Az Erdélybe látogató túrázónak olyan veszélyekre is fel kell készülnie, amelyek itthon (és tőlünk nyugatra) elképzelhetetlenek: a vadon élő medvékre és a havasi legelőkön tartott juhnyájakat, tehéncsordákat őrző pásztorkutyákra.

A következőkben összefoglaljuk a saját tapasztalatainkat, a helybéliek (helyi lakosok, erdőjáró emberek, vadászok) által elmondott tanácsokat, eseteket, hivatkozunk internetes forrásokra. Természetesen semmilyen statisztika nincs arról, hány ember-állat találkozásból született vagy nem született konfliktus, így azt sem lehet megmondani, hogy az ilyen esetek elkerülésére alkalmazott eszközök hatására melyik találkozást sikerült kicsit vagy nagyon elkerülni.

Amit általánosságban megszívlelendőnek tartunk: ha csak lehet, Erdélyben ne túrázzunk egyedül. Minél többen vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elkerüljük a találkozást, vagy ha nem lehet elkerülni, csökkentsük a veszélyét. Az éjszakai túrázás pedig végképp nem ajánlatos. Ha sátrazni akarunk, akkor csak olyan helyen, ahol rajtunk kívül mások is vannak (kijelölt, vagy hagyományosan használt sátrazóhelyek).

Sokat segít, ha van helyi vezetőnk, akire rábízhatjuk magunkat. Ez azonban inkább a csoportos túráknál valószínű, egyéni túrázók kísérőt, ha csak nem helyi jó barát, nem vesznek igénybe.

A témával kapcsolatban köszönettel fogadjuk az észrevételeket, tapasztalatokat.

A medvékről

A barna medve a Kárpátok koronázatlan királya, csúcsragadozó. A fűfélétől a nagyvadakig mindent megeszik. Az Európai Unióban fokozottan védett. Romániai egyedszáma jelenleg az ottani erdők által eltarthatónak közel kétszerese.

Ilyen dupla ketrecben éltek Marosfőn egy privát (?, állítólag a forradalom előtt a szenvedélyes vadász hírében álló Conducator érdekeltségébe tartozó) állatkertben a kárpáti barna medvék. Ezt a képet közel egy évtizede készítettük a magas, zárt palánk felett. Ebben az évben minden állatnak hűlt helyét találtuk, sorsukról nem tudtunk meg semmit.

A túráink során legfeljebb csak azokban a magasságokban nem kell különösebben tartani tőle, ahol már sziklák és legfeljebb havasi gyep uralják a tájat, tehát (hegységtől függően) kb. 2000-2200 méter felett, itt ugyanis nincs elég tápláléka. Egyébként az erdőkben akárhol, látogatott turisztikai célpontokban,  a települések határában a művelt földek környékén és ahol állattartás van, és a településeken belül is találkozhatunk velük. A könnyen megszerezhető élelem (a szántóföldön termelt növények, háznál tartott állatok, sátorozóhelyeken hagyott ételmaradékok, kukák) vonzzák a medvéket.

Medveveszélyre figyelmeztető tábla az egyik legforgalmasabb turisztikai térségben, a Prahova völgyében, a Bucsecs alatti egyik sétaösvényen.

A medve nem játék. Az embernek a medvével szemben nincs esélye. A látása nem nagyon jó, de szimata és hallása kiváló. Erőben, futásban, mászásban, úszásban nem vehetjük fel vele a versenyt. A fizikai érintkezés többnyire tragédiával végződik. Ezért tehát mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük vele a találkozást.

Vadászház a Hargita oldalában a Csíki-medence felett, mellette medveetetőhely és magasles. Ha éhes, bármilyen épületet képes feltörni. Néhol ilyen műszaki megoldásokkal is védekeznek ellene.

A medve támadására akkor kell számítani, ha az ember meglepi a medvét, vagy a medve sebesült, vagy ha bocsai vannak. De ha időben észleli az ember közeledését, akkor kerüli a találkozást. Több olyan esetünk volt, amikor egy útszakaszon visszafelé teljesen friss medvenyomokat (esetleg ürüléket) találtunk ott, ahol nemrég odafelé még semmi nem volt, tehát a medve ott volt a közelben, és egészen biztosan érzett is minket.

Anyamedve két bocsával Kisbacon és Bibarcfalva felett, beetetett helyen. A teljesen zárt magaslesben is szinte vissza kellett tartani a lélegzetünket, hogy észre ne vegyen minket a mama, mert rögtön elmenekültek volna.

Ahol ilyeneket látunk, ott medve járt.

