"Magyarország olyan lesz húsz év múlva, mint most az oktatás." (Szél Bernadett, az LMP társelnökének napirend előtt felszólalása a Gyermeki Jogok Világnapja alkalmából az Országgyűlés 2017. november 20-i rendes ülésén - Klubrádió, 2017. november 20. Lényeg délután)
Tavaly decemberben foglalkoztunk a Zircinfo-n a 2015-ös PISA-felmérés akkor nyilvánosságra hozott részeivel, amelyek a természettudományokban, a matematikában és a szövegértésben elért eredményeket mutatják. A magyar eredmények sokkolták a szakmai közvéleményt.
Ma ugyanennek a felmérésnek az V. kötetét hozták nyilvánosságra (az OECD honlapján itt). Ez a diákok kollaboratív (együttműködő) problémamegoldásának területét vizsgálja, a PISA-felmérések történetében első alkalommal. Az eredményekről a Case Solvers készített szakmai elemzést, amelyet a 24.hu portál ismertet (idézetek a cikkből, képek a Zircinfo korábbi bejegyzéséből).
"Miért fontos a kollaboratív problémamegoldás?
Napjainkban egyre fontosabb, hogy másokkal együttműködve – legyenek azok kollégák, beszállítók vagy akár ügyfelek – tudjunk problémákat megoldani a munkahelyünkön. Az OECD statisztikái szerint az ilyen pozícióban dolgozók (más szóval: az ilyen készségekben erős emberek) jóval többet keresnek a többieknél. A 21. század egyik legfontosabb munkavállalói képessége a problémamegoldás lesz.
Az ilyen készségekre utalnak az álláshirdetésekből jól ismert „csapatjátékos”, „gyors tanuló” és „jó szervező és kommunikátor” frázisok. Az OECD kifejezetten a szoft készségekkel azonosítja a problémamegoldást:
»A legjobb kollaboratív problémamegoldók képesek a csapatdinamikára felhívni a figyelmet, biztosítják, hogy a csapattagok a megbeszélt szerepeik szerint tevékenykedjenek, és feloldják az egyet nem értéseket, illetve konfliktusokat, miközben hatékony utakat keresnek és monitorozzák a haladást egy megoldás felé.«
Az OECD szerint egy mai 15 évesnek erre mind képesnek kell lennie. Mások ennél is tágabban definiálják a problémamegoldást: A Case Solvers szerint például ide tartozik az adatok begyűjtése és elemzése, illetve a kreatív és kritikus gondolkodás készsége is.
...
Az újonnan bemutatkozó modulban a régióban a rosszul teljesítők között, világszinten pedig messze az átlag alatt vagyunk. Igaz, korábban sem volt jó a helyzet: a háromévente végzett világszintű kompetenciamérésben az OECD-átlag alatt teljesítettünk szinte mindig, de az eredményeink nemhogy nem javultak, a lemaradásunk csak nőtt. Tavalyról ismeretes, hogy a 2015-ös teszten matematikából, szövegértésből és természettudományos kompetenciákból is gyengébben teljesíttek a magyar diákok, mint 2012-ben.
...
A világ élmezőnyében most is ott vannak a kelet-ázsiai országok, az angolszász országok pedig a szokásosnál jobban teljesítettek, vélhetően az iskolában gyakori csapatmunka miatt. Ebben a modulban is jók voltak a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években felzárkózó észtek.
...
Ha megnézzük a feladatokat, szembetűnő, mennyire távol állnak a magyar oktatástól. Míg utóbbiban költők életrajzát és történelmi dátumokat kell bemagolni, a PISA-tesztben két mesterséges intelligencia karaktert kellett koordinálni, és így közösen minél több kérdést megválaszolni egy Xandar nevű kitalált országról.
...
Ezt a kettősséget erősítik a TIMSS nevű, szintén nemzetközi kompetenciateszt eredményei is. A TIMSS azt vizsgálja, hogy a gyerekek tudják-e, amit az adott nemzeti tanterv szerint tudniuk kell. Ebben hazánk rendszerint jól teljesít, szemben a tudás alkalmazására, a készségekre fókuszáló PISA-felméréssel. A kollaboratív problémamegoldásban elért gyenge teljesítmény azt mutatja, hogy a tantervi tudást a diákok nem tudják máshol, más fajta feladatoknál jól alkalmazni.
...
... a magyar 15 évesek egyedül is nehezen oldanak meg problémákat, és csapatban sem tudnak jól dolgozni. A csapatmunkában azok az országok teljesítettek jól, amelyekben az együttműködésnek megvan a kultúrája, a szülő, a diák és a tanár pedig egyaránt aktív résztvevője az oktatásnak.
...
