Szállás, étel-ital
Bár a neten előzetesen szétnéztem, a szállás megválasztása annyiban volt tervezett, hogy a pihenőnapokra, amelyeket előre nem tudtam, mikor tartok, mindenképpen kempingbe vagy fedél alá akartam jutni. A zalakarosi és abaligeti kempingre számítottam, mert tudtam róluk, a szombathelyi kemping ötletszerű szükségmegoldás volt, a falusi szállásokat (Őriszentpéteren egy kis panzió, Kustánszegen egy horgásztó melletti magánvíkendház, Szálkán egy magánház) mind a helyszínen találtam. Tragikus tapasztalatom, hogy az előzetesen az internetről kinézett szálláshelyek közül SEMMI, de tényleg semmi nem stimmelt. Vagy már rég bezárt, vagy még ki sem nyitott a szezonban, vagy nem fogad egyéjszakás vendéget, vagy zárva, de nincs elérhetőség a kapun, vagy más ok. Ugyancsak tragikus, hogy a helyiek mennyire nem tudják, hogy ki, hol mennyiért ad ki szállást, mennyire nem aktuálisak a szállástájékoztató táblák - az őriszentpéteri Tourinform olyan helybéli szállás ajánlott, amelynek a prospektusból kinézett szobaára évekkel ezelőtti, a fele volt annak, amit ténylegesen kérnek most... Gyakorlatilag az egész útvonalon egy-két hely kivételével nincs esély előzetes bejelentkezés nélkül, egyedüliként, egy éjszakára szállást kapni!
Vadkemping Molnaszecsődön a Rába-parton
A háton cipelendő súly jelentős részét tette ki az ellátmány. Itt össze kellett hangolni az étel- és italszükséglet időbeli igényét és a beszerzési források rendelkezésre állását, mert ha kevés, akkor éhezel-szomjazol, ha sok, akkor vinned kell a hátadon. Na ez igazi kihívás volt.
Az igazolófüzet (MTSZ 2005) minden pecsételőhelyhez ad meg szolgáltatáslistát is, ikonok formájában (közlekedés, szállás, étkezés, látnivalók, stb.) A hat évvel ezelőtti állapothoz képest tíz olyan település volt, ahol már semmilyen bolt vagy kocsma nem létezett, bezártak, a lakosság vagy a szomszéd faluba, vagy a régióközpontba jár vásárolni, vagy a mozgóboltoknál szerzi be a szükségeset. Ezt a tapasztalatot már az első napokban megszereztem, így óvatosságból kicsit többet vásároltam, ahol volt bolt. Mivel azonban napközben a fizikai fáradság miatt enni nem tudtam (ez egyébként más alkalommal is így van: reggel tudok rendesen enni, napközben nem szeretek, mert álmosít, este pedig csak akkor, ha lecsengett a fizikai feszültség), a vásárolt kaját cipeltem a hátamon, a zsemlék összementek, a konzerv felforrósodott, a csokoládé megolvadt, így estére olyan gusztustalan lett, hogy nem volt hozzá étvágyam. Éjjel viszont jól lehűlt, így reggelre megint valamennyire fogyaszthatóvá vált. A menetelős napok rendje így alakult ki: indulás előtt megreggeliztem, majd egész nap gyalogoltam, közben rengeteg vizet ittam, édességet ettem, ahol volt nyitva, sört ittam, este, lefekvés előtt pedig valami alacsony alkoholtartalmú szeszes itallal (kommersz likőrök, stb.) aludtam el. Ez így nagyjából fedezte a kalóriaigényemet, és megfelelő lendületet is adott. Pihenőnapokon majdnem háromszor étkeztem, ekkor meleget is, jellemzően konzerv készételt melegítettem.
Egy a sok kis falu közül, ahol végleg bezárt a bolt: Lasztonya (Zala)
Egy frissen vásárolt és egy előző napi, egy napig a hátizsákban utaztatott zsemle
Az ellátástervezést tovább nehezítette a boltok-kocsmák nyitvatartási ideje. Eleve nem minden bolt-kocsma van nyitva minden hétköznap. A boltoknál a nyitvatartási idők, nyilván a helyben lakók igényeihez igazítva, reggel hattól késő délelőttig, vagy délelőtt és délután is valamennyi időre, egészen kivételes esetben reggeltől kora délutánig, de volt hely, ahol a bolt este negyed hétkor (!) nyitott egyáltalán ki. A kocsmák hasonlóan, a hétvégeken azzal nehezítve, hogy délben kíméletlenül bezárnak, és ha szerencsénk van, már háromkor kinyitnak. Nyilván fel sem merült bennem, hogy órákat várjak a nyitásra, ha zárva voltak, friss vizet vételeztem, és indíts tovább.
