Ebben az esetben nem igazán magas hegységben vagyunk, hiszen az általunk bejárt útvonal legmagasabb pontja is csak a Kőris-hegy magasságában van. Mégis ebben a sorozatban ismertetjük, mert a túraélmény igazi magashegységi.
A Myrafälle (kb. "Myra-vízesések") és a Steinwandklamm (kb. "Kőfalszurdok") a Wiener Alpen ("Bécsi Alpok") régióban található természeti érdekességek. Ezeknek a látványosságoknak a leírását számos internetes oldalon megtalálhatjuk: pl. Kiránduló blogon a Myrafälle itt, és a Steinwandklamm itt.
A Kiránduló blog is utal arra, hogy ha már az egyik helyen vagyunk, akkor érdemes átmenni a másik helyre is, mert közel vannak egymáshoz. Aki Zircről vállalkozik az utazásra, akkor ezt meg is teszi, hiszen egyetlen úttal két, igazán különleges élményben lehet része egyetlen napon. Mi is így tettünk.
A két látványosság összekapcsolásával egy egész napos, kiváló programban lehet részünk (a napnak a nagyobb részét sajnos az oda- és visszautazás viszi el), amely gyakorlatilag minden korosztály számára emlékezetes élményt nyújt. Az élményt döntően a természeti értékek, látványosságok nyújtják, azonban nem mellékesen ízelítőt kapunk az ausztriai turisztikai infrastruktúra - nálunk egyelőre a jövő homályába vesző - színvonaláról is.
Az Ausztriában megszokott, igen részletes és gondos tájékoztatásnak köszönhetően több, az egyéni igényekhez igazodó útvonal is választható a látványosságok bejárására. Mi azt, a prospektusokban is ajánlott egyik útvonalat választottuk, amelyik viszonylag a legtöbb turisztikai élményt nyújtja.
A bejárt turistaútvonal:
- A Myrafälle valamelyik parkolójából pár perc alatt oda- vagy lesétálunk a 460 m magasságban fekvő bejáratig. A szurdokban a vízesések mellé-fölé épített lépcsőkön, hidakon haladunk felfelé a sárga sáv turistajelzésen. A vízesések felső végén, 590 méteren gát és zsilip duzzasztja fel a patak vizét. Itt találjuk a Karnerwirt fogadót; játszótér, pihenőhely.
- A sárga sáv turistajelzés itt egy útkereszteződésben jobbra tér. Kezdetben aszfaltos, majd köves erdei úton kapaszkodunk felfelé. Amikor kiérünk az erdőből, havasi legelők között haladunk tovább, az út utolsó szakaszán ismét aszfaltos úton. Ezen érjük el a Jagasitz vendéglőt 706 méter magasságban. Ennek a teraszán is megpihenhetünk, itt is van játszótér, WC.
- A vendéglőtől pár tíz méterre egy erdei út ereszkedik le a völgybe, ezen vezet tovább a sárga jelzés. Kb. 15 perc alatt érünk le az 549 méteren fekvő Reischer vendéglőig, amely a nap második látványosságának, a Steinwandklamm-nak az alsó bejárata. Az üdvözlő kapun áthaladva indulunk neki a szurdoknak a kék sáv turistajelzésen, amely a szurdokon keresztül halad, majd abból kiérve visszavezet minket a nemrég elhagyott Jagasitz vendéglőig.
A Steinwandklamm közepe táján egy piros sáv turistajelzés ágazik el balra, rögtön egy vaslétrával kezdődően. Ez egy extrém útvonalnak a kezdete. Mászófelszerelés nem kell hozzá, de - tábla is figyelmeztet - túrázási tapasztalat és szédülésmentesség igen. Ez a nem túl hosszú alternatív útvonal létrákon, barlangokon vezet keresztül, majd a szurdok felső részén, még a Türkenloch (kb. "Töröklyuk"; története a tájékoztató táblán) barlang előtt visszacsatlakozik a "normál" kék sáv ösvénybe. A szurdok "normál", kék sáv útvonalán haladók valószínűleg néhány perccel korábban érnek a találkozási ponthoz, mint a piros sáv extrém útvonalon haladók.
