E sorok szerzője több mint 50 kilométert gyalogtúrázott a magyar-szerb határ környékén az elmúlt napokban Kübekháza és Mórahalom között, mert egyrészt érdekes turisztikai látnivalók akadnak ott, másrészt úgy gondolta, hogy talán történelmi eseményeknek lehet tanúja. A meglátogatott turisztikai látnivalók időtállóak, a határon és a közelében most zajló történelmi súlyú események viszont hasonlóak egy nagy tiszai árvízhez: mire a sajtó közzé teszi, hogy valahol sikerült megfogni egy buzgárt, addigra néhány kilométerrel lejjebb már átszakadt a gát.
A most következő, néhány napon keresztül megjelenő sorozat csak pillanatfelvételeket rögzít, nem oknyomozó, tényfeltáró újságírás. A téma súlya és aktualitása miatt a szerző - szokásától és az újságírói gyakorlattól eltérően - egyes szám első személyben szól, amiért az olvasók szíves elnézését kéri.
Előzmények: 0. rész: Bevezető
1. rész: A "Kerítés"
2. rész: A "migráncsok"
3. rész: Az őrzők, a "segítők", és mindenféle emberek
A túra során – mind minden túrán – csak mobiltelefont használtam fényképezésre. A felkeresett helyszínek sorrendjében készült képekből először az általam történelminek tartott eseményekhez és helyszínekhez kapcsolódó tapasztalatokat és képeket osztom meg, és a sorozat végére maradnak a tisztán turisztikai témák.
A túra során érintett települések nagyon kellemes meglepetést okoznak azoknak, akiknek a fejében még a sajtó által többször sugallt "szegényebb keleti országrész"-ről élnek képek. Parlagfűből viszont igen bőséges a termés településeken kívül és helyenként belül is.
Kübekháza (Kübekhausen)
Ez az 1500 lakosú, nagyon takaros csongrádi falu Karl Friedrich Freiherr Kübeck von Kübau báró, osztrák államférfi tiszteletére kapta a nevét. A középkorban létezett, de aztán el-, illetve kipusztult települések helyén kertészek betelepítésével jött létre a XIX. század közepén, közvetlenül a '48-as szabadságharc előtt. Aztán az elszegényedés miatt elvándorló kertészek helyére bánáti svábok érkeztek, akik a második világháborúban közeledő szovjet hadsereg elől elmenekültek, a többieket a háború után telepítették ki. A ma magát szinte teljesen magyarnak valló falu látványosan ápolja sváb gyökereit. Igen érdekes és olvasmányos írások olvashatók a múltjáról a község honlapján.
A község tervszerű kialakítását mutatja az alaprajza: egymásra merőleges utcák, kör alakú faluközpont, a Petőfi tér. Itt találjuk a polgármesteri hivatalt is (három nyelven felírva), nekik nem volt sürgős "önkormányzati hivatal"-ra átnevezni. A képviselőknek nyilvános email címük van.
A tér egy részlete
Kis tó, csobogók, színpad, padok, barátságos természeti környezetben, minden szépen rendben tartva
A Fő utca teljes hosszában fellobogózva: európai uniós, magyar és szerb zászlók, és nem ám valami rongyosra tépettek, mint néhány közintézményünkön itthon
A helybéliek biztos nem tévednek el, de mégis kétnyelvű (magyar, német) útjelző táblák a fontos csomópontokban
A falu kétségkívül legérdekesebb látványossága a magyar-román-szerb hármashatár. Az odavezető földúton még a határban is kétnyelvű útjelző táblák.
Ez a Hármashatárkő, amely a viharos történelem ellenére lassan egy évszázada áll. Most a magyar oldalon új szomszédot kapott, amelynek az átlépése, átvágása 2015. szeptember 15-től bűncselekmény, és akár lőhetnek is egyik oldalról a másikra.
A kő csúcsa a román és a magyar címerrel,
a harmadik oldalon pedig a szerb címer. A körbesétálás (húsz lépéssel három ország is bejárható) most elég kockázatos lehet, jóllehet semmilyen fizikai akadálya nincs: a végén még illegális bevándorló lesz az emberből.
Csak azért, hogy lássuk, békésebb sarkai is van a világnak: a magyar-szlovén-osztrák hármashatár Felsőszölnöknél. Gyönyörűen kiépített pihenőhelyek, büfé, játszótér, és senkinek nem jut eszébe kerítést építeni vagy büntetéssel fenyegetni a határátlépőt.
Írottkőnél a magyar-osztrák határon sem.
A falu nevét a rádióban hallhatjuk sokszor, amikor a nyári szabadságok idején a nyugat-európai vendégmunkások miatt bedugul a röszkei határátkelő. Ilyenkor a tiszaszigeti határátkelőt ajánlják Szerbia felé.
Az elnéptelenedett faluba a XVIII. században telepítettek szerbeket, akiket aztán Újszentivánba telepítettek át, a helyükre magyar dohánykertészek jöttek. Az eredetileg Ószentiván 1955-ben lett Tiszasziget, ma 1700-an lakják.
A község arról ismert, hogy itt van Magyarország legmélyebb pontja (75,8 m).
A legmélyebb pont emlékhelye a falutól kb. 1 km-re nyugatra. Fedett pihenőhelyek, sátorozóhely, kopjafa és egy hatalmas mészkőtömb, amelybe Magyarország jelenlegi és Trianon előtt határai, valamint a Hiszekegy van belevésve. Nem kis vállalkozás lehetett a követ idehozni, hiszen mészkőlelőhely talán 100 km-es belül sincs.
A képzeletbeli pont felett álló térplasztika. Tiszasziget büszke rá, és a köztudatban is ez él, jóllehet 2007-ben műholdas mérésekkel ellenőrizték, és kiderült hogy ez a pont egy méterrel magasabban van, 76,8 m. A tényleges legmélyebb pont egy kicsit tovább nyugatra, Szeged külterületén, Gyálaréten van, az tényleg 75,8 m.
A határállomástól a falu felé vezető kerékpárút mellett egy kis erdőben alakították ki a Határőr Múzeumot több település (köztük egy szerbiai szomszéd) közreműködésével. Itt bemutatják a jugoszláv/szerb-magyar határt őrző létesítményeket és katonákat az I. világháborútól a rendszerváltásig.
A nemzeti színekre festett egykori határsorompók
Határőr állások, a szomszéd ország felől földtöltéssel és palánkkal védve
Futóárok
Őrtorony
Határőrök a múlt század első felében
Az 1950-56 közötti állapotok
Határőrélet a '60-as-'80-as években
Az előző kettőhöz hasonlóan Röszke is dohánykertészek révén lett falu. Ma 3100-an lakják. Jelentőségét és ismertségét a Szerbia és Magyarország közötti legnagyobb határátkelőhelynek köszönheti.
A falu szépen gondozott központja a Szent Antal tér
Biciklitároló kicsiknek és nagyoknak az óvoda előtt. Van, ahol nem viszik el őket?
Nem ez az egyetlen falu, ahol a felelős vezetők nem rohantak hanyatt-homlok utcaneveket változtatni, csak mert valamilyen felsőbb politikai akarat kiadta a jelszót
Itt terem az igazi szegedi paprika, hatalmas táblákban
A 6000 lélekszámú település ugyanabban az évben (1984) lett városi jogú nagyközség, amikor Zirc város. 1989-től teljes jogú város. A megyeszékhelytől is kb. akkora távolságban van, mint Zirc. A területét ugyanúgy egy kétszámjegyű főút keresztezi, mint Zirc területét, azzal a különbséggel, hogy ott már megépült az elkerülő út, sőt, a belvárosból a teherforgalom is ki van tiltva. Alapvetően mezőgazdaságból él. De hogy!
A városközpontban egymást érik az új középületek. Ez a polgármesteri hivatal (nem "önkormányzati hivatal").
Ez a buszpályaudvar
Itt jobbra a városi piac
Üzletház, vendégház
Az igen szépen gondozott parkokban igazi köztéri alkotások, nem csak olyanok, amelyekről a hányatott múltunkon kesergés jut az eszünkbe. Ez itt például az Erzsébet Gyógyfürdő(!) előtti szoborcsoport.
Ettől nem messze a testvértelepülések irányába mutató, műalkotásnak is beillő oszlop
A bakonyi embernek az alföldi turisztikai kínálat biztosan szegényesnek hat. A Madarász-tó természetvédelmi terület, a Bivalyrezervátum érdekes látványosságok, azonban itt mi többhez szoktunk. Mi vonzza ide a látogatókat mégis, hogy közel hatvan szállásadó meg tud élni?
Néhány vállalkozás telephelye az 1997 óta létező ipari parkban. Hogy is állunk mi Zircen az ipari parkkal?
A városban egymást érik a pályázatokból megvalósított beruházások. Az itt álló négy tábla közül három a budapesti HUMANsoft Elektronikai Kft-é, amely 2012. április és 2014. június közötti megvalósítási időben 1.092.152.000 forint uniós támogatást nyert el. A negyedik tábla a MMATT Kft-é, amely 2012. július és 2013. december közötti időszakra 318 millió támogatást kapott. Itt már vakon fogadni lehetett, hogy ez is HUMANsoft érdekeltség. Ilyen az, amikor a zsenialitás koncentráltan jelenik meg.
Ha már szó volt róla: a Madarász-tó természetvédelmi terület. A töltésén a határtól Mórahalomig vezető ösvény szögesdróttal le van zárva, azonban a meder felé kitaposott kerülőúton meg lehet kerülni a lezárást. Ez ugyanis az egyik menekülőút a határtól az ország belseje felé. Igazi békés, hangulatos környék.
(Vége)
Szöveg és képek: KoósG