A víz kulcsfontosságú. Akkor tudjuk értékelni még a langyos-meleg állapotút is, amikor a következő lakott helyen frissre számítunk, és a lakott hely már nem lakott. A túra útvonala talán nyolc-tíz forrást érint, és ezek közül - ha jól emlékszem - talán öt volt olyan, ami működött is. Tehát egyáltalán nem szabad természetes vízutánpótlásra hagyatkozni. Én két palackot vittem magammal, egy másfél litereset a zsákban és egy fél litereset a kezem ügyében, és azonnal teletöltöttem, ahol vizet találtam. Soha nem lehetett tudni, mikor jutok ismét hozzá - volt olyan nap, hogy 30 (!) kilométeren keresztül nem lett volna vízvételi lehetőség, ha az egyik, alig néhány lakos lakta településen nem kérdezek rá egy nénire, aki éppen a földekre indult kapálni, más élő ember nem volt a közelben. A legbiztosabb vízvételi lehetőség a temető, ott mindenhol van nyilvános csap, csak hát ugye ehhez sokszor le kell térni az útvonalról.
A turistautak jelzése
A turistautak jelzése alapvető fontosságú a túrázó számára. Az én felfogásom: a turistautat úgy kell jelzésekkel ellátni, hogy az átlagos képességű, átlagos fizikai adottságú természetjáró az általa addig nem ismert turistaút bármely pontján, bármely irányba haladva elég biztos lehessen abban, hogy jó úton jár. Jelzésfestésből mi az Ösvénytaposókról vesszük a példát, ezeket az elveket alkalmazzuk az erdélyi turistaút-festéseinknél, és erre számítok az útjaim során is.
Nahát, néha hiába.
Volt olyan nap, amikor hangosan nem káromkodtam, mert jól tudtam haladni, nem kellett keresgélnem, felesleges utakat tennem, hogy megtaláljam az út folytatását.
De bizony több mint elég volt olyan is, ami nem volt ilyen.
A túrafüzetbe megjegyzéseket tettem a fontosabb észrevételeimmel a jelzésekről. Ezeket most nem idézem, mert minek. Elég legyen annyi, hogy tíznél kevesebb jelentősebb eltévedésem volt, amikor nem a tervezett útvonalon jutottam el a következő helyre. Ezek közül kettő volt, amikor 3-5 kilométer többletbe került visszatérni a helyes útra. A legtöbb bosszúságot az útkereszteződések, útelágazások hiányos jelzése, a gondatlan jelzéskarbantartás okozta, amikor gyakran csak a legutolsó útvonal bizonyult helyesnek, de addig jó néhány száz métert be kellett járni a téves irányokban. A legbosszantóbb kombináció az volt, hogy az egyébként jól, áttekinthetően, követhetően jelzett szakasz végződik egy jelzetlen elágazásban, kereszteződésben, ahol nem segít a térképvázlat (az nem is erre való), és a tájoló sem. Ugyanakkor más szakaszokon egymás hegyén-hátán vannak felfestve jelzések minden létező felületen, ahol erre semmi szükség nem lenne - számtalan felvételen örökítettem meg. Általános tapasztalatom, hogy a településeken belül, települések közelében, vagy egyébként autóval jól járható helyeken viszonylag jól - helyenként indokolatlanul jól - jelzett az útvonal, de a csak gyalogosan elérhető részeken többnyire katasztrofálisan rossz, persze itt is voltak üdítő kivételek. Ha rangsorolnom kellene, Vas (viszonylag legjobb), Somogy, Baranya, Tolna, Zala lenne a sorrendem a turistajelzések állapotát tekintve.
Az utak nehézségi fokát tekintve a legfárasztóbbnak a Göcsejt és Zselicet éreztem, a legüdítőbbnek pedig Somogyot és az Őrséget.
Vicces emberek festették le a kék jelzést pirossal
Néha a kisujjnyi ágra festett jelzés is nagyon sokat számít (egyébként pedig beteg megoldás)
Az ellenkező abszurd: a kezére verni kellett volna, aki ezeket elkövette
Egy alig járható szakasz, de sokkal rosszabbak is vannak
Egyedül vagy
Ha valaki megkérdezi, mi járt a fejemben napközben, akkor büszkén kell mondjam, hogy készültem az unalmas órákra. A mobiltelefon kártyájára rátöltöttem másfél gigabájt zenét, fél gigabájt angol szépirodalmat és egyéb írásművet, majd az első nap rájöttem, hogy a lejátszó nem tud megbirkózni ekkora adattömeggel, és egy mukkor sem szólt. Ami nem is volt baj, mert csak arra nem gondoltam, hogy hol töltöm fel a készüléket a nap végén? Így is állandóan kikapcsolva tartottam, hogy a térerőhiányos szakaszokon, amiből nagyon sok van, ne fogyassza az akkut a kereséssel. Így aztán elég volt a pihenőnapokon feltöltenem.
