Zirc Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a mai ülésén 14. napirendi pontként fogja tárgyalni a "Védjük meg településeinket, védjük meg hazánkat" felhívást a polgármester előterjesztésében.

Az előterjesztéshez az ihletet (a parancsot?) a január 12-i budapesti fideszes polgármesteri gyűlés adta (a Zircinfo tudósítása erről itt), erre a zirci testület elé terjesztett anyag hivatkozik is:

A mai testületi ülés határozati javaslata így hangzik:

Ebben a pillanatban kb. két órája tart az ülés, és még nem tudni, elérkeztek-e a 14. napirendi pontig. Feltehetően nem. Még bízhatunk a döntéshozók bölcsességében.

A képviselő-testület két évvel ezelőtt már levett a napirendről egy határozati javaslatot, amely a "Kötelező betelepítési kvóta elleni tiltakozás" címet viselte, ugyancsak a polgármester előterjesztésében.

Ahogy e sorok írója korábbi bejegyzéseiben már utalt rá, az országos politika a helyi (zirci) közéleti döntésekben a 2002-es önkormányzati választások után kezdett teret nyerni (korábban, köszönhetően a kiegyensúlyozott helyi politikát folytató polgármestereknek (Varga István, dr. Varga Tibor), semelyik politikai fél sem tudott domináns szereplővé válni). A 2002-2006 közötti ciklusban a képviselő-testület döntéseiben már világosan felismerhetők az ország politika erőviszonyai (itt helyben SZDSZ-MSZP), 2006-től kezdve pedig a települési önkormányzatok fideszessé váltak (Zircen is).

Az igazán kemény váltás 2010-ben, a Fidesz kormányra kerülésével következett be, amikortól a fideszes önkormányzatok gyakorlatilag kézivezérléssel működnek (mi is).

Érdeklődéssel várjuk, vajon a mai zirci képviselő-testületben képes-e felül emelkedni a józan ész a politikai nyomáson?

Koós Gábor

P.S.: És már csak az a kérdés, hogy meghívhatnám-e egykori egyetemi évfolyamtársaimat Mozambikból, Zambiából, Peruból, Bolíviából, Burmából, anélkül, hogy lemigránsoznák őket, rendőrt hívnának rájuk?

(A kép bal szélén e sorok írója, évfolyamtársaimról sajnos csak annyit tudok, hogy a kép jobb szélén álló Zacharias állítólag polgárháborús körülmények között vesztette életét, miután a diplomaszerzésünket követően kiutasították az egykori Német Demokratikus Köztársaságból, ahol együtt jártunk egyetemre. Akinek a leszármazottai - az egyetemi időszakból eredő kapcsolat folyományaként - ma sikeres és boldog állampolgárok Ausztráliában és Új-Zélandon).