Újabb háromhegyi kutyatámadásról szóló beszámoló jelent meg a Facebook-on múlt szombaton, számos együtt érző és indulatos hozzászólást kiváltva*.
E sorok írója - néhány hozzászólóhoz hasonlóan - maga is élt át itt kutyatámadást. Ezen túlmenően dolgozott olyan munkakörben, amelyben többek között a város kutyaügyeivel foglalkozott. Ezért feljogosítva érzi magát, hogy a rendelkezésére álló információkat megossza a közvéleménnyel. Megosztja a véleményét is, de ehhez nem szükséges felhatalmazás.
Előtörténet
Az úgynevezett "Háromhegyi autóspihenő" éveken (ha nem évtizedeken) keresztül egyfajta kirándulóhelyként szolgált a környékbeliek számára. Amíg az 1934-ben épített Reguly-kilátót - életveszélyes állapota miatt - 1994-ben le nem kellett bontani, még egy régi turistajelzés is vezetett itt keresztül a kilátóhoz. Számos családi, baráti és céges rendezvény, 1991-től 2003-ig tizenhárom BULI helyszíneként maradt meg minden korosztály jó emlékezetében. Azóta a közösségi élet szinte teljesen eltűnt erről a korábban kedvelt területről; az utóbbi években a Szomszédolás hozott valami változatosságot az egyhangúságba.
Ahogy az ország egész területén, a kétezres évek elejétől Zircen is felgyorsultak a változások a földtulajdon-rendezések következtében. Az osztatlan közös területek nevesítése, a tulajdonjogok komolyan vétele és érvényesítése, a gazdálkodás beindulása egymás után teremti az olyan új helyzeteket, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Sorra épülnek a vadkerítések, áthaladást, belépést tiltó táblák jelennek meg, eddig szabadon használt területekről derül ki, hogy magántulajdon, és engedélyt kell rá kérni.
A háromhegyi kutyakonfliktusok a legeltetéses állattartás beindulása után kezdődtek. A Háromhegyen is megjelentek az állattartáshoz szükséges karámok, az állatok felügyeletét ellátó személyek elhelyezését szolgáló építmények, itatók. És megjelentek a kutyák is, feltehetően a terület és az állatok védelmére, az illetéktelenek távol tartására.
Terület- és tulajdonviszonyok
Ha a Bakonybél felé vezető közútról bekanyarodunk az egykori Háromhegyi autóspihenő területére, a földút kb. 100 m után kettéágazik. Az egyesen (félbalra) tartó ág a János-tanyai utca/Kossuth utca felé tart. A jobbra térő ág a Kettes-tó felé vezet, miután elhalad egy ligetes facsoport mellett. E körül a facsoport körül vannak elhelyezve az állattartás létesítményei és a lakóépítmények. Ez a kutyák szokásos tartózkodási helye.
A terület kb. 400 m hosszan érintkezik közvetlenül a közúttal. Ebből a kék pontokkal jelzett szakaszon van kiépítve egy ritka hálójú drótkerítés-szerűség, elég rossz állapotban. A piros pontokkal jelzett szakaszon semmilyen kerítés nincs. A tapasztalatok szerint a sárga szaggatott vonallal jelölt és a közút közötti területen kell számítani kutyák támadására, ha azok szabadon vannak. Meg persze az úton. Sőt, láttuk már őket több száz méterrel távolabb is ettől a területtől, az első hegy túloldalán is.
A Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszer (MEPAR) segítségével áttekintést kaphatunk arról, hogy milyen helyrajzi számú parcellák találhatók a területen. A földhivatali nyilvántartásból pedig megismerhetjük a tulajdonviszonyokat. Ezek mind nyilvános adatbázisok, de részben fizetősek, részben regisztrációt igényelnek.
