Mindössze 10 nap kellett a várpalotai lakosságnak ahhoz, hogy elérje egy kormányzati intézkedés leállítását.
Lakossági fórum az inotai faluházban (a kép forrása: itt)
A zagyvaszántói (Heves megye) egykori cementgyár területén található 26 ezer tonna azbeszt tartalmú veszélyes hulladékot az inotai lerakóba tervezték szállítani. Az 1,3 milliárd forintos megbízást elnyerő vállalkozást a Pest megyei Kormányhivatal bízta meg. A veszélyes hulladék ilyen módon történő ártalmatlanítására a vállalkozó rendelkezett a szükséges engedélyekkel. A munkát 2015. szeptemberéig kellett elvégeznie.
Arról, hogy az inotai lerakóba ilyen hulladékot terveznek szállítani, nem tájékoztatták előzetesen a lakosságot, de még az önkormányzatot sem. Május 11-én, amikor az ügy nyilvánosságra került, azonnal hangos tiltakozást váltott ki a lakosságból. A következő napokon gyorsan pergő események oda vezettek, hogy a kormány szerdai döntése alapján leállítják a szállítást és nem hoznak több azbeszt tartalmú hulladékot Inotára.
Az elmúlt 10 nap várpalotai eseményeit Szabó Péter Dániel, a Napló Online újságírójának írásaival idézzük fel. Érdemes a cikkekhez beküldött hozzászólásokat ("a nép hangja") is elolvasni.
Az országos figyelmet keltő esemény, amely itt zajlott a szomszédban, jó példa arra, milyen hatékony lehet a civil összefogás. Lebegjen ez a szemünk előtt, hiszen Zircnek még itt van a kőbánya-ügy.
Május 11.: Elkezdődött az azbeszthulladék szállítása Inotára. Megismerhetjük az egész ügy előzményeit.
Május 12.: "Az azbeszt tartalmú hulladék elhelyezése nem jár semminemű veszéllyel a környéken élők egészségére..." - így a kormányhivatal. Május 14-re lakosságot fórumot hirdet az egyik ellenzéki párt az inotai faluházba.
Május 13.: Rendkívüli ülést tartott a várpalotai képviselő-testület. Az ülésen a Pest és Fejér megyei kormányhivatalok vezető tisztviselői, a szállítást és elhelyező vállalkozás ügyvezetője támasztották alá az egész akció szabályos és törvényes voltát.
A várpalotai képviselő-testület határozatban követeli az azbeszttartalmú hulladék Várpalotára szállításának leállítását. "A tevékenység leállításának alapja nincs." - reagál a Pest megyei Kormányhivatal.
Május 14.: Az inotai faluházban tartott lakossági fórum résztvevői egyhangúlag szavaztak, nem akarják, hogy a város határában lévő lerakóba szállítsák az azbeszt tartalmú veszélyes hulladékot. A térség országgyűlési képviselője, Kontrát Károly megígérte, hogy "képviseli álláspontjukat, s mindent megtesz, hogy érvényesítse akaratukat."
Május 15.: Az inotai hulladéklerakó előtt helyiek demonstrálnak. "Ha kell, élőláncot alkotva állítjuk meg a veszélyes hulladékot szállító teherautókat."
"Hatósági ügyből politikai üggyé vált az inotai hulladéklerakó problémája... ... A politikai pártok...a pillanatnyi politikai haszonszerzés érdekében a hivatalokra akarják tolni a felelősséget." - ezt Kovács Zoltán, a Veszprém megyei kormányhivatal vezetője nyilatkozta.
Május 18.: A Thury-várban tartott lakossági fórum ismét egyöntetűen nemet mondott az azbesztre. A fórum megjelentek a Pest és Fejér megyei kormányhivatalok vezetői, Kontrát Károly országgyűlési képviselő és V. Németh Zsolt környezetügyért felelős államtitkár is.
Május 19.: Ismét rendkívüli ülést tartott a képviselő-testület. Egyhangú szavazással két határozattervezetet fogadtak el. Az egyikben a kormány segítségét kérik abban, hogy a hulladékot ne Inotán, hanem máshol(!) helyezzék el.
Május 20.: Végleg leállítják az azbeszt tartalmú hulladék szállítását, az inotai lerakó helyett máshol ártalmatlanítják a veszélyes anyagot. "A várpalotaiak összefogásának sikere" - mondta Kontrát Károly.