Tipp a találkozás elkerülésére

Erdélyi túráinkon - bármennyire is vétünk az itthon megszokott szabály ellen, hogy ne zavarjuk meg az erdő csendjét - nagyon tanácsos jó hangosan haladni. Ez lehet élénk beszélgetés, ha elég sokan vagyunk, de már kettesben is lehet zajt csapni. Mi azt szoktuk meg, hogy az elöl és a hátul haladó felváltva kurjongatnak, mintha kérdés-feleletet játszanának. Így senkiből nem fogy ki a szufla idő előtt.

Ne hangoskodjunk az erdőben. De néha mégis szükség van rá.

Eddig egy olyan esetünk volt, amikor néhány tíz méterre magunk előtt láttuk meg egy - már szerencsére távolodó - medve hátát a Csicsói Hargita oldalában. Ugyanezen a túrán a Kakukk-hegy alatt érhettünk még medve közelébe, amelyet azonban a teljes zárt fiatalos fenyvesben nem láttunk, viszont a Madarasi Hargitán hozzánk csapódott, és minket már két napja kísérő két kóbor kutya vad csaholással eltűnt a fenyvesben, nagy csörtetést hallottunk, és a kutyák utána nem is kerültek már elő.

Béla és Jani, a Madarasi Hargitán hozzánk csapódott és két napig minket kísért két kóbor kutya. Egy feltételezhető medveközelség során tűntek el örökre a Kakukk-hegy aljának sűrűjében.

A mancsnyomokon és ürüléken túl egyéb közvetlen nyomát is volt alkalmunk megélni a Hargita gerincén, amikor egy erdőszéli tisztás lejtőjén termő dús, érintetlen málnás közepén egy lejtőnek mutató sáv teljesen le volt hosszan taposva, a jelekből ítélve egészen frissen.

Ha mégis támadás ér

Azok, akiket támadás ért, vagy meghaltak, vagy nagyon komoly sérülésekkel, esetleg egy életre nyomorékká válva élték túl (lásd pl. itt, itt). Sylvester Lajos Ablak Erdővidékre című publicisztikai gyűjteményében (Tortoma Kiadó, Barót, 2012) ismertet egy, a kilencvenes években történt esetet, amikor egy tizenhét éves fiút ért egy anyamedve támadása szénacsinálás közben ("Nem jó kölykes medvének fiát faggatni", 113. oldal).

Helybéliektől hallottunk olyat, hogy le kell feküdni arccal a földre és nem mozdulni, vagy mozdulatlanul megállni, nem nézni a medve szemébe. Mindez olyan önuralmat igényel, amelyre biztosan nem mindenki képes abban a helyzetben. A neten is találunk tanácsokat, pl. itt.

E sorok írója - a pásztorkutyák ellen használt eszközökön kívül - az erdélyi túráin hord magánál egy 20 cm-es tőrt is, de ezt is inkább csak megnyugtatásként. Biztosan nem ismétli azonban meg a 2002-ben és 2003-ban, két részletben megjárt Hargita-gerinctúráját ismét egyedül (három fős csapatban már megismételte), különösen nem a rengetegben egyedül sátrazást. (Amikor az egyszeri hályogkovácsnak, aki számos embert meggyógyított a bicskájával, egy orvos megmutatta, hogy meg is vakulhat a beteg, ha hibázik, a hályogkovács soha többet nem nyúlt emberhez.)

A pásztorkutyákról

Amitől nem kell félni

Erdélyben rengeteg a kóbor kutya, falvakon, városokon belül és kívül is. Ezek az embert nem támadják meg, legfeljebb ennivalót kunyerálnak. A településeken kívül, az utak melletti parkolókban néha csapatosul tanyázó kutyákkal ugyanez a helyzet. A pásztorkutyákkal - esetleg elkóborolt vagy elcsapott pásztorkutyákkal - szemben a kóbor kutyákon többnyire nincs kolonc.

Amire fel kell készülni

A hagyomány szerint Szent György a tavasz kezdete, a pásztorok (csobánok) felfogadásának, az állatok kihajtásának napja. A havasi legelőkön innentől Szent Mihályig vannak kint az állatok (de ezt ne vegyük napra pontosan). Lényeg, hogy ebben az időszakban, tehát tavasztól őszig kell számítanunk arra, hogy túráink során juhnyájakkal, ritkábban tehéncsordával találkozunk a pusztákon (erdő által körülvett nagy kiterjedésű legelőn), a nyári szálláson, az esztenánál, kalibánál, többnyire lakott helyektől távol. A nyájak olyan magasságokban is megtalálhatók, hogy a juhok által még legelhető füvön kívül semmilyen más növény nem él meg, tehát akár 2400 méter körül is.