Ha belépünk a közútról a területre, a földúttól rögtön balra találjuk a 054/16 helyrajzi számú rét, legelő parcellát Ennek tulajdonosa a 2009-es földhivatali állapot szerint Vágenhoffer Péter, 8420 Zirc, Köztársaság utca 33. szám alatti lakos (az aktuális tulajdonos lekérdezése a földhivatali nyilvántartásból sajnos pénzbe kerül, ezért ezt nem tettük meg. Ennek indoka a későbbiekben világos lesz).
Az útelágazás után a János-tanya felé és a Kettes-tó felé vezető út által közbezárt 054/6 helyrajzi számú parcella tulajdonosa a 2009-es állapot szerint: Vágenhoffer Péter.
A földúttól jobbra található négy parcella (074/3, 4, 5, 6) helyén a 2009-es állapot szerint a 074/1 helyrajzi számú parcella volt, amelynek tulajdonosa ugyancsak Vágenhoffer Péter volt. Minden valószínűség szerint ez a parcella lett megosztva négy, gyakorlatilag egyenlő részre, ugyanis a jelenlegi négy önálló helyrajzi szám területe pontosan kiadja a korábbi területet. Művelési ág legelő, illetve a 074/4-nél legelő és egyéb épület (itt vannak a gazdasági építmények).
A területet átszelő két ("kivett, saját használatú") út, a János-tanyai utca felé vezető (054/2) és a Kettes-tó felé vezető (075) a 2009-es földhivatali nyilvántartás szerint a Bakony Mgtsz 8420 Zirc, Petőfi utca 4. tulajdona.
Esetek
2008. szeptemberében lakossági bejelentés érkezett a Polgármesteri Hivatalba, hogy a Háromhegyi autóspihenő mellett gyalogost támadtak meg kutyák, aki Akli felé tudott elmenekülni. A terület tulajdonosa szóbeli felszólításra ígéretet tett a hasonló esetek megelőzésére. 2009. márciusában egy kerékpározó csoportot ért kutyatámadás oda- és visszaúton is. Ekkor a tulajdonos írásos jegyzői felszólítást kapott az (akkor még létező) állattartási rendelet kutyatartásra vonatkozó szabályainak betartására.
Kb. ekkortájt e sorok írója gyalogosan haladt el a terület mellett a műúton kora hajnalban, amikor a kutyák csapatosan támadtak rá a közúton. Nagy szerencsével, a kutyákra kiabálva tudott kihátrálni az úton a területükből.
2014 kora őszén mesélte egy ismerős, hogy a Háromhegy mellett elkarikázó feleségét támadták meg a kutyák, és kérdezte, hogy - olvasva e sorok írójának erdélyi tapasztalatait a pásztorkutyákkal - ő hogyan védekezik ellenük.
Az e bejegyzés megírására okot adó, a bevezetőben hivatkozott Facebook-történet másnapjának hajnalán e sorok írója gyalogosan elhaladt a terület mellett, és nem észlelte kutyák jelenlétét. Ezt ma megismételte, és ma már egy kutyát észlelt. Hogy meg volt-e kötve, azért nem jött ki az útra, vagy a sűrű köd miatt, azt nem tudta eldönteni. Az azonban biztos, hogy a kutya, ahogy a gyalogos kibukkant Zirc felől a Cihelka-kút (kifolyós kút) feletti erdősáv takarásából egészen addig, amíg a nyílt területet el nem hagyta Akli felé a fenyőerdősáv mellett, majd a visszaúton ugyanúgy, azonnal észlelte a jelenlétét az úton, és végig folyamatosan ugatott. Ez azt jelenti, hogy aki nem motorizáltan közlekedik, az nem tud észrevétlenül elhaladni a közúton a terület mellett, és ki van téve a kutyatámadásnak, ha szabadon vannak.
Érdekes körülmények?
A területtulajdonos többször kifejezte, hogy azokra nézve lehetnek veszélyesek a kutyák, akik az ő magánterületére illetéktelenül belépnek. Csak hát az a helyzet, hogy a kutyáknak fogalmuk sincs, hol húzódnak a telekhatárok. Ha ma valakik (például kirándulók) ki akarnának gyalog ballagni a Kettes-tóhoz, mint ahogy régebben ez egy kellemes vasárnapi séta volt, és ehhez a Háromhegyen keresztülvezető földutat választanák, akkor megnézhetnék magukat. Hiába maradnának ugyanis a más tulajdonában lévő, a nyilvánosság részére szabadon használható földúton, a kutyák szétszednék. Tehát a jelenlegi gyakorlat szerint olyan területek is el vannak zárva a nyilvánosság elől, amelyek használatát az úttal szomszédos földterületek tulajdonosa nem akadályozhatná. Erre mondta ő valamikor, hogy "megállapodott a téesszel, hogy megtilthatja ezeknek az utaknak a használatát" - vagy hasonló, de az eredménye az hogy oda idegen ember be nem mehet a testi épségének veszélyeztetése nélkül.
Az ebtartás szabályait korábban a városi állattartási rendelet (Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 18/2011.(V.31.) önkormányzati rendelete az állattartás szabályairól) szabályozta. Ezt a rendeletet azonban alig egy év után hatályon kívül is helyezte a képviselő-testület, hivatkozva magasabb rendű jogszabályokra. Tehát ma Zircnek nincs állattartási rendelete, mert (1) a mezőgazdasági haszonállat-tartás önkormányzati rendelettel nem korlátozható, (2) a kedvtelésből tartott állatokra kormányrendelet vonatkozik. Ez elég nagyvonalúan kezeli a szóban forgó eseteket: úgy kell állatot tartani, hogy embert ne veszélyeztessen (15.§ (1)), illetve biztosítani kell, hogy közterületen embert harapásával ne veszélyeztessen (17.§ (2)). Részletesebben a veszélyes ebekről, illetve az "Eb okozta fizikai sérülésekről" (17/C-M. §) ír. De ki mondta, hogy a háromhegyi ebek veszélyes ebeknek minősülnek? Esetleg akadna egy önként jelentkező, aki hagyná magát egy kicsit megharapni, hogy végre megmozduljon a gépezet?
Ki tud vagy akar tenni valamit?
A Facebook-bejegyzés hozzászólói közvetve vagy közvetlenül ezt a kérdést fogalmazták meg. A leírt javaslatok között vannak egészen militáns hangvételűek is.
Azt azért érdemes leszögezni, hogy a helyzet kialakulásáért nem a kutyák a felelősek, még ha az érintettek dühe első reakcióként rajtuk is csapódik le. E sorok írója többször is átélt ilyen lelkiállapotokat, és utána eléggé szégyellte magát. Tudunk olyan esetekről, amikor a vélt vagy valós sérelmeiket drasztikus eszközökkel (patkányméreg, stb.) orvosolták a sértettek, aminek következménye, hogy a szerencsétlen állatok szörnyű szenvedések között pusztulnak el. A kutyák tulajdonosával, tartójával szemben viszont csak a jog eszközeivel szabad eljárni, különben soha nem lesz vége az önkényes "igazságszolgáltatásnak".
Először is: vajon a Facebook-hozzászólók tettek-e írásbeli feljelentést az önkormányzat vagy a rendőrség felé minden esetben, amikor őket megtámadta ott a kutya, vagy csak látták, hogy azok szabadon kóborolnak a bekerítetlen területen? Kérték-e, hogy a hatóság értesítse őket, hogy kivizsgálta az esetet, és hogy milyen eredményre jutott? Mert nem jellemző, hogy internetes fórumok kommentjei alapján eljárást indítana bármelyik helyi illetékes (ez csak az utóbbi néhány évben és csak a magas politika szintjén szokás, főként megfélemlítési célból).
Az ilyen esetek bejelentése azért is fontos, hogy ha ezek elérnek egy kritikus tömeget, akkor az illetékesek előbb-utóbb kénytelenek lesznek tenni valamit, Van hír arról, hogy az egyik korábbi bejelentés alapján állítólag volt valami eljárás, ami aztán valahogy lezárult (de úgy tűnik, eredmény nélkül). Az is várható, hogy a kutya tulajdonosa/tartója lépéseket fog tenni a saját érdekeinek védelmében: beszélik például, hogy a kutyákat más személy nevére íratta át, vagy pl. amikor az egyik kutyatámadás-ügyben e sorok írójával beszélt, az első kérdése ez volt: "Ki jelentett fel?"
