett készüléken meg kell nyomnia az útiránynak megfelelő gombot, amely világítással jelzi vissza, hogy vette a kérést. A szerelvényekben ugyancsak van leszállásjelző gomb, mint nálunk a buszokon, mert a vonat csak ott áll meg, ahol van leszálló, vagy felszálló.
A vonat érkezését diszkrét (a magyar fül számára alig hallható) hang adja tudtára a várakozóknak németül és angolul. Túratársunk kifogása: a bemondó nem női hang.
A vonat percre pontosan érkezik.
- Ötödik meglepetés: annak ellenére, hogy nincs személyzet (azonban tábla figyelmeztet, hogy kamerás megfigyelés van), mindkét mosdó nyitva. Ingyenes. Tiszta. Jó szagú. Minden működik bennük. Van szappan, kéztörlő, vécépapír. Semmi nincs letörve, összefirkálva, nincsenek sáros lábnyomok (pedig valószínűleg szinte kizárólag gyalogos turisták szállnak itt fel).
- Hatodik meglepetés: Az üvegfal mögött, ahol a várakozók számára egy pad is van, ott a motoros hómaró és a síkosságmentesítést szolgáló szórógép. Csak úgy. Nincs leláncolva, lebetonozva. Túratársunk megjegyzése: "Otthon ezt tíz perc alatt elvitték volna, kamera ide, vagy oda."
Ott áll egy üdítőautomata. Működik, nincs rágógumi belenyomva a pénzbedobó nyílásba. A szemetes félig, nem buggyan túl a belehajigált pillepalack és egyéb hulladék. - Hetedik meglepetés: A világvége, személyzet nélküli megállóhelyen INGYENES vasúti WIFI VAN!
A szerelvény utashasználati kialakításának elve hasonlít a fővárosi elővárosi vasutak Siemens Desiro és Stadler Flirt szerelvényeire. Az egész szerelvény átjárható, az ajtók gombnyomásra nyílnak, vizuális és beszédhangos aktuális utastájékoztatás. Alacsony padlós, gyerekkocsikat, kerekesszékeket, kerékpárokat minden ajtón fogad, a nagyobb terjedelmű kézipoggyászok számára az ajtók közelében külön állványt biztosít. Különlegesség, hogy a szerelvény teljes hosszán találhatók leszállásjelző gombok. Amikor az ember belép, azt gondolja, hogy valami szálloda recepciójára érkezett. A kalauz mindenkit külön köszönt.
Elég korán érkeztünk az Erlaufklause vasútállomáshoz, ezért úgy döntöttünk, hogy felszállunk a St. Pöltenből Mariazell felé tartó vonatra, felutazunk két megállót a végállomásig, mert valószínűleg ugyanez a szerelvény fordul vissza a végállomáson. Úgy is lett, Mariazellben nem kellett kiszállnunk, negyedóra várakozás után indult vissza a szerelvény, és lefelé a harmadik megálló volt Wienerbruck. De addig sem kellett negyven percet a vasútállomáson tölteni, hanem nagyon kulturált körülmények között tehettük meg az utat (az ablak alatti szemetesek oldalában 230 V-os dugaszoló aljzatok voltak...). Igaz, ez nem kevés nem tervezett többletköltséget okozott, de az utazási élmény (a panoráma is) megérte.
A vonatból fényképeztük a még hóborította Ötschert, de ennél szebb felvételek is készültek
Az eddig leírt, igazán nem reprezentatív tapasztalatok alapján feltehetik a kérdést: Hogy ha a vonat nem feltétlenül áll meg mindenütt, mert nincs leszálló vagy felszálló, hogyan tartja a menetrendet? A válasz: Minden megállóban addig áll, amíg a menetrend szerinti indulási idő el nem érkezik. És nem akárhogy, csak egy példa, de más megállóban is így volt: indulási idő 15:07. Nem akkor indul, amikor a karórája, vagy a jármű (esetleg netfüggetlen, de nem) órája ráugrik a 7. percre, hanem amikor a világhálós óra (amely pl. az okostelefonjainkon is jelzi az időt) a 7. percről átugrik a 8. percre.***
Hogyan jutunk oda?
A Google Térkép útvonaltervezőjén nézegettük az alternatívákat. A végül választott oda- és visszautunk nem ugyanaz volt, így két tapasztalat alapján teszünk javaslatot.
Az Ötschergräben minden eddigi egynapos utazásunk határán van, de még teljesíthető egy nap alatt. Útvonaljavaslatunk: Zirc - 82-es - Győr - M1 - (Hegyeshalom) - A4 - (Schwechat) - S1 - A21 - A1 - St.Pölten - 20-as út - Wienerbruck.
Az úthossz 300 km (mintha Zircről Miskolcra mennénk), ebből kb. 110 km az országút (Zirc-Győr, M1-es felhajtó, illetve St. Pölten A1-es lehajtó-Wienerbruck); négy óra menetidővel számoljunk, ha nincs forgalmi korlátozás. Reggel öt órai indulással kilenc órakor nekiindulhatunk a túrának.
Ha több napra is megyünk, a 20-as úton Wienerbruckból nemsokára Mariazellbe jutunk. Ez már Stájerország.
Költségek
Utazás: üzemanyag 600 km-re.