Egyébként pedig a napok múltával gondolatban is egyre távolabb kerül az ember a hétköznapjaitól. Eltávolodik a napi problémáktól, nem olvas újságot, nem lát-hall híreket, az esti telefonos bejelentkezés során a legszükségesebb tudnivalókról esik szó a famíliával. Nappal izzad, az jár a fejében, mikor jön árnyék, mikor lesz legközelebb pihenő, nyitva lesz a kocsma, éjjel nyomja valami a derekát a sátor alatt, aztán fáj a láb, a hát. Menet közben leköti a figyelmet a jelzések követése. Közben persze agyának egy részével vizionál, fantáziál, problémamegold, de ekkor mindig elvéti a jelzést, és mehet vissza keresni. Egy biztos: teljesen más tudati állapot, mint amilyenben egyébként a napjait tölti.
Van egy ismerősöm, akivel korábban arról beszéltünk, hogy esetleg eljönne velem. Különböző okok miatt nem jött. Miután hazatértem, elmondtam neki, hogy nagyon jól tette: néhány nap után jól összevesztünk volna, és ma talán már nem is köszönnénk egymásnak. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehezen, talán egyáltalán nem tudtam volna alkalmazkodni másokhoz ezen az úton. Vagy ha igen, akkor én nem éreztem volna jól magam, mert nem tehettem volna azt, amit szerettem volna. Ez most így volt jó. A többit pedig meglátjuk.
Teljesítve
2011. június 22-én kaptam meg az igazolást arról, hogy 717-edikként teljesítettem a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túrát.
Élménybeszámolók a netről:
http://www.kotelklub.hu/?p=1067
http://dmtr.hu/directory/news/news_documents/iras080517kekv.pdf
Rockenbauer Pálról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rockenbauer_P%C3%A1l
Néhány kép a sok százból
A jáki templomot harminc év után láttam meg ismét
Deres reggelre ébredve az Őrségben (Szalafő, Templomszer)
Őriszentpéter, Városszer
Gödörháza, harangláb, Sárgaliliom-tanösvény (Magyarszombatfa, Őrség)
Velemér, kézműves árubemutató
Termelő olajkút Kislengyelnél (Zala)
Világ-vége falucskákban országosan ismert nevű cégek névtábláira bukkantam, akik valószínűleg nem akarnak nagyon szem előtt lenni. Ez országosan nem ismert, de sokatmondó: MANY GOLD GROUP (azaz SOK ARANY CSOPORT) Kft. A cím: Szentkozmadombja, Arany János utca 22. A falu lélekszáma egyébként 80 fő.
A Csömödéri Erdei Vasúté a leghosszabb kisvasúti hálózat Magyarországon: 102,9 kilométer. Alapvetően a kitermelt fa szállítására, de egyharmadán személyszállítás is van.
Egy nagyon fárasztó nap: a Dél-zalai dombok Valkonya után
Utcadíszek a homokkomáromi (Dél-Zala) kegytemplom felé vezető utcában
Erzsébet királyné-emlékmű Palin (Nagykanizsa) felé tartva
Adótorony a Pupi-hegyen (Zala)
Rockenbauer Pál-emlékoszlop az Öröm-hegyen Zalaújlak felé
Zalakaros, Isteni Irgalmasság Temploma (2006)
Utcák a semmibe. Nemesvid teljes vagyonát elárverezték 2010-ben.
A Mesztegnyői Erdei Vasút erdei végállomásán, Felsőkakon. Ez már somogyi homokvidék.
Patca, Somogy legkisebb települése a Zselic szívében
Abaliget, csónakázótó. A kempinget nekem nyitották ki, májusban még túl korán voltam.
Egy élő forrás a Mecsekben
A Jakab-hegyi pálos kolostor romjai a Mecsekben
Óbánya, a „magyar Svájc” - felkapott üdülőfalu a Kelet-Mecsekben
A szerb ortodox kolostor Grábócon (Tolna)
A cél előtt a szekszárdi szőlőhegyeken
Élmények, szöveg és fényképek: Koós Gábor
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
