Egy zirci állampolgár a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) állásfoglalását kérte a bankoknak azzal a gyakorlatával kapcsolatban, hogy pénztári készpénzfizetés esetén másolatot készítenek a személyi igazolványról, lakcím- és adókártyáról.
Ezt a gyakorlatot ismerjük. Számlanyitáskor mindenképpen másolatot készítenek (kérve hozzá a szóbeli hozzájárulásunkat), de pl. pénztári készpénzbefizetés esetén is elkérik a számlatulajdonos személyijét és a lakcímkártyát, arra hivatkozva, hogy adategyeztetés szükséges.
A Hatóság írásos válasza itt olvasható és le is tölthető (a nehéz olvashatóságért, a rossz minőségért elnézést kérünk).
Az állásfoglalásból kiemeltük a legfontosabb részt:
Tehát:
1. A személyazonosságunkat számos helyen és alkalommal kell igazolnunk. Erre vagy a személyazonosító igazolvány, vagy az érvényes útlevél, vagy a kártyaformátumú jogosítvány szolgál (ezek közül bármelyik, egyenrangúan!). Ezeken kívül - jogszabályban meghatározott eseteket kivéve - más igazolvány bemutatását nem kérhetik. A személyazonosságunkat csak mi személyesen igazolhatjuk.
2. A személyazonosság igazolására szolgáló hatósági igazolványokról készített másolat még az önkéntes hozzájárulásunk esetén sem jogszerű (ami nem jogszerű, az nyilván jogellenes).
Ha tehát a bankfiókban akarok készpénzt felvenni, és odaadom a bankkártyámat, hogy azonosítsák a bankszámlámat, az ügyintéző elkérheti még a személyazonosító igazolványomat, de arról nem készíthet másolatot. (De ez sem nagyon érthető: miért kell a bankkártyám mellé még a személyazonossági is, amikor az automatából enélkül is kivehetek pénzt a kártyával? Sőt, az automatából bárkinek a kártyájával kivehetek pénzt, ha ismerem a PIN-kódját - fizetésnapokon nem ritka, hogy a család egy tagja veszik ki a többi családtag kártyájával is). Más hatósági igazolványt eleve nem is kérhet (kivéve talán, ha igazolja, hogy erre jogszabály jogosítja fel; de pl. egy banki belső utasítás természetesen nem jogszabály, tehát ilyenre nem hivatkozhatnak).
A hétköznapi gyakorlatban azonban tipikus, hogy az erősebb pozícióban lévő fél (pl. a bank, egy intézmény, egy szerződéses partner) közli a kiszolgáltatott ügyféllel, hogy ha nem járul hozzá a hatósági igazolványainak lemásolásához, akkor nem nyithat számlát, nem kötik meg vele a szerződést, stb., tehát hátrányok érik. Ilyen esetben elsőre általában azt mérlegeljük, mekkora a saját kockázatunk, ha a partner tényleg eláll a szerződéstől. Az esetek többségében megrántjuk a vállunkat, mi bajunk lehet belőle, hát másolja le, ha akarja. Ezt használja ki az erősebb helyzetben lévő partner.
Ha valakinek mégis hátrányai származnának abból, hogy jogszerűen járt el és nem engedte igazolványait lemásolni, vagy nem mutatta be a személyazonosításhoz nem szükséges, illetve nem követelhető igazolványokat, akkor a Hatósághoz kell fordulnia, amely a bejelentő kilétének titokban tartásával is lefolytatja a vizsgálatot (az erre vonatkozó tájékoztatás a fentebb becsatolt állásfoglalás végén olvasható).
Nem is gondolnánk, hogy milyen elterjedt gyakorlatról van szó. Pl. különböző pályázati kiírások gyakran megkövetelik a hatósági igazolványokról készített másolatok becsatolását, nem egy esetben ügyvédi ellenjegyzéssel, szárazbélyegzővel.
Koós Gábor
„A szabad sajtó nélkülözhetetlen egy egészséges demokráciához. Az újságírásnak célja van, és az nem csak a szórakoztatás. Hanem hogy ne legyen cinkosa a politikai hatalomnak, nagyvállalatoknak és gazdag embereknek. Az újságoknak végső soron alkotmányos feladata, hogy elmondják olvasóiknak az igazat.”