Lakatlan nyári szállás valahol az alacsonyabb hegyekben, őszidőben,

és télen a Gyergyói-havasokban. Ilyenkor nincs kutyaveszély. 

Itt már elővigyázat szükséges: nyári szállás Szováta felett, ahol magyarul beszélnek,

és a Bucsecsben 2000 méter körül, ahol meg nem, ráadásul a turistaút úgy ereszkedik le ide, hogy átmenet nélkül kapjuk szembe a kutyákat.

A jelzett túraútvonalak szinte mindegyike keresztez vagy érint pusztát. Ez azért is fontos, mert itt mindig található forrás, hiszen az állatoknak inni kell; friss vízre pedig a túrázónak is szüksége van, mert a települések közötti távolságok a túraútvonalakon többszörösei az itthon megszokott távolságoknak. A pásztor, akire a nagy értékű állatállomány rá van bízva, felelősséggel tartozik az állatokért. Ezért gondoskodni kell a védelmükről.

A nyájat, csordát a medve, a farkas és a tolvajok ellen kell védeni. Erre szolgálnak a pásztorkutyák vagy kalibáskutyák. Ilyen értelemben a pásztorkutyák munkakutyák.

A pásztorkutyák jellemzően nagy testű, erőteljes, időjárástűrő állatok, hiszen nagyon erős (medve), vagy falkában jól szervezett (farkas) ellenség ellen kell megvédeni a nyájat. Számukra minden ember, akit nem ismernek, így a túrázó is, ugyancsak ellenség. Egy nyájra akár 10-15 kutya is felügyelhet. Ha a nyáj legel, akkor akkor a kutyák akár 100 méterre vagy távolabb is körbeveszik a nyájat, fekszenek a fák árnyékában; ha vonul, akkor a nyáj előtt, és két oldalt távolságot tartva vonulnak vele együtt. Ha bármelyik észrevesz valami fenyegetőt, elkezd ugatni, az összes többi kutya azonnal a segítségére siet. Elég ijesztő látvány.

Így figyelnek a legelészve, lassan vonuló nyájra 

Ez egy "halálmegvető bátorsággal" készített fénykép: zuhogó esőben távolodik a román pásztorok által terelt nyáj, miközben a kutyák ránk figyelnek, miután többgenerációs csapatunk védekező állásba helyezkedett egy esőtől valamennyire védő hatalmas tölgy alatt. Utána újból ránk támadtak.

A pásztorkutyák nyakában általában kolonc van. Ennek az a rendeltetése, hogy lassítsa a kutya futását, ne érhesse utol a vadat. Ugyanis akkor vadászni menne, és nem a munkájával törődne.

A kutyákat a pásztor tejtermékekkel eteti, mert hús nem nagyon van, legfeljebb ha egy-egy állat elpusztul. Az őszi lehajtás után a pásztor nem tartja meg az összes kutyát, mert azokat télen etetni kellene, a legjobbakon kívül a többit elcsapja, majd tavasszal megint összeszedi. Az elcsapott kutyák esetenként csapatokba verődve keresnek élelmet. Az elcsapott pásztorkutyákra érdemes ugyanúgy felkészülni, mint a nyájőrzőkre, azzal a nehezítéssel, hogy itt nincs pásztor, aki esetleg visszahívja őket.

Azt, hogy egy adott évben egy adott pusztán legeltetnek-e vagy nem, előre nem lehet kiszámítani, ez mindig a területtulajdonos faluközösség döntése. Többször is tapasztaltuk már, hogy ahol egy egyik évben volt nyáj, ott a másik évben nem és fordítva. Néhány túratapasztalat alapján a turistatérképekről nagyjából következtetni lehet, hogy az összefüggő erdőségben látható irtásos területeken, figyelembe véve a terepviszonyokat, az odavezető utakat, forrás meglétét, várható-e nyáj. Eddig egyetlen olyan térképpel találkoztunk, amelyen kutya-ábrával jelölték, hogy ott nyári szállásra kell számítanunk, és ugyancsak egyetlen esettel, amikor a helyszínen táblázták ki a kutyaveszélyt.

A Salvamont (a romániai hegyimentő szolgálat) által kiadott térkép a marosfői turisztikai információs iroda falán. Sárgával emeltük ki a kutya-ábrákat. Ilyen térképet eddig sehol nem láttunk.

A tehéncsordák mellett nem mindig vannak kutyák. Általában azoknál a faluközeli legelőkön tartott csordáknál sem, amelyeket naponta hazaterelnek.

