"Egy magyar vitéztől még holtában is rettegtek a törökök.
A végvári harcok idején a török és magyar katonák még békeidőben is rendszeresen párbajoztak egymással. A kihívó általában levelet küldött a kiszemelt ellenfélnek, amelyben megadta a viadal helyét és módját - válogatott sértésekkel körítve. Piski István tihanyi kapitányt például Ibrahim koppányi aga "hazug, bestye kurafinak" nevezi 1589-es levelében, majd javasolja, hogy "mindaddig vívjunk, te hitetlen rósz bestye, fegyverrel is vagy foggal is lehet, amíg egyik a másikat kivégezze a világból."
Talán azért is mert ilyen bátran gyalázkodni, mert a magyarok első számú bajvívója, Thury György már nem volt az élők sorában. A "magyar El Cid" néven ismert vitéz állítólag 600-nál is többször győzött párviadalban, legtöbbször hatalmas pallosával vetve véget a küzdelemnek.
A törökök nem túl sportszerű módon 1571-ben 150 lovassal csalták tőrbe Thuryt, levágott fejét Isztambulba küldték, pallosát viszont Bécsbe, a császárnak. Állítólag annyira rettegtek a fegyvertől, hogy még a magyar vitéz halála után sem mertek hozzáérni."
(BBC History 2012. június, II. évf. 6. száma, p. 90)
A helybéliek a legritkább esetben jegyzik meg az utcaneveket. A gyüttmentek mind tudják.
Arról, hogy ki és mikor nevezte el Zircen a Wathay utcát a Bakonybéli utca magasparti páratlan oldalával összekötő utcát Thury Györgyről, az ismert településkutatóktól sem sikerült információt szerezni. Talán egykor előkerül valamilyen jegyzőkönyv, amely utcanévadásokról szól. Erről az utcáról van szó:
Koós Gábor
