Egy évvel ezelőtt az őszi szünetben voltunk itt, de akkor csak barlangozni. Az utazással együtt három napba belefért a Baradla rövid- és középtúra, a Rákóczi-barlang, szlovák oldalon a Domica, és ha már odaát voltunk, akkor meglátogattuk apai ági felmenőink szülőfaluját is.
Ez a kép a tavalyi középtúrán készült. Sajnos a hosszútúrába nem fértünk be, ha pl. egy iskolai csoport lefoglalja, akkor sem csatlakozhatnak hozzá egyéni indulók, ha nincs ki a csoportlétszám. Érdemes tehát nagyon időben előre bejelentkezni. Ráadásul nyár óta, nem részletezett "technikai okok" miatt (a helyiek szerint nincs elég alkalmazott), egy sor túra nem indul, így a hosszútúra, speciális túra, Kossuth-, Meteor-, Vass Imre-barlang, és ami a legfájóbb, és tavaly a legnagyobb élményt nyújtotta, az Esztramos-hegyi Rákóczi-barlang.
Most azonban minden nap a túrázásé volt
Ha néhány héttel ezelőtt a Zempléni-hegység romantikáját dicsértük, akkor legalább ennyit megérdemel az Aggteleki-hegység is. Ez utóbbiról többet tudunk, hiszen általános iskolai földrajztanulmányaink alatt Aggtelek és Jósvafő neve belénk égett, és alig van osztály, amelyik ne járt volna tanulmányi kiránduláson itt.
A jósvafői Tengerszem-tó ilyen színű volt a mellette futó ösvényről nézve szerdán . Az Aggteleki Nemzeti Park ügyfélszolgálatát kérdeztük, hogy ez egyedi fényhatás, vagy van valamilyen biológiai magyarázata, még nem válaszoltak. Az biztos, hogy ismétlődő jelenség, mert számos fényképen láthatjuk.
A gátról fényképezve (a Tengerszem mesterséges tó) már nem türkizkék.
Néhány perc múlva felkel a nap. A Szabó-pallag erdészház felé kapaszkodva visszapillantunk a Bódva völgyére, ahol a hajnali párából Bódvaszilas (évszázadokon keresztül jelentős térségi központ, kétszer járási székhely is) templomtornya és uradalmi magtára emelkedik ki. Háttérben a Bódva-völgyet másik oldalról kísérő Szalonnai-hegység.
Szinte csak a vágyálmokban létezik, hogy több napon keresztül ilyen ideális túrakörülmények adódjanak. Se túl meleg, se túl hideg, szinte felhőtlen ég, enyhén lengedező szellő, semmi sár, cipőt áztató harmat, repkedő rovar alig, a réteken békésen legelésző vadak, és bár a nem túl régi hírek alapján felkészültünk rá, de Szlovákiából átkóborolt medvéknek sem láttuk nyomát. Sokkal kevesebbet kellett a lábunk elé nézni, sokkal többet láthattunk a körülöttünk lévő világból.
A világ legnagyobb foltos szalamandrája
Az Aggteleki Nemzeti Park emblémája, "címerállata" a foltos szalamandra. A nemzeti park területén fekvő, Jósvafővel szomszédos Szinpetri nem csak arról híres, hogy itt található a világ legnagyobb, Guinness-rekorder könyve (346 oldal, egy lapjának mérete 418×377 cm, súlya 1420 kg), amely az Aggteleki Nemzeti Park barlangjairól, növény és állatvilágáról, valamint épített örökségéről szól, hanem arról is, hogy a falu feletti domboldalon "lakik" a világ (valószínűleg) legnagyobb foltos szalamandrája:
Derenk, az élő romfalu
Először évekkel ezelőtt hallottunk róla, és nagyon érdekesnek találtuk a történetet. Az Országos Kéktúra Bódvaszilas-Jósvafő közötti szakasza vezet át rajta, pecsételőhely is, így végre személyesen is eljuthattunk ide.
Rom, mert egyetlen lakóháza sem áll már, sőt a legtöbbnek a maradványait is eltüntette a természet, nem lakja senki. Élő, mert egykori lakóinak leszármazottai életben tartják, honlapja is van.
"Derenk, a leghűségesebb magyar falu
Lengyel sziget a magyarság tengerében
A trianoni Magyarországon egyetlen lengyel többségű település maradt, a szlovák határszéli Derenk, amelyet 1943-ban Horthy medvéskertje miatt felszámoltak, nyomát is alig találni már. A szétszóródott lakosság viszont számon tartja származását, a rendszerváltás után újra tartanak búcsút a romfaluban, ..." (további érdekes történelmi részletek: derenk.hu)
"Misztikus erdei temető néhány fakereszttel, többnyire elhagyatott sírokkal. Ház ajtó nélkül, benne kiállítás a valaha itt élt lengyelekről. Táblák, amelyek a falu egykori lakóira, házaira emlékeztetnek. Egy csöndbe süllyedt magyar település, mementó a magyar–szlovák határ mentén. Helyszíni riport Derenkről, Magyarország egyik kihalt kis falujáról." (Horthy csinált belőle szellemfalut, Origo, 2016. 02. 04.)
Ilyen út vezet a mögöttünk 4 kilométerre lévő Szögligetről az előttünk egy kilométerre lévő szlovák határra. Ennél az oszlopnál ágazik el Derenk bekötőútja, amely ma egy köves-füves erdei-mezei út, de autóval viszonylag jól járható.
A falu egyetlen utcáján közeledünk. Kétoldalt az egykori lakóházak helyét jelző táblák.
Ők mind mentek:
Ő egyedül itt maradt:
A falu egyetlen, le nem rombolt épülete az egykori iskola volt, amelyet szépen felújítottak (körülötte még néhány romos melléképület áll),
és amelyet emlékhellyé nyilvánítottak.
Az 1994. óta évente megtartott derenki búcsú (az idén július 29-én volt) őrzi és ápolja ennek a különleges helynek, történetének és szereplőinek emlékét.
Koós Gábor
Történelmi gondolattársítások Derenk példáján
A hatalom urai mindig is szerették a vadászatot. Csak a nem olyan nagyon régmúltból néhány példa:
- Egy hete, a Bakonyi Barangolás ellenőrzőpontján a Witt-kilátónál mesélte valaki az érdeklődő hallgatóságnak, hogy a bakonybéliek szerint ez a hely Kádár egyik kedvenc pihenőhelye volt vadászat közben. Erről eszünkbe jutnak a rendszerváltás előtti évtizedeknek a nép ajkán terjedt szóbeszédei a kiváltságosok vadásztörténeteiről.
- Nem csak nálunk volt ez így. A "testvéri" országok állami és pártelitjének számos tagja is hódolt ennek a kedvtelésnek (még Honecker is). Mi is láttuk a "Ceausescu-villát", egykori vadászházát Erdőfülében, amelyet állítólag egyszer használt, és Kovásznán is elmentünk egyszer egy tábla mellett, amely az ottani vadászháza felé mutatott. De számos más helyen is voltak vadászházai.
A rendszerváltás nem hozott változást, "az új elit" ott folytatja, ahol kárhoztatott elődje abbahagyta.
- 2000-ben, az első Orbán-kormány idején a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai vendégházában rendeztek szülinapi partit egy államtitkár tiszteletére, amelynek hevében szétlőtték egy ma is élő, többszörösen kitüntetett művész festményét.
- Lapozgassuk az arisztokrácia és az új politikai elit hétköznapjairól készített friss életképeket (erre mondja azt a humorista, hogy milyen már az, amikor hatmilliós vadászfelszerelésben lövöldözik valaki háromkilós nyulakra?)
- Viszont új minőségi szintre emelkedett a hazai vadászkultúra azzal, hogy a vadásztársadalom legfőbb, megválasztott tisztségviselője tavaly háziállatra vadászhatott.
Egyetlen dolgot azonban sem az átkosban, sem a rendszerváltás utáni időkben eddig egyetlen hatalom sem követett el: az úri kedvtelés miatt lerombolni egy falut. Ez eddig Horthy privilégiuma volt, és reméljük, így is marad örökre.
Aki még többet szeretne tudni, olvassa el ezt a jó összefoglalót: Nem vérre szomjaznak - Vadászat Magyarországon (Magyar Narancs, 2014.06.19.)
