"...egy életre megtanulták és kizárólag elismeréssel fogják emlegetni a „bakonyi betyár” nevét."

Ez egy csöppnyi, és rövidke szakasz (4.11 km), de annál fontosabb mérföldkő mindannyiunk számára! Íme az eredmény és azonnal láthatóvá válik, hogy miért mondom ezt!

Ez az az eredménylista, ami után Aschenbrenner Györgynek, SOHA SENKINEK EBBEN AZ ÉLETBEN NEM KELL TÖBBET BEBIZONYÍTANIA Magyarországon, hogy képes bárkivel felvenni a versenyt, ha raliautóba ül!

Négy WRC és egy top Super2000-es autó pilótája morfondírozhat el azon, hogy minek annyi lóerő az autójukba... De nem csak nekik van min törni a fejüket, hanem azoknak is, akik még a mocskolódáson kívül, semmi láthatót és értékelhetőt nem tettek le a magyar ralisportban az asztalra. Viszont arra bármikor képesek, hogy tények és konkrétumok nélkül üvöltsék bele a világba, a hazugságaikat csak azért, mert az ügyetlenkedésük másképp nem palástolható.

Azok, akik ezen versenyen mögötte végeztek, és azok is, akik csak nagy csatában és némi szerencsével tudták őket megverni, egy életre megtanulták és kizárólag elismeréssel fogják emlegetni a „bakonyi betyár” nevét. Pedig akikről most beszélek, nem azon a szinten művelik ezt a sportot, mint az otthoniak... A világbajnokságon kizárólag jó autók és profi körülmények jelenthetik a sikert mindenki számára. Aki viszont gyors, azt itt nem pocskondiázzák. Asi pedig Spanyolországban nagyon gyors volt.  Becsülettel odatette magát, ahogy ezt itthon már megszokhattuk Tőle. Többször is előfordult, hogy három FIA ellenőr állt az autója mellett a szervizparkban. Ha jól tudom, összesen öt ilyen személy jut a teljes mezőnyre... A verseny után  csavarjaira szedték a Mitsubishit, belenéztek a váltóba, a differenciálműbe és milliméterről-milliméterre átvizsgálták a turbót. Amikor azonban azt látták, hogy minden szabályos, még egyszer gratuláltak neki az eredményéhez.

Biztosan ismerősen cseng számotok is a francia navigátor, Denis Giraudet neve. Ő diktálta az itinert Brynildsennek, aki a Super2000-es Skodával a legnagyobbat meccselte Asival. Szerintem Mr. Giraudet, az egykori világbajnok Didier Auriol mellett látott már egyet s mást, és ha valaki neki fejtörést vagy meglepetést tud okozni, az nem lehet ügyetlen. A francia navigátor nyugodtan mondhatom, hogy három napon keresztül Asival feküdt, és vele is kelt :) Abba nem is akarok belegondolni, hogy mi lett volna vele akkor, ha Asiék nem kapnak húsz másodperc büntetést azért, mert eltévedtek a szervizparkban és még tizet egy korai rajt miatt... Ezek voltak azok a bosszantó és gyermeteg hibák, amik mellett az öröm pillanataiban sem mehettem el szó nélkül. Ezen a szinten ez nem fér bele! Nem a szőrszálat akarom ezzel hasogatni, de ezeknek a  dolgoknak is a helyükre kell kerülniük, nem csak az ezüstéremnek! Ahogy én Asit ismerem oda is fognak. 

Most azonban szeretném megosztani Veletek, azt az élményt, ami számomra a legtöbbet adta és jelentette ezen a hétvégén.Történetem a 16. gyorsasági szakaszhoz kapcsolódik (Riudecanyes). Ez volt az utolsó nap azon szakasza, amit a TV közvetítéseknek köszönhetően talán Ti is sokan láthattatok. A pálya azon pontján ahol én álltam, egy olyan körforgalom volt, amit két hatalmas, emberekkel tömött domboldal szegélyezett. Jópár ezer fanatikus szurkoló előtt kellett elfordulnia a mezőnynek.
Asi itt bemutatott produkciója, eddig ismeretlen érzést váltott ki belőlem. Pedig már voltam néhány VB futmon 1997 óta... Ahogy emberünk megérkezett ehhez a kanyarhoz, majd amolyan magyaros vagánysággal beesett, és végig a gázon állva centizve a szalagkorlátot távozott... Hááát srácok! Abban a pár másodpercben minden benne volt, amit csak a rali adhat meg a számunkra. Asi olyan önfeledten élvezte a szúguldást és a versenyt, mint ahogy a vastagon hóval borított Bakonyban szokta, azokon a téli éjszakákon, amikor mindenki más az igazak álmát alussza :) Valahányszor eszembe jut, ahogy ebben a kanyarban a ralit szerető és értő közönség ovációval és tapssal köszönti őt, mindannyiszor végigfut a hideg a hátamon. És tudom, hogy az övén is :)

Én, személy szerint ezekkel a képekkel és ezzel a cikkel szeretnék köszönetet mondani neki ezért az érzésért. És sokminden másért is, aminek köszönhetően a barátomnak hívhatom. Több mint tíz hosszú esztendő után, most éreztem először a világbajnokságon, hogy büszkén állhatok oda amellé az autó mellé, amin a magyar zászló van. Köszönet érte barátom!