Ezt a beszámolót egy hasonlattal kellene kezdenem, valahogy így: ’A Tátrába menni olyan, mint….’, de nem jut eszembe semmi hozzá fogható dolog. Ami a lényeg: „A Hegy magához engedett.” Ismét.
S hogy miért mentünk oda? Mert tizenpár évvel ezelőtt, amikor először odatévedtünk snowboardozni, szerelmesek lettünk a Tátrába, mert szeretünk magas hegységben (is) túrázni, és mert aktuális volt egy születésnap, aminek megüléséhez a Tátra egy méltó hely. Egyéb időkorlátok miatt a látogatásunk pusztán 4 naposra sikerült, amiből kettőt a Hegyben töltöttünk. Első tervünk a Sas-út (Orla Perć) egy részének megjárása/-mászása volt, de erről hamar letettünk, amikor a Kuźnicében töltött éjszakánk után kiléptünk a szállásról és a Kasprowy-(Gáspár-)csúcsra induló kabinos felvonó előtt kb. 100 méteres sor látványa fogadott minket. Ez nagyjából 2,5-3 órás sorban állást jelentett volna, ami egy zirci kék-piros áruházban normálisnak tekinthető, de oda nem túrázni jár az ember, ugye. Ennyi időveszteséggel együtt beszállni a Sas-útba rossz döntés lett volna, amit a délután megérkező villámlással kísért eső be is bizonyított. Gyors tervmódosítást követően a gyalogos indulás mellett döntöttünk. Szállásunkat továbbra is a Murowaniec menedékházba határoztuk meg, ahova nem foglaltunk előre szobát, úgy gondoltuk, hogy estére vagy szabad ágy lesz, vagy szabad ég. Szerencsére volt szabad ágy.
A Murowaniec menedékház
Kuźnicéből (1200 m) a Murowaniec menedékházig (1500 m) tartó utat nem csak a markáns szintemelkedés, hanem a tűző napsütés miatt is bemelegítésnek tekintettük. Ezen az ösvényen sokakkal együtt haladtunk, lévén ez az egyik legnépszerűbb út, amit akár kisgyerekekkel is meg lehet járni, de csak gyalogosan. Út közben több kilátó pont is van, kiváló panorámával, ami indokot ad a pihenésre. A menedékházban a recepció 14 órakor nyit. Addig volt egy kis időnk, volt ott egy kis büfé és volt egy kis szülinapunk. A foglalás simán ment, kaptunk egy négy ágyas (2 db emeletes ágy) szobában két szabad helyet, ahol a további túrához szükségtelen dolgainkat leraktuk és megindultunk a Czarny Staw Gąsienicowy (Fekete-tó) irányába. Mire a tóhoz értünk már látszott, hogy el fog romlani az idő, ezért is döntöttünk a Karb-hágó (1863 m) meghódítása mellett, ami igazából a Lengyel-Tátra főgerincének a Svinicától induló gerincnyúlványa és ahonnan feljebb lehet menni a Koscielec-csúcsra (2155 m). Ez utóbbit a tornyosuló felhők, a visszaút kihívásai, valamint a már megszerzett élmények miatt kihagytuk és a Zielony Staw Gasienicowy (Zöld-tó) völgyén keresztül visszamentünk a menedékházhoz. A kolbászos-babos-káposzta vacsora utáni kikapcsolódást három nemzetiség töltötte együtt. Lengyelek (helyiek), magyarok (mi) és portugálok (TV-ben). Lengyel-portugál EB-meccs volt, részletekre ezúttal nem térnék ki. A hálóhely teljesen alkalmas volt alvásra/pihenésre, szintenként van zuhanyzó-wc. Bakancs, zokni, törölköző stb. szárítására alkalmatosság a folyosókon van, bár szerintem csapadékos időszakban nem elég, igaz a szobákban is lehet szárítani.
Kilátás a Krabról - háttérben a Fekvő indián
Visszatekintés a Karbra (balra), tőle jobbra a Koscielec, a Svinica és a Prostedna
Másnap reggel, – hogy ne zavarjuk hálótársainkat – lábujjhegyen összepakoltuk a felszerelésünket és a magunkkal vitt, közepesen kiadós reggelit, némi tervegyeztetés és 7 óra után pár perccel nekivágtunk a második napnak. Az első szakasz már ismerős volt, hiszen előző nap megjártuk. Ezen az úton jutottunk vissza a Zöld-tóhoz, ahonnan a Svinica-hágó (2051 m) felé vettük az irányt. Kemény kaptató, de vállalható azok részére is, akik csak bele akarnak kóstolni a magashegyi túrázásba. Az útról is és a hágóból is pompás panoráma tárult elénk. Felmenetel közben találkoztunk egy párral, akik arra figyelmeztettek, hogy 12 órától viharok várhatóak, ami persze a Tátrában nem meglepő, hiszen ez a Föld legkisebb kiterjedésű magashegysége – az időjárás akár pár perc alatt is drasztikusan meg tud változni. A hágót elérve barátommal rövid időre ugyan, de elváltak útjaink. Amíg ő tovább indult a Kasprowy-csúcs (1987 m) felé, én nekiindultam a Svinica-csúcsnak (2301), ami már a Sas-út része, pontosabban az eleje. Eleinte klasszikus sziklás fellépdelős út, elég kimerítő, de jól járható, szembejövők kerülésére mindenhol van lehetőség. Az út a csúcs alatt néhány 10 méterrel kezd izgalmassá válni, ahol is a tömb déli oldalát harántolva már lánccal biztosított szakaszokon lehet előre jutni. Szubjektív véleményem szerint ezeken a részeken nem árt a magabiztosság és szédülésmentesség, de körültekintően mászva bárki fel tud menni, itt ugyanis már szükség van a kezekre is a kapaszkodáshoz. A csúcson ragyogó idő volt, de nem sokat időztem, mivel környékben gomolygó felhők, és a belőlük előtörő villámok, határozott és gyors távozásra bírtak. A leereszkedés ugyanazon az útvonalon történt, mint a feljutás. Mire visszaértem hágóba, a csúcsot már felhők takarták, de vihar nem volt szerencsére – akkor még voltak fent turisták. Visszanézve lőttem pár képet, aztán elindultam én is a Kasprowy felé, gondolva, hátha megúszom szárazon. Majdnem sikerült.
