Ramsau am Dachstein és Schladming

Májusi utazásunk célja a Dachstein gleccser és a tetején található különleges híd megtekintése volt. Térképen megtekintettem, hol található, kerestem egy számunkra megfelelő hotelt a környéken, lefoglaltam 9 hónappal az utazás előtt a szállást, kifizettem a foglalási díjat, ami a teljes költség kb 2/3 része és vártunk, hogy eljöjjön az idő….

Az indulás előtt útvonaltervben kiválasztottuk a legszimpatikusabb útvonalat, megkötöttük a szükséges biztosítást, összepakoltunk két éjszakára és elindultunk délelőtt 10 körül. Még Magyarországon megvettük a szükséges autópálya matricát és mentünk. Ausztriában dinamikusan lehet haladni, A2-es után A9-es autópálya. Első meglepetésünk egy kb. 11 kilométer hosszú alagút volt az A9-es autópályán, amihez mi itthon nem nagyon vagyunk hozzászokva, úgyhogy akinek bezártságtól való szorongása van, az nézze meg előtte az útvonalat. Ezután még több rövidebb is következett, és közben egy átengedő kapu, ahol újabb útdíjat (8,3 Euro) kellett fizetni az alagúthasználat miatt, így viszont nem kellett „megmásznunk” az Alpok hegyeit, csak akkor, amikor már célunk felé közeledtünk.

Végül kb. 450 km, néhány pihenő és 7 órányi autózás után megérkeztünk egy Vorberg nevű településre, ahol a kiválasztott hotel volt. Mivel gyakorlatilag ezen a vidéken mindenhol hotel van, így betértünk egy kicsike benzinkútra érdeklődni. Nagy meglepetésünkre egy nagyon kedves fiatalember mosolyogva, magyarul igazított útba minket. És hamarosan valóban, rá is leltünk az első táblára, ami mutatta az utat. Innentől kezdve gyakorlatilag eltéveszthetetlen volt az út, mert mindenhol egyértelmű jelzés volt. Megérkeztünk ide. Nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek! (Gyerekkel, gyerek nélkül, idősebbeknek, fiataloknak.) A hotel recepcióján a háziasszony fogadott minket, aki jól beszél angolul, így a kommunikációval nem volt gondunk. Kitöltette velünk a bejelentkező lapot és azonnal elkészítette Schladming-Dachstein Sommercard-ot mindkettőnk részére, névre szólóan (ez csak akkor jár a foglalás mellé, ha legalább két éjszakát tölt el az ember a hotelban.) Ezzel a kártyával nagyon sok szolgáltatás ingyenesen igénybe vehető, illetve kedvezményeket biztosít a kijelölt partnereknél (a Dachstein kártya általában május végétől október közepéig jár a foglaláshoz, de nem minden szállás biztosítja. A szállás honlapján fel van tüntetve, hogy ők adják-e). Érdemes időben elindulni otthonról, mert az érkezés napján 13 órától már használható a kártya, így egy nappal többet élvezhető. Mi sajnos viszonylag későn érkeztünk, így aznap nem volt lehetőségünk kipróbálni.

Elfoglaltuk a szobánkat, ami kifogástalan volt, mint ahogyan a kilátás az erkélyünkről. Vacsora előtt még volt időnk elmenni megnézni a Dachsteinre vezető út bejáratát. Már onnan is gyönyörű látvány fogadott minket, bár a hegycsúcs már felhőben volt.

A vacsoránk az előétellel (mindenféle választható saláta öntetekkel) együtt 4 fogásos volt. Nem túl nagy adagok, de együtt nagyon laktató és főleg ízletes. A háziasszony lánya szolgálta fel, aki kb. 13-15 éves lehetett és szépen beszélt angolul. Tájékoztatott minket, hogy az asztalon van egy pohár, benne toll és jegyzet papír, amire a plusz fogyasztásunkat kell feljegyezni és majd le kell adnunk, amikor elhagyjuk a hotelt. Hozzáteszem, soha nem ellenőrizték, hogy mindent felírtunk-e. Egyszerűen megbíznak a vendégben. Vacsora után sétáltunk egyet, és gyönyörködtünk a tájban, rengeteg fotót készítettünk, mert ahogyan mentek a felhők, úgy változott a táj. A főút mentén megnéztük, hogyan indulnak buszok a csúcsra, merthogy a kártyánkkal azt is térítésmentesen használhattuk, és úgy döntöttünk, ha már van ilyen lehetőség, akkor inkább nézelődünk menet közben és élvezzük a kilátást. Este még a házigazdával egyeztettünk a buszindulásokat illetően, hogy biztosan jól értelmeztük-e a jelöléseket. Nagyon készségesen válaszolt minden feltett kérdésünkre, és rengeteg angol nyelvű prospektussal halmozott el minket, melyekből még tájékozódhattunk.

Reggel viszonylag korán ébredtünk, bár kakaskukorékolás helyett tehénbőgésre, mivel a hotel háta mögött legelésztek. Csodálatos napnak néztünk elébe, ami nagyon nagy szerencse, mivel ha a meglátogatni kívánt csúcs felhőben van, akkor nem is érdemes oda felmenni, mert úgysem látni semmit. 7-kor le is mentünk reggelizni a háziasszony őszinte döbbenetére, mivel reggeli amúgy csak 8-tól lett volna. És ezt el is mondta előző este, de én elfelejtettem. Ettől függetlenül, amilyen gyorsan csak tudott előkészült, hogy minél nagyobb választékunk legyen. Minden volt, ami szem-szájnak ingere!

