Az erdő tele madárcsicsergéssel, a fűzbarkák pattannak ki, a védett hóvirágot ipari mennyiségben importáljuk a határon túlról, a garázsokban lekerül a védőhuzat az országutak rémeiről, hogy újabb nevekkel bővüljön a cseszneki szerpentin halálos áldozatainak listája, élvezhessük a napos hétvégeken (és általában minden nap) a város belterületén ezerrel végigsöprő gépcsodák motorbőgetéseit (amelyeket érdekes módon soha nem sikerül elkapni, térfigyelő kamerák, polgárőrség, stb. ide vagy oda), szóval itt van a kikelet.
Most kivételesen egy nem nagyon forgalmas úton találkozhattunk a tavasz zsongító mámorától megittasodott végeredménnyel. A Tündérmajorból Pálinkaháza/Pálihálás felé vezető murvás úton vesztette el az uralmát járműve felett ma reggel a vezető, aki - egy helyismerettel rendelkező szerint - nem helybéli volt, és nem is halt meg senki a balesetben.
A népszerű társasjátékot idézve:Hogy tetszik elölről?
Hogy tetszik hátulról?
A motortér
A műszerfal
A csomagtér
A hátsó lökhárító környéke
Az első rendszámtábla maradványa: NJU-1??
Hogy a baj nem járt vér nélkül, azt az eldobott papírzsebkendőn látható nyomok mutatták.
A kocsiszekrényen semmilyen márkajelzés nem volt felismerhető. Az egyik keréktárcsán találtunk egy logót, amelyik a Nissan luxusmárkájára, az Infinitire emlékeztetett.
Ezek a képek délelőtt negyed tizenegykor készültek. Ekkor a rendőrség már végzett a helyszíneléssel, csak a baleset rekonstruálása során a nyomok megjelöléséhez használt festékszóró csíkok látszottak a murvás útfelületen, az agyagos-füves árokpartokon, jó hosszan.
Ezek alapján az egyébként egyáltalán nem veszélyes, hosszú jobbkanyarban az autó előbb a bal oldali árokpartra sodródott, majd vissza jobb oldalra, ahol az árokba hajtva lángra kapott és tökéletesen kiégett - még az üvegtáblák is elolvadtak. Az égésszag még órákkal később is jól érezhető volt.
Hogy mit keresett az egyébként "erdészeti magánút"-on, azt legfeljebb a rendőrség tudja.
Koós Gábor