Esztenák, nyájak elkerülése

A túrázó csak a helyszínhez közeledve tud meggyőződni arról, lesz-e ott állat: juh- vagy marhaürülék az odavezető úton, kolompolás, kutyaugatás, pásztorkurjongatás. Mielőtt a kutyák észlelési távolságába kerül, el kell döntenie, ki tudja-e kerülni. Ha igen, akkor teljes csend és ütemes tempó ajánlatos, ha lehet, bokrok, fák, dombhajlat takarásában mielőbb elhagyni a kutyák területét (amit nehéz kiszámítani, hogy mekkora). Ha ez sikerül, a kutyák akkor sem jönnek utánunk, ha felfedeznek. Ez a módszer nálunk többször jól bevált.

Ha azonban még nem tudtuk elhagyni a területüket, de már kifelé tartunk, és mégis felfedeznek minket, akkor védekeznünk kell (erről lejjebb írunk).

Juhnyáj a Bucsecsben, 2200 méter körüli magasságban. Ilyen terepviszonyok és a magas növényzet teljes hiánya mellett nem nehéz dolog elkerülni őket és visszatalálni a jelzett turistaútra.

Ha keresztül kell haladnunk, vagy nem tudjuk vagy akarjuk elkerülni

Arra kell számítanunk, hogy a pásztorkutyákat nem lehet elkergetni. Ha a nyáj vagy az esztena felé tartunk, mielőbb fel kell hívnunk a pásztor figyelmét magunkra. Ennek kézenfekvő módja a hangos kiabálás, ordítás. Amikor a pásztor észrevesz minket, elindul felénk, közben hívja vissza a kutyákat; azok azonban nem tágítanak addig, amíg a pásztor oda nem ér! Nem vált be az a módszerünk, hogy elkezdünk a pásztor felé menni, miközben ő már jött felénk, ennek ugyanis az lett a következménye, hogy már nem csak elölről támadtak, hanem körbevettek a kutyák. Tehát álljunk meg, ügyeljünk, hogy ha lehet, ne kerülhessenek mögénk, és várjuk meg a pásztort. Onnan kezdve együtt mehetünk vele tovább, és az előbb még fogvicsorgatva támadó kutyák békés ölebként ballagnak mellettünk.

Ha a túrázónak helybéli kísérője van, akit mindenki ismer és ráadásul a munkájához a fegyverviselés is hozzá tartozik, teljesen biztosra mehet, nem kell semmitől félnie. Ilyen, sajnos, csak kivételes esetben adódik.

Nehezebb a helyzet, ha a pásztor román, mert akkor nem tudjuk jól megértetni magunkat, és nem is mindig mutatnak hajlandóságot arra, hogy kimenekítsenek minket a szorult helyzetből. Ilyenkor csak az a lehetőségünk marad, hogy mielőbb kihátrálunk a kutyák területéből arra, amerről jöttünk, és törjük a fejünket, hogyan tovább. Néha kalandos megoldásokra kényszerülünk, hogy visszataláljunk a jelzett turistaútra. Éltünk meg olyat, hogy egy magyar pásztor által lakott esztenán szerencsésen túljutva lovon jött utánunk a gazda fia, mert a következő esztenán, ahol ugyancsak az ő állataik voltak, román volt a pásztor, és a fiú nem volt biztos benne, hogy az kimenekít, megóv minket a kutyáktól. Így még az ő segítségével is csak komoly konfliktussal, nagy kerülővel tudtunk keresztül haladni a pusztán, ahol öt évvel korábban egyáltalán nem találkoztunk állatokkal. (Van olyan vélemény, azért nem hívják vissza a kutyákat, hogy azok ne szokják meg, hogy meg kell hátrálniuk az ellenség elől.)

A legelés nélkül vonuló nyáj (pl. egyik legelőről a másikra, akár  szűk erdei utakon) érdekes módon eddig nem okozott kutyakonfliktust. Lehet, azért, mert egy tömegben van gazda, nyáj és kutya, és viszonylag gyors a tempó, a kutyák nem érzékelik veszélyként az embert.

Módszerek, eszközök a távoltartásra, védekezésre

Ha a pásztorkutyák támadnak, és a pásztor nem jön segíteni, az elfutás reménytelen, mert utolérnek. Ilyenkor védekezzünk, és távolodjunk a nyájtól folyamatosan, amíg el nem hagyjuk a területüket. Itt most a védekezéshez, távoltartáshoz adunk néhány, részben általunk is kipróbált tippet. 