A PISA-adatokból az is kiderül, hogy Magyarországon kevés az igazán jó problémamegoldó tehetség, és sok a leszakadó diák. Az OECD-országokban átlagosan a diákok 8 százaléka ért el kimagasló eredményt, 6 százalékuk pedig nem érte el a minimum szintet sem. Ez az arány nálunk 3 és 9%: tehát kevesebb mint feleannyi tehetségünk van és másfélszer annyi leszakadónk.
Van kiút
Itthon a kerettanterv merevsége ellenére is vannak jó példák. Egy borsodi gimnáziumban például a szokásos ‘56-os ünnepség helyett a diákokat arra kérték, beszélgessenek a szüleikkel és forgassanak kisfilmet a múltbeli eseményekről. Egy másik iskola történelemtanára pedig tárgyakat ásott el a homokozóba, majd az azt megtaláló diákokkal az eszközök ókori megfelelőiről beszélgetett a tanórán.
De ide sorolhatóak a tematikus napok is: több gimnázium is innovatív, a diákok aktív részvételét igénylő módon szervezte meg például A 2017-es Víz napját vagy a Digitális Témahetet.
...
A hazai közoktatási rendszer erősen tudásközpontú. Napjainkra azonban a készségek és képességek fejlesztése legalább olyan fontos, mint a szakmai ismeretek és az általános műveltség elsajátítása.
Az OECD ajánlásai egybeesnek a pedagógusok véleményével: be kell vonni a diákokat az oktatásba és meg kell teremteni a kollaboráció kultúráját."
"...A huszonegyedik században ez nagyon kínos, mert a világban zajlik egy okos forradalom. A huszonegyedik század nyertesei azok többek között olyan egyetemekről kijövő diákok lesznek, amilyen egyetemeket a tisztelt Fidesz, meg a még tiszteltebb KDNP be akar záratni ebben az országban. Mondjuk ki az igazat: Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök ebből az országból buta országot akar csinálni. Az a lényeg önöknek, hogy minél kevesebb tudással rendelkezzenek a magyar emberek, mert őket lesz könnyű megvezetni demagóg, buta politikával, amit önök csinálnak, és ezeket az embereket tudják önök beállítani különböző gyártósorok mellé, és még sok pénzt se akarnak önök nekik fizetni. És ez áll a mögött a hét éves tevékenység mögött, ami arról szól, hogy önök szisztematikusan akarják lerombolni ebben az országban az oktatást. Emlékszünk rá, amikor Pokorni Zoltán oktatási témában meg mert szólalni és elő akart állni konkrét érvekkel és konkrét szakmai számításokkal, a miniszterelnök úr állítólag azzal zárta rövidre ezt a vitát, hogy 'hagyjuk a számokat Zolikám, én máshogy látom a világot'..." (Szél Bernadett, ugyanott)
Koós Gábor
A szerkesztő személyes élménye: az elmúlt héten részt vettem egy német tannyelvű alapítványi középiskola nyílt napján. Az érdeklődők több tanóra közül is választhattak, én egy első osztály (a magyar iskolarendszerben kb. gimnázium nulladik osztály lenne) kezdő német óráján (15 diák) és egy második osztály (a magyar iskolarendszerben gimnázium első osztály) matematika óráján (10 diák) vettem részt. Nem bemutató, hanem normál, tanrend szerinti órák. A német óra anyaga az elöljárószavak és vonzataik, a matematika óráé a hatványfüggvények voltak (természetesen ez is németül, mert a tanár is német volt).
Az óra azzal kezdődött, hogy a diákok átrendezték a termet a saját szokásaiknak megfelelő csoportmunkához szigetekbe, vagy U-alakba. A kiscsoportok aztán részben összeálltak maguktól, részben a tanár osztotta be őket. Az órák elején röviden átismételték az előző órán tanultakat, majd a tanárok feladatokat osztottak ki. A diákok csoportosan dolgozták ki a megoldásokat, az eredményeket flip-chart lapokra írták-rajzolták, majd egymást váltva prezentálták a táblánál. Az órák végén jött valamennyi új anyag.
Tanári asztal nincs, a tanár az esetleg szükséges speciális kellékekeit egy redőnyös gurulós kézikocsin tolja be az órájára. Teremtartozék viszont egy multimédiás központ (laptop, projektor, írásvetítő, hálózatba kötve), egy többfelé széthajtható, fel-le mozgatható, írható mágneses tábla, kréta (igen), elegendő plakátpapír, mágnesek, színes filctollak, színes írókártyák, kézmosó, törülköző, tükör. Nincs osztályozott felelés, dolgozat. Van viszont rendszeres tudásfelmérés és kölcsönös tanári óralátogatás. Kabinetrendszer, de iskolatáskát senki nem cipel, csak az adott órához szükséges könyveket-füzeteket.