Autópálya matricák: tíznapos matricák mindkét országra. Ha meg akarjuk takarítani a matricák árát, és nem fizetős utakon mennénk, akkor Szombathely vagy Sopron irányában keressünk az útvonaltervezőben. Távolságban kb. ugyanannyi, de időben sokkal hosszabb.
Belépődíjak: Az Ötschergräben útvonalán két helyen láttunk becsületkasszát, a Lassing-tó gátjánál és az Ötscherhiasnál, felnőtteknek 2, gyerekeknek 1 €, de ez nyilván a szezonon kívüli túrázókra vonatkozik. A szezonárak a nemzeti park honlapján találhatók, amely árak ugyan ennél magasabbak, de a vonatjeggyel kombinálva kedvezőbbek, mintha a vonatjegyet külön vennénk meg.
Parkolás: szezonban az egész napos parkolójegy a látogatóközpont parkolójában 4 €, mi most nem fizettünk, mivel szezonon kívül voltunk. De ha a parkolóban álló lakóautók egyikéből nem szólt volna ki a tulaj, hogy ne fizessünk, mert csak május 1. után kell, nem vettük volna észre az apróbetűs részt.
Összbenyomás
Megint utaztunk nyolc órát, hogy megélhessünk egy nagyszerű természetélményt. Ugyan nem volt sok túrázó, de minden korosztályból valókkal találkoztunk, még egészen kisgyerekes családokkal és egészen nehezen mozgó idősebbekkel is. A netes beszámolók alapján szezonban itt hatalmas forgalom lehet, ami azért kihívás, mert az ösvények szinte végig egyemberesek (mi most is felkapaszkodtunk a sziklaoldalba, amikor szembeforgalom jött).
Nehéz jelzőket találni arra, hogy az osztrák turizmusban majdnem minden a helyén van. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem hogy minden mindig éppen annyira jó, hogy a "fogyasztónak" (az állampolgárnak, az ügyfélnek, a vendégnek) jó legyen. Ki gondolna Magyarországon arra, hogy egy nemzeti park (az Ötscher-Tormäuer Nemzeti Park) két éve átadott, és minden évben fél évre bezáró (Wintersperre) látogatóközpontjának a vécéit a bezárt időszak alatt is működtesse? Mert ez Wienerbruckban így van. Nem csak hogy a férfi-női vécé van nyitva (tisztán, rendesen), hanem hogy mindkét részlegben zuhanyozók(!) is működnek. Ingyen. Pénzbeszedő vécétakarító személyzet nélkül. Ide járnak a (most ingyenes) parkolóban álló lakóautók utasai is, és ezért senki nem kér tőlük pénzt. Csak mert ez a társadalom így működik.
Koós Gábor
* Ha már egyszer van Zirc város logoja.
** Két személyes élmény.
1. Az Alföldi Kék Túra végén Sátoraljaújhelyre olyan időpontban érkeztem, amikor hazafelé már csak Miskolcig juthattam el, mert aznap nem volt tovább csatlakozás. A jegyem Zircig szólt. Miskolcra (szülővárosomba) érve bementem az ország egyik legnagyobb vidéki pályaudvarának várójába, a hálózsákkal megágyaztam egy padon, hogy így várjam meg az első hajnali vonatot Pest felé. Hamarosan marcona sárga mellényesek ébresztettek, hogy húzzak kifelé, mert zárják. Megmutattam a jegyemet, de hajthatatlanok voltak. Én is, hívjanak rendőrt. Hamarosan visszajöttek, hogy a forgalmista engedélyezte, hogy maradjak, de bezárnak. Így is lett, hajnali négyig vécére sem tudtam kimenni, de legalább fedett helyen voltam.
2. A migránstéboly kezdetén tervezett utazásomhoz késő este utaztam Budapestre, hogy az első hajnali vonattal mehessek tovább Szegedre. A Nyugatiból indult a hajnali vonat. Az egyetlen zárt váró a csomagautomaták helyisége volt, ahonnan azonban takarítás ürügyén kitessékeltek. Néhány órán keresztül a huzatos csarnok egyik padján szundikáltam, vagy sétáltam, közben kétszer igazoltattak rendőrök. Amikor hajnalban megnyitották a csomagautomaták helyiségét, beültem, hogy aludhassak még kicsit a vonatindulásig. Kétszer keltettek fel biztonsági őrök, hogy mit keresek ott.
*** A helyi körülményeken felnevelkedett, vagy ide edződött állampolgároknak semmi meglepetést nem okoz ("csak" kellemetlenséget, bosszúságot, többletköltséget) a kifüggesztett menetrendben szereplőnél korábban érkező és távozó autóbusz; hogy a forgalmi okok miatt késő járatra nem vár a csatlakozás; hogy a kifüggesztett menetrendben kiírt indulási hely helyett másik állásról indul a busz, és amikor ezt az utas szóvá teszi, még le is ugatja a sofőr; hogy a busz kijelzőjén vagy a tábláján szereplő viszonylat helyett más irányba megy, és emiatt a helyben járatlan utazó lemarad, csak mert a vezető "elfelejtette kicserélni" (számtalan zirci példa). Szerencsére a többség nem ilyen, ők vissza is köszönnek, és nem az az első szavuk, hogy "nem tudok visszaadni".
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
Magashegységi élmények - a Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Magashegységi élmények - gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
Magashegységi élmények - a Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek térképen:
