...magyar játszóterek építésénél, hogy abból Brüsszelnek is elege lett" - olvashatjuk az egyik hírportál hétfői hírét.
Összefoglalva a leírt esetet:
- Az ország rengeteg településén épültek játszóterek uniós támogatással.
- Az unió csalás elleni hivatala (OLAF) megállapította, hogy a vizsgált játszóterek esetében átlagosan 35%-kal voltak magasabbak az árak, mint az uniós átlagárak.
- Az érintett településeknek vissza kell fizetni az uniós támogatást kamatokkal együtt.
- Ez számos érintett település esetében az önkormányzat csődjét jelentette volna, mert költségvetésük nagy részét elvitte volna a büntetés.
- A kormány azonban, anélkül, hogy vizsgálta volna az eseteket és a felelősségeket, 140 települést részesített támogatásban 1 milliárd 789 millió forint értékben. Hogy ez a támogatás nem független a szóban forgó játszótér-esetektől, arra szemléletes dokumentum olvasható a cikkben.
- A 140 település között a zirci járás települései nem szerepelnek. Köztük van viszont a lista 14. helyén Eplény, amelynek önkormányzata 17 millió 511 ezer forintot kap "az önkormányzat működőképességének megőrzése" jogcímen.
(A kép illusztráció. Forrása: itt)
Most értelmezzük a helyzetet:
- Írjuk be egy internetes keresőbe pl. azt, hogy "hol tűnnek el az uniós pénzek", és gyakorlatilag 2007-ig (tehát az első támogatási időszak elejéig) visszamenőleg kapunk találatokat.
- Az uniós átlagárak jóval magasabbak a magyar átlagáraknál. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor a szóban forgó játszóterek nem 35%-kal kerültek többe, hanem a többszörösébe (a cikkben szereplő egyik példa szerint a négyszeresébe) kerültek annak, amennyiért itthon meg lehetett volna azokat építeni.
- A közhiedelemmel ellentétben nem csupa hülye ül a döntéshozói posztokon. De még ha így is lenne, azt még a hülyék is tudják, hogy ha a saját gyereküknek építenének játszóteret, minden elköltött forintnak utánajárnának. Vagyis a döntéshozók és közreműködők döntő többsége biztosan tudta, hogy mit csinál.
- Hová lett tehát a több száz százalékos plusz pénz, amire majdnem sikerült lefejni az uniós támogatási rendszert? Ez ott van a beruházást kitaláló és jóváhagyó önkormányzati vezetőknél, vagy a pályázatírónál, vagy a kivitelezőnél, vagy a pályázatot támogatásban részesítő, a megvalósulást ellenőrző, majd a kifizetést jóváhagyó közreműködő szervezetnél. De a legvalószínűbb, hogy különböző arányokban és formákban (megfogható és meg nem fogható juttatások, előnyök), de mind a négynél egyszerre.
- És vajon ki fizette meg ezt a több száz százalékos plusz pénzt, amely ily módon szépen magánzsebekbe került? A kormány, amely nagyvonalúan átvállalta a bebukott településektől a visszafizetendő támogatást és kamatait? Dehogy. Azt mi mindnyájan, tehát akik ma az országban fogyasztóként, adófizetőként állandóan vagy ideiglenesen jelen vagyunk, valahol a kilenc és tíz millió közötti lelkek együttesen fizettük meg.
- Mennyi ilyen játszótér-eset lehet még? Erre a válaszra még várni kell, és talán soha nem kerül nyilvánosságra. Azért kell várni, mert az EU malmai lassan, de következetesen őrölnek. Ezeknek a példáknak az alapján nagyítóval fogják vizsgálni a 2007-2013-as első támogatási ciklus 2015-ben záruló elszámolásait, és ezek eredményét csak a következő években tudjuk majd meg. Ugyanakkor a kormányzati 140-es lista nagy valószínűséggel nem tartalmazza azokat a településeket (nagyobb községek, városok), amelyek nem igényeltek, vagy nem kaptak kormányzati (értsd: adófizetői) támogatást a büntetés megfizetéséhez, és a saját költségvetésükben rejtették el a visszafizetett támogatást.