Az asztalunkon egy nyomtatott menü választó lap várt minket, hogy vacsorára azt kaphassunk, amit szeretnénk. A házigazda pedig a helyi népviseletben sürgölődött körülöttünk. A bőséges reggeli elfogyasztása után kimentünk a buszmegállóba és vártuk a buszt, ami természetesen eltéveszthetetlen! Külön feliratozott busz, amire felszálláskor a sofőr elkérte a kártyákat egy kártyaolvasóban lecsippantotta és leülhettünk. Utunk felfelé a Dachsteinre elképesztő volt. Az a kanyargós út, ami oda vezetett valószínűleg minden busz és buszsofőr rémálma, de gyönyörű. Egy-két kanyarban a rutintalan autósok nagy meglepetésére a közlekedési oldalak felcserélődtek, de ebből azt utasok mit sem észleletek.

A hegy lábánál jól kiépített parkoló várta a kocsival érkezőket. Szerencsére mivel mi elég korán mentünk, így még nem volt sok ember a felvonónál. Regisztrációs jegyet kértünk, mivel naponta egy felvonózás ingyen van a kártyával, de meg kellett határoznunk, hogy mennyi időt szeretnénk fent tölteni, hogy ne adhassanak ki több jegyet egy járatra, mint ahányan beszállhatnak a kabinba. Az út a kilátóhoz végtelennek tűnt, mivel a drótkötélpálya csak a két végén volt rögzítve.

Nagyjából 10 percnyi utazás után a Dachstein képekben:

 Mint ahogyan rajtunk is látszik, nem annyira készültünk fel az ott várható időjárásra. Csak a kabinban kezdett gyanússá válni a sok síruhás, téli öltözetes ember! Szóval fent hó van és hideg és a szél is nagyon hideg, ha fúj. Nem beszélve a jégbarlangról, aminek az „életben tartásához” igen hideg kell. Így a -10 fokos benti hőmérséklet eléggé megviselt minket, de gyönyörűek volt a jégből készült alkotások.

Mivel viszonylag gyorsan meg lehet csodálni a fenti kilátást és látványosságokat és nem voltunk felkészülve túrázásra, síelésre, így hamar lementünk a kilátótól és a következő busszal visszamentünk a településre. Egy bevásárló központban vettünk némi ennivalót, és folytattuk kalandozásunkat egy nem messze lévő másik hegyhez, amiről azt hallottuk, hogy gokarttal lehet lejönni róla. Bár aznapra már „elfogyasztottuk” az ingyenes felvonózásunkat, úgy határoztunk a látvány alapján, hogy ezt nem hagyhatjuk ki.

És nagyon jól döntöttünk. A kilátás itt is lenyűgöző volt. Az utazás hosszabb, de kisebb kabinokban, ahol ülni is lehetett. Ezen a csúcson nem volt olyan hideg, viszont annál szebb kilátás. Kiderült, hogy óránként indulnak lefelé a gokart túrák. Előtte kiválaszthattuk a számunkra legkényelmesebb méretű járművet, választottunk egy sisakot (aki érzékeny a mások után viselt dolgokra, az vigyen magával bicós sisakot, mert itt ömlesztve volt ládában…) és elolvastattak velünk egy szabályzatot angol nyelven, illetve németül ismertették ugyanazt, aztán megindultunk. Leírhatatlan élmény volt! Ezt mindenkinek ki kellene próbálni! Kanyargós murvás úton 50-60 ember, sok helyen 40-50 km/órás sebességgel száguldva 7 km-es távon.

Koszosan, porosan, de annál nagyobb élménnyel gazdagodva adtuk le gokartjainkat. Visszafelé megálltunk még egy bevásárló központban, hogy némi helyi ajándékot magunkhoz vegyünk családtagjainknak. A hotelba visszaérve elfogyasztottuk az ismét nagyon finom és bőséges vacsorát, amit aztán egy laza 12-13 km sétával ledolgoztunk, mert annyira szép idő volt, hogy vétek lett volna a szobánkban ülni.

Utolsó napunk reggelén betartottuk a reggeli kezdő időpontját, így a többi vendéggel együtt fogyasztottuk el, akikről már első este kiderült, magyarok, illetve a másik család, akik román felségjelzésű autókkal jöttek, egyik tagja beszél magyarul….szóval félig hazai környezetben voltunk, mivel ennyi vendég volt összesen a szállodában akkor. Reggeli, összepakolás és a számla rendezése után (ami ugye részben saját bevallás alapján működött), elmentünk a „szomszédban” lévő egyetlen nyitott libegőhöz, hogy egy olyat is kipróbálhassunk hazautazásunk előtt. Sajnos ezen a napon már nem volt olyan szép tiszta az idő, de azért így is páratlan volt a kilátás.

Hazafelé már az ismert úton, az ismert „akadályokkal”, de kevesebb megállással jöttünk.

Koós Kata

Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:

A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban_befejezes

Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban

A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban

Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban

A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura

Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra

A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban

Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben

A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras

A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban

A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch

A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban

Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs

A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane

A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek

Ezek a helyek a térképen: