Az erről szóló cikk a Turizmus.com oldalán elolvasható itt.
"A pályázati felhívás a gyalogos, a kerékpáros, a lovas, a vitorlás és a kenus útvonalakra terjed ki. A tematikus útvonal minden elemét egységes arculattal javasolt fejleszteni annak érdekében, hogy piacképes turisztikai termékké válhasson.
A pályázók minimum 200 millió, maximum 2 milliárd forint közötti vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek el útvonalak, megállópontok és állomáshelyek kialakítására, például lovas megállópontokra, vízi megállóhelyekre, kikötőkre, kerékpárforgalmi létesítményekre, turistaházakra."
A pályázat kiírása a palyazat.gov.hu oldalon megtalálható itt.
A pályázók köre: turisztikai non-profit szervezetek. Önállóan nem, de konzorciumi partnerként csatlakozhatnak:
- Helyi önkormányzat (GFO 321);
- Egyéb szövetségek (GFO 517);
- Egyesület (GFO 52);
- Egyházi jogi személy (GFO 55);
- Nonprofit korlátolt felelősségű társaság (GFO 572); Nonprofit részvénytársaság (573);
- Központi költségvetési szerv (GFO 31), illetve olyan gazdasági társaságok, amelyekben többségi tulajdonrésszel rendelkezik a költségvetési szerv; 100%-ban állami tulajdonú gazdasági társaságok (pl. állami erdészeti zártkörűen működő részvénytársaságok); (GFO 113; GFO 114);
A támogatás teljes összegében vissza nem térítendő, amelyre legfeljebb 300 millió forintig előleg is igényelhető.
A támogatási kérelmek benyújtási időszaka: 2016. február 8-tól 2018. február 8-ig tart. A pénzügyi elszámolás a projekt fizikai befejezését követő 90 nap, legkésőbb 2020. szeptember 30., tehát bőven van idő a körültekintő megvalósításra. A kötelező fenntartási idő a szokásos 5 év. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a pályázati eljárás jóval kevéssé bürokratikus, mint az előző EU-támogatási ciklus pályázatainak kiírásainál. (A pályázat hivatalos feltételei a fent hivatkozott linken találhatók, az előzőekben csak egyes elemeket emeltünk ki.)
Hatalmas pénz, hatalmas lehetőség átfogó regionális turisztikai fejlesztési programok megvalósítására. A pályázati feltételek azonban magukban hordozzák azokat a veszélyeket, amelyekkel az elmúlt bő évtized, különösen annak második fele alatt nem kevés alkalommal szembesülhettünk.
- A pénzügyi korlátokból látszik, hogy legfeljebb 50 nyertest hirdethetnek (ha mindegyik a 200 milliós alsó határra pályázik). A pályázók körét erősen beszűkíti, hogy települési, kistérségi turisztikai szervezetek labdába sem rúghatnak, mert nem képesek százmilliós projektet lebonyolítani (kivéve talán akkor, ha csak nevüket adják a pályázathoz mint főpályázó, és konzorciumi partnerként ott állnak mögöttük nem turisztikai konzorciumi partnerek, mint költségvetési szervek, önkormányzatok, gazdasági társaságok, amelyek elvégzik a tényleges munkát a pályázatírástól kezdve a projektmenedzsmenten keresztül a pénzügyi elszámolásig). Tehát mindenek előtt országos vagy régiós turisztikai nonprofit szervezetek lehetnek esélyesek.
- A pályázaton indulók jó, ha előre tájékozódnak, érdemes-e egyáltalán elindulniuk. A 2010-es kormányváltás után leállított pályázati kiírások, elbírálások és kifizetések közel egy évre blokkolták a pályáztatást. Mivel a kormány presztizskérdést csinált abból, hogy az összes uniós támogatást le tudja hívni az ország, ezért a pályázati források jó részét nagy összegű, központi, csak néhány potenciális, vagy előre kiválasztott pályázót érintő projektekre csoportosította át, így csökkentve a veszélyét annak, hogy a sok, kisebb összegű, szétaprózott projekt közül a meg nem valósult projektek veszélyeztessék a források felhasználását. Nincs ok azt gondolni, hogy ez a megfontolás és gyakorlat változna.
- "Aktív turisztikai hálózatok" kiépítésére, fejlesztésére egészen friss tapasztalataink vannak. A pályázati feltételek között szerepel, hogy "A rendszer minden elemét – vonatkozzon ez a nyomvonal jelzésére, a szolgáltatásokra, kulturális kínálatra – egységes sűrűséggel és egységes arculattal javasolt fejleszteni annak érdekében, hogy a tematikus út piacképes termékké tudjon válni." Ez előre vetíti azt, ami nemrég Zircen is történt: egymásról nem tudó "aktív turisztikai hálózatok" telepítették le "egységes sűrűséggel és egységes arculattal" a saját rendszereiket a város területén (az országban máshol is ezt csinálták). Azzal a "kis" hibával, hogy ezek az arculatok sem egymással, sem a városképpel nincsenek összhangban.
- Az ekkora összegű pályázatok tálcán kínálják a lehetőséget a túlméretezett, a valós (jelenlegi, jövőbeni) igényeket (esetenként messze) meghaladó, szakmailag indokolatlan presztizsberuházásokra. Korábban is hivatkoztunk már rá: amire a saját, házi költségvetésünkből soha nem adnánk pénzt, arra bőven merítünk pályázati forrásokból, mert "ingyen van". Itt valahogy véget ér a közpénzek iránti felelősségérzet. Erre jó példát szolgáltatnak többek között az előző pontban hivatkozott Országos Kékkör- és Mária út-fejlesztések (megtetézve egy erőteljes kényszer érzetével, hogy az ajándékba kapott milliókat így vagy úgy, de el kell költeni). A saját házunk táján is össze lehetne söpörni néhány ilyen milliót az elmúlt közel másfél évtizedből.
Talán eljön az az idő, amikor tényleges, hosszú távú közösségi igények, szakmai szempontok, nemzetközi tapasztalatok, a fenntarthatóság és a józan ész határoznak meg több száz milliós turisztikai (és más) fejlesztéseket. Talán egyszer elmúlik a fenntartási időszak után családi birtokká átlényegülő turisztikai szálláshelyek, a százhuszonötödik, szabad felhasználású nemzetközi térképek helyett saját fejlesztésű internetes turisztikai térkép, a karbantartás hiánya miatt néhány év alatt kirohadó tanösvény-táblák, hegyoldalba telepített negyven centis kilátók, senki által nem vitt és nem olvasott, kötegével raktárban porosodó és hulladékban végző elegáns "imázskiadványok", eufemisztikus elnevezések mögé bújtatott irodakomplexumok (hosszan sorolhatnánk) időszaka is.
Koós Gábor
„A szabad sajtó nélkülözhetetlen egy egészséges demokráciához. Az újságírásnak célja van, és az nem csak a szórakoztatás. Hanem hogy ne legyen cinkosa a politikai hatalomnak, nagyvállalatoknak és gazdag embereknek. Az újságoknak végső soron alkotmányos feladata, hogy elmondják olvasóiknak az igazat.”