A civil társadalom (biciklisek, túrázók, sétálók, kocogók) egybehangzó akaratnyilvánítása, megtámogatva az illetékes szervek/hatóságok határozott, korrekt, jogszerű és következetes fellépésével oldhatja meg ezt a szerencsétlen, lassan egy évtizede uralkodó helyzetet a Háromhegyen. Már csak hogy ne kelljen állandó félelemben és görccsel megtenni ezt a fél kilométert a műúton, és nyugodtan kimehessünk a Kettes-tóhoz, mint tehettük azt másfél évtizeddel ezelőtt.
És máris frissítés:
https://www.youtube.com/watch?v=LRs5pjhLk7o&feature=youtu.be
Szóval, mindenki nyugodjon le, nincs semmi baj!
És szinte azonnal egy újabb:
Az eredeti Facebook-történet folytatása következik.
A szerző megjegyzései:
1. Ha igazán komoly kutyaveszéllyel kell számolni, akkor ajánlom az olvasó figyelmébe ezt a bejegyzést: Magashegységi élmények: medvék és pásztorkutyák Erdélyben. Óvnék a kutyariasztó spray használatától. Ez vagy elszoktató jellegű (a lakásban, kertben a házi kedvenc ne rágjon össze mindent), vagy brutális (paprika-, borsspray, a kutyára nagyon irritáló), de ez utóbbi csak gyakorlott kézbe való, stresszhelyzetben könnyen visszájára fordul. Meg egyébként is, szórjuk a sprayt és közben tekerjük a biciklit? Akkor inkább a fény- és hangriasztók. Minden megtalálható a neten.
Ha azonban kicsit kutyaismerők és -barátok vagyunk, és nem látszik közvetlen támadási, hanem csak elijesztési szándék (ami a házőrző kutyák természete), akkor barátságos közelítéssel, barátságos hanghordozással, egy darabka szendviccsel, keksszel, csokival hamar meg tudjuk nyerni a kutya jóindulatát. Ehhez azonban kell némi lélekjelenlét, amit nem mindenkitől várhatunk el.
2. Az utolsó mondat utolsó szakasza (a zárójeles) a kulcsmondat: Mi lesz a többi, arra tévedő tudatlannal? Tehát az egyedi, esetleges védekezések a kutyák ellen csak a meglévő helyzetet állandósítják, mert nem kényszerítik ki a változtatást. Csoportos, határozott fellépés kell, és ha szükséges, ki kell kényszeríteni az intézményes (hatósági) megoldást. A jogszabályi háttér adott. Ahogy a történetekből is kiderül, nem egyedi esetről van szó, jó szándékú, jóhiszemű állampolgárok életét keseríti meg az évek óta fennálló állapot. A részvétnek máshol van a helye és máskor az ideje.
Kutya plusz (ezt egyes szám első személyben írom, mert vélemény)
Most, miután a történet kerek egész (illetve van még egy pici rés rajta, erről majd lejjebb), próbálkozzunk meg egy másik olvasattal.
A kutyatámadás Kárvallottja, jogos felháborodásában, közli a Nyilvánossággal, hogy ő bizony bemegy a Hivatalba és bejelentést tesz. Azt nem közli, hogy ki ellen.
Másnap reggel Egy Állampolgár, aki történetesen a helyszín melletti területek tulajdonosa, de akinek az ügyhöz semmi köze, egyrészt mert csak hallott az esetről, másrészt mert nem tudhatja, ki szerepelhetne vajon a Kárvallott feljelentésében Feltételezett Felelősként, harmadrészt neki csak egy kutyája van ott, de az meg van kötve, elmegy a Kárvallotthoz, és megkéri szépen, hogy ne jelentse az esetet, mert neki az kellemetlen. (Sherlock Holmes, Miss Marple, Poirot és Maigret felügyelő együttesen sem tudná felfejteni az eseményeknek ezt a logikáját).
A Kárvallott, meghatódva az esdeklő szavaktól, eláll a feljelentéstől, de azért bemegy a Hivatalba. Ott a kedves ügyintéző szakszerűen elmagyarázza, hogy ha a Kárvallott bejelentést tesz, nem várható semmi, csak egy kis pénzbüntetést, amit a kutya tulajdonosa vagy befizet, vagy nem (!). A kutya gazdája,a terület gazdája nem kötelezhető semmire (!).
Így most már mindenki jól járt. A Kárvallott azért, mert végül is eleget tett ígéretének, teljesítette állampolgári kötelességét. A Hivatal azért, mert egy újabb elégedett ügyfél hagyta el az épületét és az ügyben az égvilágon semmi teendője nincs. A Feltételezett Felelős (de nem az Egy Állampolgár, hiszen neki semmi köze az egészhez) azért, mert semmit nem kell tennie, nem büntetik meg őt, minden maradhat a régiben, és ha egy kicsit vigyáz, és pár hétig nem engedi szabadon a kutyákat, akkor az egész feledésbe merül a következő ilyen esetig (nyertes-nyertes játszma!). És mivel az egész ügynek nincs hivatalos nyoma (hiszen egyedül a Facebook őrzi meg az idők végtelenségéig, de az internetes bejegyzések, mint fentebb már szó volt róla, csak az érinthetetlenek kasztjába tartozó személyek érdekében jöhetnek szóba hivatalos eljárások kiindulópontjaként), ezért AZ EGÉSZ ÜGY MEG SEM TÖRTÉNT!
A történet a rohamosan terjedő Facebook-forradalmak természetét is jól mutatja. "Öljük meg a kutyát!" "Öljük meg a gazdáját!" "Öljük meg az illetékeseket!" Ja, mégse, mert hát ők is emberek, na jó, állatok, de alapvetően rendesek. Lehet, hogy mi tovább szívunk, mert minden marad a régiben, de legalább nem keveredünk bele és nem veszünk össze senkivel.
Az a pici rés
Az a fentebb említett pici rés a kerek egész történeten mégis ad valami biztatást. A történet közreadója ugyanis a Facebook-on keresi azokat, akik csatlakoznának és rögtön többen lennének. A szavaiból azt veszem ki, ezt úgy képzeli el, hogy aki arra kirándul, és megtámadják a kutyák, az potenciális áldozattá válik és így bejelentőként csatlakozhat (azt pontosan nem értem, hogy ha egyszer hagyta magát lebeszélni a feljelentésről, mert ettől nem várható semmi, akkor mitől változna meg a helyzet). Arra viszont számítani kell, hogy a kutyák tulajdonosai most egy ideig nagyon vigyázni fognak (ma reggel, még pirkadat előtt kétszer elhaladtam gyalog az úton, még ugatás sem volt).
Ha már civil kezdeményezésre hajlik valaki háromhegyi kutya-ügyben, akkor például szerveződhetne egy csoport, amely a bejárattól indulva, szigorúan a földúton maradva (hiszen az nem része a határoló legelőknek, és nem a legelők tulajdonosának tulajdonában van) hátrasétálna a Kettes-tóig, majd vissza. Nincs kockázata, viszont demonstrálja az érdekelt civilek elszántságát arra, hogy ha már sehonnan nem kapnak segítséget, akkor maguk vegyék kezükbe az ügyet. Ez a másfél-két órás kellemes kikapcsolódás bátorítást jelenthet azok számára is, akik szembesültek már a jogállamiság abszurditásaival, csak eddig nem találtak társakat és támogatókat kiállni az igazukért.
Én biztosan ott leszek.
Koós Gábor
*E sorok írója nincs regisztrálva a Facebook-on, a hivatkozott bejegyzés és a hozzászólások tartalmát regisztrált felhasználón keresztül ismerte meg.