Felhangok
A bevezető "civil összefogást" dicsér, az országgyűlési képviselő "a várpalotaiak összefogásának sikeré"-t méltatja. Kétségtelen, hogy az egységes és határozott civil fellépés nélkülözhetetlen egy ilyen akció sikeréhez. A várpalotai azbeszt ügy sikerében azonban sokkal nagyobb a politika súlya, mint a civil fellépésé.
1. A várpalotai képviselő-testület tiltakozó határozatain, a lakossági fórumok elutasító szavazásain, az útblokáddal fenyegetőző demonstráción úgy ment volna keresztül az állami-hivatali gőzhenger, mint kés a vajon, ha ennek az egésznek nem az lett volna a tétje, hogy egy nagyvárost, és talán az egész vonzáskörzetét egyben veszti el a kormánypárt. Az egykor vezető baloldali, majd radikálisan jobbos-szélsőjobbossá vált térség elvesztése veszélyes precedens lehetett volna és felgyorsíthatta volna a hónapok óta tartó népszerűségvesztést.
A hulladékszállítás leállítása tehát egy világos politikai meghátrálás. Figyelembe kell venni, hogy - ha hinni lehet a nyilatkozó kormányhivatalnokoknak - a teljes folyamat minden részletében szabályos, hatóságilag engedélyezett volt. Mégis visszavonulót fújt a kormány. Most - nyilván rendkívüli sürgősséggel, mert az uniós forrásból finanszírozott projektek elszámolhatósági határideje vészesen közeledik - új helyszínt (esetleg új vállalkozót - közbeszerzés!) kell találnia, amelyet - ugyancsak rendkívül gyorsított hatósági eljárásokkal - alkalmassá kell tenni az azbeszt tartalmú hulladék ártalmatlanítására. Ha a teljes folyamatot szabályosan akarják lebonyolítani, szinte kizárt, hogy beleférjenek a határidőbe (és hol van még az ottani lakosság várható reakciója...). Tehát vagy az eljárási/engedélyezési szabályokat fogják megszegni (ami, uniós projektről lévén szó, kockázatos), vagy hazai forrásból kell finanszírozni. Akkor pedig egy ideig még marad a hulladék Zagyvaszántón.
2. A hulladékszállítás leállításáról szóló politikai döntés azért is volt sürgető, mert a tiltakozási kezdeményezések a helyi civilek és ellenzéki pártok részéről indultak: az Egészséges Palotáért Egyesület (ők hívták fel először a Napló figyelmét az ügyre), a Demokratikus Koalíció kezdeményezte az inotai lakossági fórumot, a Jobbik szervezte a demonstrációt. A kormánypárti többségű képviselő-testület beállt a közvélemény mögé, de a kormánypárti polgármester (korábban több ciklusban országgyűlési képviselő, most második ciklusban polgármester) sem az inotai, sem a Thury-várban tartott fórumon, sőt még a második rendkívüli testületi ülésen sem vett részt, jóllehet ezeken magasabb politikai és kormányzati szintek is képviseltették magukat.
3. A várpalotai ügy tehát a politikai kármentés szempontjából megoldódni látszik. Pontosan az történt, amivel a Veszprém megyei kormánymegbízott vádolta a lakossági kezdeményezések élére álló ellenzéki pártokat: pillanatnyi politikai haszonszerzés, csak éppen fordítva, a kormánypárt részéről. Ez az ügy ugyanis hivatkozási alap lesz bármely térség számára, ahová az azbesztnek (és bármilyen más veszélyes hulladéknak) mennie kell. Ami senkinek nem jó, hiszen ezeket a hulladékokat valahogy csak ártalmatlanítani kell. Főhet a feje a döntéshozóknak.
Tanulságok
A várpalotai eset talán nem éleződik így ki, ha a folyamat korábbi szakaszában a közvélemény tudomására jut (vagy ha igen, talán lett volna esély egy kompromisszumot tető alá hozni). Az elmúlt néhány év azonban nem az állam/hivatalok és a közvélemény/lakosság közötti párbeszéd és harmonikus együttélés időszaka, sokkal inkább az elhallgatásé, titkolózásé. Ha tehát a lakosság jelentős részét érintő állami/hivatali intézkedés meghozatalába érdemben bele akar szólni a lakosság, mint érintett fél, akkor a folyamat lehető legkorábbi szakaszába be kell kapcsolódnia. Az ehhez szükséges hivatalos információkhoz legtöbbször csak körülményesen lehet hozzájutni, mert ha magunk nem járunk utána, legfeljebb már csak a meghozott döntésről értesülünk.
Koós Gábor