Cseppben a tenger, avagy a politika pofátlansága
- Mielőtt azt gondolnánk, hogy itt van egy kirívó eset, hát, a játszótérépítéseknél néhány gonosz ember összeesküdött és kihasználta az egyébként olajozottan működő pályázati rendszerek gyengeségeit, már el is vethetjük a gondolatot. Az első támogatási ciklusban az országra zúdult iszonyatos mennyiségű "ingyenpénz" óriási csábítást jelentett egyrészt a hatalom számára, hogy a szabályozásokkal a neki kedves területekre, szervezetekhez és személyekhez csatornázza ezeket a pénzeket, másrészt mindazok számára, akik bármilyen szerepkörben (beruházó, közbeszereztető, tervező, pályázatíró, lebonyolító, kivitelező, közreműködő) a pályázati pénzek közelébe kerültek. Nem volt az a ceruza, amely ne foghatott volna elég vastagon, ha valaki úgy akarta, nem volt az a trükk, amit ki ne próbáltak volna:
- „igazolja a régi gyanút, hogy a magyarországi autó pálya-, út- és vasútépítések túlárazottak"
- "A bűnszervezet 2013-ban már 46 cég, valamint 37 jogosulatlan igénylő magánszemély beszervezésével összesen csaknem másfél milliárd forint támogatást igényelt jogosulatlanul."
- "Visszaélt a magyar állam és az Európai Unió több százmillió forintos támogatásával egy budapesti és egy heves megyei gazdasági társaság
- és így tovább, és tovább, és tovább.
- A játszótér-eset erkölcsi üzenete a társadalom számára a lehető legrosszabb: településvezetőként hozhatsz akármilyen rossz döntést, lehetsz akármilyen felelőtlen, korrupt, semmilyen következménnyel nem kell számolnod. Ha létezne Magyarországon független nyomozati szerv (rendőrség, ügyészség), akkor már régen folyna nyomozás a fenti esetek összes résztvevője ellen bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett csalás, korrupció, és ki tudja még mi miatt. De nem: "a kormány lépni fog", és kiment minket, ahogy a cikkben is szerepel.
- A pofátlan politika még ebből a társadalom, a közélet számára kirívóan gyalázatos példából is előnyt kovácsol magának: az érintett településvezetők - mélyen hallgatva a saját felelősségükről a választóik előtt - büszkén nyilatkozhatják, hogy lám, ez a kormány mentett meg minket, legközelebb is rá (és rám) kell szavaznotok, én pedig biankó csekket kaptam arra, hogy csak így tovább, legközelebb is érkezik majd a mentőöv. És itt rögtön beugrik a játszótér-eset előzménye, a követendő példa, amely nem csip-csup egymilliárdról, hanem ezermilliárdról szól: az úgynevezett "önkormányzati adósságátvállalás", aminek következménye, hogy a felelőtlenül, politikai biztatásra, számolatlan presztizs- és látványberuházásra felvett önkormányzati hitelek, kölcsönök árát az egész társadalommal fizettetik meg; a felelősen gazdálkodó települések meg igazolva látják a régi igazságot, hogy elvekkel és tisztességgel nem lehet jóllakni.
- "a 2006-os önkormányzati választások után (amikor az őszödi beszédet követően az őszi önkormányzati választásokon tarolt a Fidesz) Orbán Viktor arra biztatta pártja polgármestereit: nyugodtan adósítsák el településüket, azt vagy az MSZP-kormánynak kell konszolidálnia, és akkor annál jobb, vagy egy kormányváltást követően ők maguk teszik rendbe a helyzetet."
- 2013: "Mint ismeretes, a kormány tavaly októberben bejelentett adósság-átvállalásában 1997 település és 10 kistérségi társulás tartozását vállalta át az állam, összesen 690,3 milliárd forint értékben."
- 2014: "az állam idén, az utolsó ütemben 456 milliárd 75 millió forintot vállalt át 509 önkormányzattól."
- Ha valaki például a zirci önkormányzat adataira kíváncsi, elolvashatja itt (ebből a cikkből). Eszerint a 2012. december 31-i zirci adósságállomány 547,865,663 forint volt, ebből a "Miniszterek döntése Átvállalt adósság összege (HUF)" 287,496,062 (43%; ezzel szemben Várpalota, Veszprém 70%!!!). De ez csak az 5000 lélekszám feletti települések listája, az ez alattiak (tehát a járásunk többi települése) adósságát már előző évben "rendezte" a kormány.
Szuperhősök játszótere - a kép illusztráció
- A 2014-2020-as uniós támogatási ciklusban még több pénz áll rendelkezésre, és eddig több jel utal arra, hogy még könnyebb lesz a támogatásokat "baráti" irányokba terelni.
Koós Gábor