A közélet iránt érdeklődő állampolgár ma már el sem tudja képzelni - de talán vannak, akik emlékeznek rá -, hogy voltak idők, amikor viszonylag értelmes párbeszédek zajlottak különböző nézeteket valló felek között a tévében, rádióban, a nyomtatott sajtóban, a kocsmapultnál.

Ez ma már elképzelhetetlen.

Ma már csak az egyoldalú kinyilatkoztatásokat ismerjük, látjuk, halljuk a végletesen megosztott társadalmunkban. Ezt a megosztottságot a politikusaink hozták létre, nem egészen másfél évtized alatt. Ennek a megosztottságnak a felszámolása sokkal hosszabb ideig tart majd, és - ami a legnagyobb baj - felmérhetetlen társadalmi károkkal és főleg költséggel jár, amely költségeket az egész társadalom javára fordíthatnánk, és amely morális és fizikai költségeket a gyermekeink fogják megfizetni.

Egy múltbéli példával emlékeztetnénk azokra az időkre, amikor még volt színes helyi média, volt értelmes párbeszéd.

E sorok írója túrabeszámolót küldött a Zirc és Vidéke újság szerkesztőségébe, amely beszámoló meg is jelent a lap 2002. júniusi számában.

Ebben a beszámolóban tett egy közéleti megjegyzést (az előző képen sárga kerettel kiemelve):

 Erre a közéleti megjegyzésre a lap következő számában olvasói levél érkezett:

A túrabeszámoló szerzője - vagyis e sorok írója - erre válaszolt (hiszen akkoriban még volt párbeszéd), a lap augusztusi számában:

Ja, és hogy egyébként ma hol tart ez az téma? Hát itt:

"A katolikus egyház is beszállt a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választásba. Németh László plébános arról beszélt a mise végén, hogy az egyháznak sosem volt még olyan jó dolga, mint az Orbán-kormányok alatt, ezért arra kérte a híveket, hogy lelkiismeretük szerint ne a független jelöltet támogassák a választáson. A hívek körében komoly felháborodást keltett a 17. századi időket idéző beszéd. "

Koós Gábor