Egy jó erős husáng: ez ad magabiztosságot, de a kutya nem azt érti belőle, hogy mi védekezünk, hanem azt, hogy őt támadjuk. Több kutya ellen pedig csak akkor hatásos, ha többen is vagyunk, és minden oldalról tudjuk védeni magunkat. Ha egyedül vagyunk, akkor bizony forogni kell, mint a körhinta, és közben hátrálni: kényszerhelyzetben kipróbáltuk, ez nem egyszerű feladat.

Lekenyerezés: a kutyahelyzethez közeledve készítsünk elő néhány szendvicset, és amikor már közel vannak, darabokban dobjuk közéjük. Ha jól célzunk, felfedezik, hogy hús van benne, és ez visszafogja a tempójukat. Ez azonban csak pillanatnyi hatás, mivel nincs annyi csalétkünk, hogy minden kutyának jusson, de ha a vezérkutya kapja, akkor jobb a helyzet. A megoldás hátránya, hogy közben mindkét kezünk foglalt, és nem tudunk védekezni, ha kell. Volt olyan esetünk, amikor néhány szendvicsre megbékéltek, a román pásztor hívására visszafordultak, majd amikor megindultunk, újból nekünk támadtak.

Lombos ág: népi bölcsesség, amire felkészültünk, de kipróbálására nem került sor. Ha egy lombos ágat húzol magad mögött a földön, akkor a kutyák azt nem kerülik ki és nem támadnak oldalról.

A lombos ág bevetésre készen

Bors- vagy paprikaspray: legálisan kapható a boltokban. A kutya ellen biztosan hatásos, mert nagyon csíp. Hátránya, hogy elég közel kell engednünk a kutyát. Veszélye, hogy ha nem ügyelünk a szélirányra, esetleg saját magunkat ütjük ki vele.

Petárda: a szilveszterről megmaradt petárda fékezheti és távol tarthatja a kutyákat. Hátránya, hogy mindkét kezed foglalt, és nem biztos, hogy abban a stresszben elsőre meg tudjuk gyújtani a gyufásdoboz oldalán, mert pl. a doboz elázott az izzadságtól.

Riasztópisztoly: ennek tartásához engedély kell, feltehetően Romániában is. Viszont a hanghatás (mint a petárdánál is) elegendő visszatartó erőt jelent, ami adhat annyi időt, hogy elhagyhassuk a kutyák területét.

Sokkoló: egy használatra kaptuk kölcsön Erdélyben, és eddig a legjobb eredményt produkálta a távoltartásban a TW-10 márkanéven az interneten számos helyen megtalálható eszköz. Ennek hármas funkciója van: egy (nem nagyon ütős) LED-lámpa, egy sziréna és egy nagyfeszültségű érintkezőpár. A hálózatról tölthető, könnyen kezelhető készüléknek már a szirénahangja is megtorpanásra készteti a kutyákat, de ha még jönnének, akkor a nagyfeszültségű érintkezőpár közötti szikrázás hangjára biztosan megállnak és csak néhány tíz méter távolságból követnek. Az érintkezőpár testközeli védekezésre is alkalmas lenne, de ilyenre több támadó kutya esetében nyilván nem kerülhet sor, mert ha már karnyújtásnyira vannak, akkor valamit előtte rosszul csináltunk.

A pásztorkutyákkal kapcsolatos élményekről, javaslatokról bővebben az Erdélyi Turizmus Félünk a kutyától? fórumán olvashatunk.

Zárógondolat

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy az erdélyi túrázás valami horror vállalkozás, meg kell nyugtatnunk, szó nincs róla. Évente (néha többször is) ott vagyunk, rengeteget járjuk a hegyeket, sokszor több generáció együtt. Voltak izgalmas élményeink, és a konfliktushelyzetekből leszűrjük a tapasztalatokat, felkészülünk rájuk. Ezt az összefoglalót azért adtuk közre, hogy fel tudjon készülni, aki a túrázásban leli örömét, ne kelljen megküzdenie olyan helyzetekkel, amelyekre mások már kipróbált megoldással rendelkeznek.

Fénykép: Horváth Ivett, Valler Szilvia, Benedek Szabolcs, Kaszás Béla, KoósG.

Koós Gábor 

Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:

A Maros és az Olt forrása Erdélyben: http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras

A Hohe Wand Alsó- Ausztriában: http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban

A Medve-szurdok és a Hochlantsch: http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch

A Magas-Tátra Szlovákiában: http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban

Szlovénia, a Triglav-csúcs: http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs

A Lengyel-Tátra, Zakopane: http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane

A Rax-Schneeberg Ausztriában: http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek 

Ezek a helyek térképen: