A Kék Túrák útvonalának végigjárása minden természetjáró életének nagy célja, álma. Magyarország területét a 60 éves Országos Kék Túra (OKT, 1128 km), a 24 éves Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra (RP-DDK, 540 km) és a 13 éves Alföldi Kék Túra (AK, 850 km) fonja körbe – ezek alkotják az Országos Kék Kört, amelyen körbegyalogolhatjuk az országot (az egyes túramozgalmak részleteit az útvonalakat gondozó Magyar Természetjáró Szövetség honlapján olvashatjuk).

Az Országos Kék Kör útvonalai. A találkozási pontok: Írottkő (OKT-DDK), Szekszárd (DDK-AK), Sátoraljaújhely (AK-OKT)

A Bakonyt – és Zircet – ezek közül az OKT érinti: Nagyesztergár felől ereszkedik be, és a Pintérhegyen keresztül Borzavár felé hagyja el a várost (a TÚRA-ZÓNA hasznos oldalain írunk erről).

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a gimnazista és egyetemi éveimet kivéve minden lakóhelyem az OKT akkori nyomvonalán vagy annak közvetlen közelében volt: Borsodban, Hevesben és itt Veszprémben is. Az első hosszabb szakaszt másodikos gimnazistaként, a legutóbbit 2012 szilveszterén jártam be, de a teljes útvonal teljesítésétől még fényévekre vagyok – csak a gondolat motoszkál évtizedek óta a fejemben. Az állandó időhiány miatt először pont 15 évvel ezelőtt gondoltam arra, hogy az éves szabadságomat plusz fizetés nélküli szabadságot felhasználva egyben járom végig, mert ezzel megtakarítható a szakaszonkénti teljesítéskor felmerülő oda- és visszautazás ideje és költsége.

Tizenhárom évet kellett várnom, amíg minden feltétel összeállt, hogy egyben bejárhassam – no nem az OKT-t, hanem tapasztalaszerzési meggondolásokból a legrövidebbet, az RP-DDK-t. Nehéz leírnom a készülődés izgalmas érzését, amikor olvasgattam a túrabeszámolókat (a leghasznosabb ez volt: http://www.kektura.click.hu/frame_DDK_hu.htm a legfrissebbként ezt ajánlom: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/ddk_forum), naponta módosítottam magammal viendő kelléktárat, méregettem a kilókat, számolgattam a távolságokat, nézegettem a lehetséges szálláshelyeket, próbáltam kitalálni, hogyan alakítom majd a napi életrendemet.

A DDK útvonala (Forrás: http://www.kektura.click.hu/frame_DDK_hu.htm)

A túra teljesítéséért járó jelvény

Tovább ►

A nagy dolgok a fejben dőlnek el, tanítják a viselkedésguruk. Hogy melyik végéről induljak, az döntötte el, hogy a fejemben az Írottkőről Szekszárd felé, tehát „lefelé” haladva volt mindig is természetes – aminek „természetesen” semmi ésszerű magyarázata nincs (mint ahogy annak sem, hogy az Alföldi Kék Túrát „lentről”, tehát Szekszárd felől kezdtem és haladtam Sátoraljaújhelynek „felfelé”, de erről egy másik összefoglaló szól).

Az indulási pont: Kőszegi-hegység, Írottkő, kilátó az osztrák-magyar határon

A mai határ kövei 1922-ből

Mondhatnám, hogy írok élménybeszámolót, milyen tájakon jártam, milyen szépségeket láttam, de nem írok, mert a neten található útleírásokban helyeken bőséges, részletes beszámolók olvashatók (néhány beszámoló hivatkozása az összefoglaló végén található).

Statisztika

2011. május 3-án indultam Zircről Szombathelyen át Lukácsházáig vonattal, onnan busszal Velembe, onnan felballagtam a Írottkőre, ahol a túra hivatalos kezdetétig már 5 km, 450 m emelkedő és két óra volt a hátam mögött. Aztán május 23-án délután kettőkor felültem Szekszárdon a vonatra, és Sárbogárdon, Székesfehérváron keresztül szépen hazajöttem.

A menetrendet itt foglaltam össze:

A túra igazolófüzetében 49 ellenőrzőpont (bélyegzőhely) van (a választható helyeket egynek számoltam). Ezek közül 10 helyen nem tudtam beszerezni az igazolást (nem volt nyitva az igazolóhely, vagy nem találtam meg), ezeknél fényképekkel igazoltam, hogy ott jártam.

Nem szokványos

Az ilyen túramozgalmak szokásos teljesítési módja nem az, amit én csináltam. A kéktúrázók kinéznek egy szakaszt, amit egy vagy több nap alatt végig akarnak járni, szállást, esetleg étkezést szerveznek hozzá, megnézik a menetrendet az oda- és visszautazáshoz. Ha kellően kitartóak, néhány év alatt így szakaszonként végigjárják a teljes túraútvonalat, összejön az összes igazolás, és megkapják a jelvényt.

Én ki akartam próbálni, mit jelent az, amikor sok napra készülve, hátamon a betyárbútorral, előre nem szervezett szállással-ellátással kell teljesíteni egy ismert hosszúságú, ám ismeretlen útvonalat (de ez utóbbi nem teljesen igaz. Mint menet közben kiderült, hogy korábbi teljesítménytúrák során évekkel ezelőtt jártam már az útvonal Őrség-beli, somogyi, Mecsekben vezető szakaszainak egy részén, és egyes Szekszárd környéki szakaszokon is). További kihívásként nem vittem magammal turistatérképeket, mert a teljes útvonalra 8-10 térképet kellett volna cipelnem, amikor minden deka súly ólommá változik a nap végére. Így csak az igazolófüzet térképvázlataira hagyatkozhattam, ami főként arra volt jó, hogy túl későn megállapítsam, ha eltévedtem, továbbá, hogy beleírjam az aktuális bosszúságomat az útvonallal és a jelzésekkel kapcsolatban.

A túrafüzet két oldala térképvázlattal, bélyegzőhelyekkel, a nem mindig szalonképes megjegyzéseimmel, és a Kék-Túra ellenőr bélyegzőjével

(Az igazolófüzet Abaligetnél, az út háromnegyedén túl, egy szellő hatására beleugrott a csónakázótóba, szétáztatva az összes addigi erőfeszítésemet. Lapokra szétszedve szárítgattam a forró betonon, szerencsére majdnem minden bélyegző olvasható maradt még). Az útvonal letölthető a turistautak.hu-ról is, de ahhoz meg GPS-készülék kell, ami lefoglalja az egyik kezet, meg elemeket kell vinni vagy tölteni, szóval nem.

Vasból indultam, és Zalán, Somogyon, Baranyán keresztül Tolnában végeztem. A túraútvonal városnak jószerivel csak a szélét érinti, ha egyáltalán, Szombathelyt Oladnál, Zalaegerszeget nagy ívben kikerüli, Nagykanizsát Palinnál, Kaposvárt Kaposmérőnél közelíti meg, egyébként pedig jellemzően olyan helyeken vezet, ahová talán soha nem jutnánk el: eldugott szőlőhegyek, zsákfalvak, kihalt, vagy kihalófélben lévő falucskák, tanyák: a tizenöt lelket számláló Felsőkövesd, az író Fekete István segédtiszti működésének egykori helyszíne, ahová hetente kétszer is feljár a busz, Pusztaszentpéter, ahol már csak az Oszkár-tanya él (és ahová a bélyegzéshez nem mertem közelebb menni a vészjósló kutyaugatás miatt), de például Bátaapáti is, ahol a Paksi Atomerőmű kis és közepes rádioaktivitású hulladékainak föld alatti lerakóhelye üzemel, és amely hozadékaként ez a kis zsákfalu körülbelül olyan igényes épületekkel és közterületekkel, mintha Ausztriában lennénk, vagy olyan, egykor felkapott nevek, mint Gálosfa, a jobb sorsra érdemes, ma romlófélben, elhagyatottan pusztuló egykori üdülőberuházásával.

Van még néhány ilyen kulturált bélyegzőhely a múltból (Apátvarasd-telep, Baranya)

Felsőkövesd (Baranya). Hetente kétszer jár fel a busz.

Bátaapáti, az atomhulladék-temető falu, zsáktelepülésként eldugva a tolnai dombok mélyére, de mintha Ausztriában lennénk

Gálosfa (Somogy, Zselic) – szebb napokat látott beruházás-álom

Vittem magammal

Számítva arra, ami be is következett, hogy ugyanis a hátizsák nagyon nehéz is tud lenni, különösen 30 kilométer felett, de szőlőhegyekre felfelé haladva tűző napon alatta is, hetekkel előtte kezdtem listázni a feltétlenül szükséges magammal viendőket.

A hátizsák kb. 15 kiló, a túramellény teljes tartalmával kb. 2,5 kiló, plusz amit magamon viseltem, tehát összesen 20 kiló körül kellett cipelni, plusz a napi ellátmány. Jó időre készültem, ez döntően be is jött, kivéve az első napot, amikor nagyon megáztam, az első pihenőnap előtti délutánt, amikor egy kicsit, az esőnapot, de ekkor fedél alatt voltam, valamint az utolsó szakaszt, amelyen volt egy komoly éjjeli zivatar, egy nappali, de ez elől is el tudtam bújni. Itt az utolsó szakaszon inkább a gondozatlan turistautak hátráltattak víz által nehezítve, mert a magas, vizes fű úgy eláztatott, mintha megfürödtem volna. Hogy a sáros utakon járni nem lehet, az egyébként is benne van a pakliban gondozott utaknál is. Szóval, a jó időre készülve meleg holmit nem vittem, így hát az első három éjszakán, amikor Szabolcsban elfagytak a gyümölcsösök és Zalában az epresek, igen fáztam még hálózsákban is. Veszteség a kellékekben: 1 pár zokni (kilyukadt, eldobtam); 1 sapka (elvesztettem Szálka előtt, birkózva az eső után járhatatlan dzsungellel a turistaúton, szerencsére utolsó előtti napon, mert sapka nélkül nem lehetett volna sokat menni a tűző napon); túracipő (félúton mindkettőn felfeslett a varrás, imádkoztam, hogy bírják ki, kibírták, de a víz-por-sár így rendre megjelent a belsejében).

A felszerelés szanaszét -

- és összecsomagolva

Természetélmények

A döntően jó, sőt igen meleg, késő tavaszi időben valóságos aromaterápia (ami a zalakarosi gyógyfürdőben 3000-6000 Ft/30-60 perc) volt az út nagy része, főképpen az akác és a bodza miatt. Az illatok változékonysága - mert hiszen más a bükk-, a fenyő-, a tölgyerdőé, más patak- vagy tóközelben, más a napégette legelőé, más kora reggel vagy alkonyatkor) akkor is nagy örömet okozott, amikor a szemet egyébként a jelzéseken vagy a járóúton kellett tartani - legtöbbször egyszerre kellett volna mindkettőn, csak hát ezt a kaméleon meg tudja tenni, de nekem nem nagyon ment. Vadakkal szinte mindenütt találkoztam, Somogyban különösen, és hogy szép számmal lehetnek, igazolja az is, hogy már a sima gabonaföldeket is villanypásztorral veszik körül. Háromszor ijedtem meg, amikor valószínűleg túl csendesen haladtam és későn vettek észre a vaddisznófamíliák. Nem voltam biztos benne, hogy nem jön-e nekem egy felbőszült kan, miközben a malackák számolatlanul rohantak anyjuk után a sűrűbe. Ilyen helyekre érve később rendszeresen kurjongatva haladtam át, mint szoktuk tenni a Hargitán, csak ott a macik miatt. Még egy necces állatesetem volt, amikor Gálosfa után, este tíz körül, teljes sötétben vertem sátrat egy erdőszélen. Reggel viszonylag későn ébredtem, hét óra körül, szép időt ígérően tűzött a nap, csak hát valami nagyon sok erősen zümmögött a szomszéd fa koronájában. Hogy vadméhek vagy darazsak voltak, nem mélyedtem bele, a potrohuk sárga volt és kirajzottak meg be, arra vigyáztam, hogy hirtelen mozdulat nélkül, mezítláb a harmatos fűben, jó messzire mentsem egyenként a holmimat. A legnehezebb a sátor volt, mert az terjedelmes, és feltűnő. Soha ilyen gyorsan nem csomagoltam még össze.

(Szerkesztési okokból folytatás a 2. részben)

Élmények, szöveg és fényképek: Koós Gábor

Copyright ©Zircinfo.

A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.