Final Four. Fiatal rendezvény, mégis szinte már fogalommá vált kézilabdás körökben. Azonban jóval többről van itt szó, mint a világ négy legjobb klubcsapatának találkozója.
Mint ismert, az MKB-MVM Veszprém kézilabdacsapata bejutott a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, ahol az első mérkőzésen bravúros győzelmet aratva a német Kiel ellen – revansot véve a tavalyi vereségért – a fináléba is beverekedte magát. Az egész hétvégén át tartó kölni eseményre egy kisebb zirci csoport is elkísérte a magyar csapatot, s „önkéntes szóvivőjük” számot adott a történtekről, melyeket azért tartunk fontosnak mi is megörökíteni, hogy mások is lássák, a sport micsoda élményeket képes nyújtani az ember számára, és népek, nemzetek közötti összetartó ereje sem alábecsülendő.
Ízelítőként a négyszintes kölni arénáról láthatunk egy felvételt szinte madártávlatból. A létesítmény befogadóképessége négyszer akkora, mint a Veszprém Arénáé. Közel húszezer ember szorított kedvenceiért, az óriáscsarnok négy sarka a csapatok szimbolikájának megfelelően színeződött. Balról látható, hogy az aréna egy része „elpirult”. Lent azért valami kis játéktérnek is szorítottak helyet.
A Final Four négy résztvevője a német Kiel, a lengyel Kielce, a spanyol Barcelona és a magyar MKB-MVM Veszprém volt. A pénteki nap programja egy csapatbemutatóval vette kezdetét, show-elemekkel kiegészítve. Videón mutatták be, hogyan jutottak a csapatok a döntőig, majd a csapatkapitányok a színpadra felvonulva köszöntötték a szurkolóikat. Lehetőség volt az aréna bejárására, különböző relikviák vásárlására is. Az első napon egy közönségtalálkozóra is sor került, a szurkolók beszélgethettek, fotózkodhattak kedvenceikkel, autogramot kérhettek tőlük. Testközelből lehetett érezni ekkor, kire mekkora nyomás nehezedik a tét miatt.
A Final Four nemcsak sportesemény, hanem egyfajta show-műsor is
Szombat délben, a délelőtti szabad programot követően a kölni Dóm tér a magyar szurkolóktól volt hangos. A délutáni derbire való ráhangolódást a veszprémiek már előre megszervezték a közösségi oldalakon. Ha úgy tetszik, bemelegítettek, átismételték a szurkoláshoz szükséges rigmusokat. Tudni kell, hogy az MKB-MVM Veszprém szurkolótáborát a világ legjobbjaként tartják számon, és nemcsak a hangulatteremtés miatt, hanem mert nagyon jól értenek ahhoz, hogy mikor hogyan kell biztatni csapatukat. Védjegyükké vált továbbá az is, hogy szinte a meccs teljes egészében hallani a hangjukat, és a szpíker figyelemfelhívása sem szükséges ahhoz, hogy „megszólaljanak”.
Kora délután az aréna parkjában az MKB-szurkolók a Kielce-szurkolókkal erősítették a lengyel-magyar barátságot, közösen hangolódva a meccsekre. Mivel egymás ellen nem játszott a két csapat a Final Four-ban, a két nemzet képviselői később kölcsönösen biztatták egymást a lelátóról. A Kiel elleni összecsapásra így emlékezett vissza tudósítónk: – Olyan szurkolási élményben volt részem, amit nem éltem át még soha. Hatvan percen át ordítva, ugrálva, dudálva, fáradhatatlan módon hajtottuk magunkat abban a tudatban, hogy ez valamit is ér a csapatnak.
Ezt a képet azért, hogy egy kicsit ott legyünk mi is…
A kézilabdát egyszerre hét fő játssza, de a lelátón ott volt a nyolcadik csapattag. Pedig a németek jóval többen voltak, hiszen a sporteseményre hazájukban került sor. A legyőzött fél szurkolóinak viselkedése példaértékű volt. Szomorúan vették ugyan tudomásul, hogy nem ők játszhatják a finálét, mégis sportszerűen gratuláltak a magyar szurkolóknak. Az ünneplés a mérkőzés után folytatódott, spontán csoportok alakultak az aréna folyosóján, dübörögtek a dobok, a magyarok közösen énekeltek a lengyelekkel (akik ugyan kikaptak a másik elődöntőben, de érezték, aki ide eljut, az már győztesnek mondhatja magát). A rendezők is türelmesek voltak a boldog veszprémiekkel, megvárták, amíg elhalkul az ének, aztán csukták be csak aznapra a kapukat.
A Barcelonával szemben ugyan alulmaradt az MKB-MVM Veszprém a vasárnapi fináléban, de aki a televízió előtt követte az eseményeket, az hallhatta, hogy a magyar szurkolók ezúttal is végig kitartottak csapatuk mellett. A díjátadást látványelemekkel tették emlékezetessé a szervezők, a mérkőzés alatt a kapuk körül kialakuló tűzijátékokat követően egy rendes tűzijátékot is fellőttek élőzenei kíséret mellett. – Az egész rendezvény nagyon profi szervezésre vallott, és minden egyes pillanata közönségszórakoztató volt – összegzi élménybeszámolóját tudósítónk.
A veszprémi csapat nemzetközi népszerűségét bizonyítja, hogy a tapasztalatok alapján a legtöbb nem magyar szurkoló MKB-mezt vásárolt a helyszínen. Nagyon sok relikvia is gazdát cserélt az eseményen, így például a sárga mezes lengyel szurkolók között is lehetett látni nagyon sok piros mezest, és a németek is előszeretettel cseréltek sálat a magyarokkal egyfajta souvenirként, nem utolsósorban példát mutatva az egymás iránti tiszteletből.
A fotókat tudósítónk és Szőnyegh Imre készítették.
Kelemen Gábor
