Itt az ősz, az országutak parkolói megteltek krumpliszsákokkal. Az árusok szerint finom, zamatos, télálló krumpli mind, de a télállóság a legtöbbször pár hetet jelent csupán. Az általában külföldről behozott, hihetetlenül olcsón kínált gumó korán elkezd pettyesedni, és hamarosan szemétre kell vinni az egész zsákot, mert a romlás folyamata megállíthatatlan. Amit nyertünk a réven, elveszítjük a vámon, magyarán: nem érdemes az ismeretlen eredetű krumplival kísérleteznünk. Vannak magyar fajtáink, melyek nemcsak hogy olcsók, de a betegségekkel szemben is ellenállóak.
Egy marékban elfér a jövő: három új fajta kerülhet a köztermesztésbe (Fotó: Kállai Márton)
Sárvári István az első világháborús hadifogságból hazatérve vette a fejébe, hogy kinemesíti azt a burgonyafajtát, amit nem kell állandóan permetezni, mert legyőzi a ráleselkedő betegségeket. A tudósok azonban csak rezignáltan legyintettek, mert ez már másnak is az eszébe jutott, de senkinek sem jött össze. Sokáig neki sem akart sikerülni, de a kitartó munka végül meghozta a gyümölcsét. A stafétabotot a fia, majd az ő fia vette át, s ma már a déd-, illetve ükunoka viszi tovább a Sárvári nevet. Az ország vezető burgonyanemesítőivel együttműködve féltucatnyi ellenálló burgonyafajtával rendelkeznek.
Különösen az utolsó években gyorsult fel a nemesítési munka, igaz, ehhez komoly uniós támogatás is kellett. A zirci telephellyel működő agrárgazdálkodó és fejlesztő kft. – a debreceni egyetem nyíregyházi kutatóintézetével közösen – a „Burgonyarezisztencia-kutatás a globális éghajlatváltozás pusztításának mérséklésére” című pályázatával több százmillió forintos támogatást nyert el, cserébe olyan fajtajelölt bejelentését vállalták, amely mind multirezisztenciája, mind szárazságtűrése révén mennyiségi és minőségi leromlás nélkül is hosszú ideig termeszthető.
A hároméves program utolsó fázisába léptek, és mint Sárvári Istvántól megtudtuk, vállalásaikat túlteljesítve nem egy, hanem három – az iménti kritériumoknak megfelelő – fajta bejelentésére készülnek. Egy sárga, illetve piros héjú, valamint egy lila színű fajta is a kezükben van. Az utóbbinak a látványra is sokat adó szakácsok örülnek igazán, akik egy-egy különleges alapanyagért a világ végére is képesek elmenni. Ez esetben nem kell olyan nagy utat megtenniük, hiszen akárcsak a korábbiak, a mostaniak is sok éven át visszavethető, kiváló ízű és vegyszermentes fajták, melyeknek a közétkeztetésben is ott a helyük.
A szakemberek szerint hazánkban hektáronként minimum harminc tonna átlagterméssel számolva érdemes burgonyát termeszteni. Sárvári István szerint ők rendelkeznek olyan klónokkal, melyek hatvan tonnát is tudnak, ráadásul a szójánál is magasabb a fehérjetartalmuk. De az új klónok keresése közben nem hanyagolják el a régi, már bevált fajtákat sem. Kellő tenyészanyaggal rendelkeznek, amit igény szerint gyorsan felszaporíthatnak, akár külföldi megbízásoknak is eleget tehetnek.
Szerző: Balogh Géza
forrás: szabadfold.hu