Reggeli látkép Murowaniecből a Svinicára
Úton a Svinica-hágóba
Visszatekintés a Svinica-hágó alól, lent a Zadni Staw (Hátsó-tó), fölötte a Karb-hágó
Visszatekinés a Svinica oldalából, középen az úton túratársam már a Kasprowy felé tart
Látkép a Svinica oldalából – jobbra középen a Kasprowy
A Svinica-csúcs alatti biztosított út egy szakasza
Panoráma a Svinica-csúcsról
Visszatekintés a Svinicára – már ostromolják a felhők
Útban a Kasprowy felé – a csúcs épp felhőtakaróban
Utolsó visszapillantás a Svinicára
Az utolsó 200 méteren ért el az eső. Ez már az a rész volt, ahova Kuźnicéből a Kasprowyra tartó felvonó viszi a „csak látni akaró” érdeklődőket is, akik onnan pár száz métert elsétálnak a gerincen erre-arra. Sajnos legtöbbjük nincsen tisztában a Hegy veszélyeivel. Ahogy elkezdett esni, mindenki elővette az esernyőjét. Úgy nézett ki a csúcs, mint egy beparázott sündisznó. Nagypapák, nagymamák, apukák, anyukák, sőt még a gyerekek kezébe is került ernyő. Volt aki selfie botot is használt, hogy megörökítsen valamit – talán a vihar utáni csendet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha túrázni mennek, pláne ha a hegyekben nyílt terepre, NE vigyenek magukkal esernyőt, se selfie botot, se semmilyen házi készítésű villámhárítót, mert a villám nem válogat. Inkább legyen elázott statiszta, mint megsült statisztika. Emlékezzenek csak, mit írtam a Triglavon tett látogatásunk ide vonatkozó részében: az út mentén márványtáblák, gravírozott nevekkel stb. Rémlik? Vigyenek esőkabátot. Kis helyen elfér, olcsó, és ha nem sikerül időben felvenni, a vizes ruhát még mindig bele lehet csomagolni, hogy ne áztassa el a többi cuccunkat. A piacon igazi „gyöngyszemeket” találni belőlük.
A lejutáshoz a kabinos felvonót választottuk, egyrészt mert szakadt az eső, másrészt mert valahogy nem volt ingerenciánk még 800 métert lelépcsőznünk. Mire Zakopaneba értünk és elfoglaltuk a szállásunkat kisütött a nap, ezért a hátralévő időnket egy kellemes teraszon töltöttük a sétáló utcán, ahol enni is adtak.
Saját vélemény:
Aki magas hegységbe vágyik, vállalható áron, annak a Magas-Tátra az ideális hely. Akár a lengyel, akár a szlovák oldalról indulva bárki kipróbálhatja magát. Egy kis odafigyeléssel, elővigyázatossággal, biztosan megjárható minden út, minden csúcs, csak néha kapaszkodni kell.
Amit jól csináltunk:
A Lengyel-Tátrából viszonylag felkészültek voltunk, voltak alternatíváink más útvonalakra, rossz idő esetére is volt program (fürdő-, barlang-, bánya-látogatás stb.)
Amit nem jól csináltunk:
A menedékházba nem foglaltunk előre szállást, pedig lehetett volna. Szerencsénk volt, hogy kaptunk szabad ágyat.
Info:
Interneten és nyomtatott formában is sok részletes túraleírás és térkép található. Pl.: www.magas-tatra.info , vagy Nagy Árpád - 250 tátrai túra című, térképmelléklettel ellátott könyve.
Árak (1 zł = 75 Ft):
Sör: boltban: 2-4 zł,
menedékházban, étteremben: 6-12 zł
Étel (egy tál): 15 – 30 zł
Szállás reggelivel Zakopaneban: 70-120 zł
Szállás menedékházban: 65 zł
Parkolás: 20 zł/nap
Bolti árak: mint nálunk, vagy kicsit magasabbak (turisztikai központ).
Zirc – Zakopane: 380 km
Autópálya matrica (Szlovákiában): 10 EUR/10 nap
Szöveg, fotók: Koós Máté
Túratárs: Breglovics Norbert
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek térképen:
