Az Ösvénytaposó Baráti Társaság (ÖBT) 2008-ban, Reguly Antal halálának 150. évfordulóján hirdette meg az első Reguly Antal Emléktúrát, és azóta minden évben. Rajt és cél a Reguly Múzeum, néhány éve már három távon indulhatnak a túrázók. 2009-től összesen 2361 résztvevőt tart nyilván az egyesület (a 7 km-es táv 2013-tól, a 35 km-es 2015-től szerepel a kínálatban).
Hogy a mai túrán várhatóan sokan lesznek, sejteni lehetett, amikor már kora reggeltől nem volt szabad parkoló a Rákóczi tér környékén. A túratávok utolsó közös ellenőrzőpontján, a Fiatalító-forrásnál évek óta szolgálatot teljesítő három zirci ÖBT-tagot szinte "sokkolta", hogy már egy órával az ellenőrzőpont 10 órai nyitása előtt sürgető telefont kaptak, hogy túrázók várakoznak a teljesítés igazoló pecsétre. És ez így ment az egész nap. A korábbi években bőven volt napközben holtidő, amikor majdnem unatkoztak, a tüzet piszkálgatták, esetleg olvasgattak, mert hosszú ideig nem jött senki, és volt idő a túrán részt vevő ismerősökkel beszélgetni. Most gyakran alakultak ki várakozó sorok, és a teljesítési időre hajtó túratársak, különösen a futók, igazán nem szeretik, ha nem kapják meg azonnal a pecsétet és nem indulhatnak tovább. Többször előfordult, hogy egyetlen ülőhely nem akadt a pihenőhely egyébként bőségesen méretezett padjain és asztalainál. Az ellenőrzőpont hivatalos 17.15-ös zárása után érkezőknek útközben adtuk ki az igazoló bélyegzést.
Ez egy pillanatfelvétel a lazább helyzetről
Az ÖBT-s juniorok pecsételő üzemmódra berendezkedve
Nos, a végső adatok a következők:
- a 7 km-es távon indulók száma: 277 (tavaly 45)
- a 22 km-es távon indulók száma: 410 (tavaly 157)
- a 35 km-es távon indulók száma: 165 (tavaly 48)
összesen: 852 (tavaly 250).
Az érdeklődés ilyen megugrása a szervezőket is komolyan meglepte. Nem csak hogy napközben kellett beszerezni a résztvevők ellátására a célba érkezés után járó zsíros- és egyéb kenyér hiányzó mennyiségét és kellékeit, hanem már a rajtnál nélkülözhetetlen sorszámkiadás logikája is felborult egy idő után, ami aztán az ellenőrzőponton áthaladók azonosítását nehezítette meg.
Most akkor mi van?
A menedzserképzés során többek között azt sulykolják a fejekbe, hogy fontos dolog alaposan elemezni az elkövetett hibákat, de legalább olyan fontos elemezni a váratlan sikereket is. Miért sikerült valami most sokkal jobban, mint korábban, mit csináltunk mi másképp, vagy milyen külső tényezők játszottak szerepet a váratlan sikerben? És ezeket hogyan tudjuk a saját hasznunkra fordítani, hogy a jövőben ne véletlenszerűen következzenek be ilyen sikerek?
A szervezők marketingmunkájában ebben az évben semmilyen alapvetően új eszközt, módszert nem vettünk észre (legalább is itt Zircen; persze lehet, hogy országosan nagyobb nyilvánosságot kapott, csak nem tudunk róla). Kötetlen beszélgetésben elhangzott, hogy a más tájegységeken szervezett teljesítménytúráikon tavaly óta ugyancsak figyelemre méltóan növekedett a jelentkezők száma, sőt volt olyan, hogy létszámkorlátot kellett meghatározni.
Ugyancsak kevéssé valószínű, hogy a résztvevők Reguly születésének 200. évfordulója alkalmából gondolták volna úgy, hogy részt vesznek az Emléktúrán, mivel kevéssé valószínű, hogy a nagyszámú zirci túrarésztvevőn kívül a többiek tudnák, ki volt Reguly, és hogy kétszáz éve született.
Mégis mi lehet az oka, hogy egyetlen év alatt több mint háromszorosára növekedett az érdeklődés? Miért kel fel a Vajdaságban (Szerbia), Szabadkán egy autónyi természetjáró, hogy oda-vissza 500 kilométert vezetve lejárják a 35 km-es távot a Bakonyban? (ez konkrét, nem kamu). De akár Kaposvárról is, ha már közelebbi lakhelyről indulókat akarunk (az csak 300 km). Talán az évek (évtized) óta számtalan fórumon elhangzott, előterjesztésben leírt város- és térségmarketing meghökkentő sikerével állunk szemben?
Elvárható, hogy a városi intézményekben turizmusért felelősök számára jelentsen valamilyen inspirációt, vagy legalább elgondolkozásra sarkalljon a Reguly Emléktúra meglepő látogatottsága.
Nyilvánosság és közösségi részvétel
A Zirc és Vidéke várhatóan részletesebb beszámolót tesz közzé a rendezvényről. És mivel az Emléktúra zsíroskenyér-menedzsmentjét, vagyis a célba érkezők enni- és innivalóval ellátását az utóbbi évekhez hasonlóan most is az Erdélyi Baráti Kör túraszerető tagjai látták el, az egyesület honlapja is közöl majd további részleteket.
Koós Gábor