A Steinwandklamm bejárható fordított (lefelé) irányban, vagyis a Jagasitz felől a Reischer felé. Ezt azért nem ajánljuk, mert az extrém szakaszra ez nem vonatkozik, az kizárólag lentről felfelé megengedett. De ha mégis fentről indulnánk, jusson eszünkbe, hogy lefelé lépcsőzni jóval fárasztóbb, és a végén egy nem túl érdekes erdei úton kell visszakapaszkodnunk a Jagasitz-hez.
A Türkenloch előtt visszacsatlakozó piros sáv útvonaltól ismét együtt haladunk
- A Jagasitz fogadótól a kék sáv jelzésen ereszkedünk vissza a Myrafälle bejáratához, az ott parkoló autónkhoz: kezdetben aszfaltos úton, később azonban igazi magashegységi sziklás ösvényen.
Természetesen visszatérhetünk ugyanazon az útvonalon is, amelyen ide feljöttünk, tehát a sárga sáv a vízeséseken keresztül, ebben az esetben azonban gondosan őrizzük meg a jegyeinket, mert a vízesés beléptetőkapuján kifelé is szükség van a vonalkódos jegyre.
A bejárt útvonal hossz-szelvénye (az egyik prospektusból)
A teljes gyalogos táv kb. 9 km. A szintemelkedés odafelé kb. 260 m, ereszkedés kb. 150 m, visszafelé fordítva (ha Bakonybélből felsétálunk a Kőris-hegyre, másfélszer ekkora szintkülönbséget küzdünk le). A túrázásra szánjunk 4-5 órát, függően attól, hogy vannak-e pl. gyerekek a csapatban, akik szívesen töltenek időt az útba eső három játszótéren, hogy mennyit akarunk fényképezni, elüldögélni a vendéglők teraszain kávézva, sörözve, gyönyörködve a panorámában, élvezni az alpesi hangulatot. A festett turistajelzéseken kívül minden csomópontban szöveges táblák is mutatják az útirányt.
Képeink a Myra-vízesésekről
Ez a látvány fogadja a látogatót a vízesések alján, még a bejáraton kívül
Évszázados turisztikai látványosság, és még régebbi ipari kultúra relikviái várnak ránk az úton. A felső tábla II. Ferenc német-római császár (Ferenc néven magyar király) és családja 1801. évi látogatására emlékezik, az alsó pedig a vízesések járhatóvá tételének alkalmából készült 1885-ben.
A vízesések feletti első hídról visszapillantva még látjuk a fák között a bejárati részt a Myra-tóval és Myra vendéglővel. A vendéglő annak az egykori kis vízi erőműnek az épületében működik, amely, kihasználva a Myra patak nagy esését, évtizedeken át szolgáltatott áramot többek között Bécsújhelynek. De természetesen fűrészmalmokat is hajtott a víz már évszázadokkal korábban.
Amíg nem épültek használhatóbb erdei utak, a fuvarosok a szurdokban hordták le a hegyekből szekereken a fát. A vasabroncsos kerekek az évszázadok során így koptatták ki a sziklákat.
A vízesések felső pontján ismét egy kis víztározót találunk, amelynek zsilipjeivel szabályozták egykor, hogy mennyi víz menjen a sziklákban kihajtott tárón keresztül közvetlenül a vízi erőműbe, és mennyi az eredeti mederbe, a látogatók kedvéért. A tározó menti, hegyek övezte réten működik ez a szökőkút és a kis tavacska, hangulati aláfestésként a pihenőhely, a játszótér és a Karnerwirt fogadó (következő kép) látogatói számára.
Képeink a Steinwandklamm-ról
A vízesésektől a sárga sáv turistajelzésen jutunk fel a Jagasitz vendéglőig, a Steinwandklamm-túránk 706 méter magasan fekvő kezdő- és végpontjáig. Ha valaki nem az előzőekben leírt útvonalat kívánja bejárni, akkor megteheti, hogy felsétál a Myra-vízeséseken, majd ugyanazon az úton leereszkedik vissza a bejárathoz, autóba ül, aszfaltos úton felhajt a Jagasitz-ig, leereszkedik gyalog a Steinwandklamm alsó bejáratáig, feljön gyalog a szurdok túraútvonalán, autóba ül, és már indulhat is haza. Így kb. 2 óra alatt bejárhatja mindkét látványosságot (igazi drive-in túrázás), de a turisztikai élmény és teljesítmény egy része kimarad az életéből.
Leereszkedtünk a Reischer vendéglőig, a Steinwandklamm alsó kapujáig. Itt a belépődíjak táblázata, alatta a helyi tenyésztésű pisztrángételek kínálata.
A szurdok bejáratánál még látjuk az eredeti táblákat
A kemény időjárás megviseli az épített járóutakat, állandó a felújítási igény. Itt egyszerre látjuk az egykori, most már használaton kívüli egyik hidat (a képen alul) és a helyette épített, ma használt, jóval erősebb szerkezetű új hidat.
Na, itt válik szét a "normál" (kék sáv) és az "extrém" (piros sáv) útvonal.
Az "extrém" útvonalat választók gondosan olvassák el és vegyék komolyan a tábla figyelmeztetését: "Rudolf Decker mászóút. Nehézségi fok: A/B. Csak tapasztalt és nem szédülős túrázóknak ajánlott. Csak saját felelősségre (kockázatra). Kőzethullásra számítani kell."
A három generációs, hét fős utazó csapatból az extrém útvonalat választó (két generációs) öt túrázó között két +/- tizenéves is volt. Igaz, szülői támogatással, de mindketten teljesítették (visszafordulni nem lehet), és csak pozitív élményeik maradtak. Szülői vélemény szerint: "ők jobban bírták, mint mi."
Az "extrém" szakasz felső becsatlakozása a "normál" szurdokútba. A tábla arra figyelmeztet, hogy az "extrém" szakasz lefelé nem járható.
A szurdokban is részletes, jól karbantartott tájékoztató táblákat találunk.
Az "extrém" szakasz felső végének becsatlakozása után még előttünk van a "Türkenloch", amely tulajdonképpen nem barlang, hanem egy természetes alagút, és amelynek történetét ismét tájékoztató tábla meséli el.
A "Türkenloch" alsó bejárata. A felső végén kicsit össze kell magunkat húzni, hogy kibújhassunk. Utána már csak pár méter erdei emelkedő szakasz, és ereszkedünk le a Jagasitz vendéglőhöz.
A Jagasitz felől páratlan panoráma nyílik a Schneeberg - október közepén már komolyan havas - csúcsaira.
A Jagasitz vendéglőtől a kék sáv jelzésen ereszkedünk vissza a Myrafälle bejáratáig, vagyis az autónk parkolójához. A barátságos, keskeny hegyvidéki aszfaltos útról azonban hamarosan letér a kék jelzés, és igazi magashegységi sziklás ösvényre vezet. Ez túránk méltó, emlékezetes befejezése.
A szolgáltatásokról
Ausztriában a turista a legjobb kezekben van. Mindent megtesznek azért, hogy a pénzünkért a legtöbbet kapjuk.
Mindkét látványosság bőségesen el van látva tájékoztató táblákkal, információs és jól karbantartott pihenő pontokkal. Ahol éltünk vele, a Myrafälle bejáratánál és a Jagasitz-nél (itt annak ellenére, hogy szünnap volt) szinte patika tisztaságú, ingyenes vécék. A turistautak, létrák, lépcsők, hidak, kapaszkodók tiszták, jól karbantartottak, az egész környezet rendezett, gondozott. Kifejezetten jó érzés ott lenni.
Minden fontosabb helyen szemétgyűjtő ládák, a jelentősebb pontokon a szelektív gyűjtők. A magyar fordításban még találunk hibákat, de a tudatosság következetes és a szándék megkérdőjelezhetetlen.
A Google Maps szerint a Myra-tónál e-kút is van.
Mit vigyünk magunkkal?
Az egyéni igények szerint összeállított úti (utazási) csomagokon kívül a túrázás idejére az egyéni választás szerinti ellátmányt: akarunk-e menet közben fogadóban, vendéglőben étkezni, vagy nem (figyelem: az út tervezésénél figyeljünk a szünnapokra). Innivalót feltétlenül, függetlenül minden egyébtől.
Ruházat: hegységi túraöltözet (beázásmentes esőkabát), és feltétlenül beázás- és csúszásmentes lábbeli.
Hogyan jutunk oda?
Ilyen szomszédos, határközeli utaknál az útdíjmentes szakaszokat keressük (az útdíjas verziók többletköltsége gyakran nem áll arányban az időmegtakarítással). 3,5-4 óra úttal számoljunk, és ez kétszer. A kipróbált útvonal:
- Zirc - Hárskút - Márkó - 8-as út
- Jánosháza 84-es úti körfogalom
- a 84-es út Sopronig, majd tovább a határátkelőhöz
- Klingenbach, tovább a 16-os úton, majd a körforgalom után nem sokkal balra letérni (Wulkaprodersdorf felé)
- innen kezdve semmilyen más, csak a táblák: 16-os út, majd a 60-as út, majd a 21 B út, majd a 21-es út. Sűrű és igen megbízható kitáblázás.
A Google Maps útvonaltervezője egyes helyeken téves adatokat mutat. Ne törődjünk semmivel, figyeljük az útirányjelző táblákat, valamint a főútvonal jelző táblákat (ezek alatt mindig ott van az út száma is). Ezek alapján teljesen megbízhatóan eljutunk Pernitzig, ahol a faluközpontban már tábla mutatja, hogy térjünk jobbra Muggendorf (Myrafälle) felé.
Mikor utazzunk?
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ismét októberi időpontot választottunk, és nem is bántuk meg. Hétköznap volt, az időjárás előrejelzések bejöttek, napos-felhős, igazi kellemes túraidőt fogtunk ki.
A kialakított parkolóhelyek száma alapján azt feltételezzük, hogy szezonban igen sokan látogatnak ide. Tehát ha valaki szeretné elkerülni a zsúfoltságot, ne a turisztikai főszezonra időzítse a látogatását.
Ismét hétköznapot választottunk a látogatásra, azonban nem számoltunk egy dologgal: a péntek a külföldön dolgozó magyarok számára a hazautazás napja. Így aztán öngyilkos-jelöltek és önkéntes szervdonorok nyomasztó árnyékában kellett vezetnünk hazafelé (természetesen csak a magyar határ után, mert Ausztriában ezt nem merik megtenni).
Mennyibe kerül?
A kombinált (Myrafälle-Steinwandklamm) belépő 2016-ban felnőtteknek 6 €, gyerekeknek 1,60 €. A vonalkódos jegyekkel mindkét helyen beléptetőkapun keresztül jutunk be. A hegyi vendéglők árai a magyar zsebhez mérten tekintélyesek, tehát vigyünk magunkkal enni-innivalót, de ha szánunk rá pénzt, a vendéglőkben helyi étel- és italkülönlegességeket fogyaszthatunk. Utazási költségként (útdíjak nélkül) Zircről oda-vissza 470 km-re való üzemanyaggal számoljunk. Az utazó csapatunk egy autóba nem fért be - így hát ez kétszer értendő.
Koós Gábor
Képek: az utazó csapat tagjai
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
Magashegységi élmények - gerinctúra az Alacsony-Tátrában
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
Magashegységi élmények - a Hargita-gerinctúra
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek térképen:
