Gyógyszerészettel foglalkozott, a festészet csak később jött az életébe. Teljesen autodidakta módon hozta létre művészetét. Nem lehetett sehová besorolni, ideahaza sokáig nem tudtak mit kezdeni vele.
A „napút festőjeként” is emlegetett Csontváry Kosztka Tivadarról tartott előadást Szeifert György művésztanár a Békefi Antal Városi Könyvtár közművelődési klubtermében, a Bakonyi Finnbarátok Körének szervezésében. Az egyesület részéről Németh István elnök köszöntötte a vendégeket, majd át is adta a szót az előadónak.
– Olyan festő volt, aki úgy teljesítette ki a géniuszát, hogy szinte senkitől nem tanult semmit, teljesen autodidakta módon hozta létre a művészetét. Próbálkozott ugyan külföldi akadémiákon, de azok a módszerek és témák, amelyekkel találkozott, inkább elriasztották, minthogy segítették volna a saját munkáját – mondta el Szeifert György, aki az első Csontváry-képpel kisgyermekkorában, az édesanyjától kapott bélyeggyűjteményben találkozott, s rögtön a hatása alá került, az egyik kedvenc festője lett.
Idézte a képzőművészeti főiskola korabeli igazgatója, Keleti Gusztáv gondolatait, s ebből kiderült, hogy kezdetben nem magasztalták az egekig Csontváry-t. Nemhogy tehetségnek, de még ígéretnek sem nagyon tartották. (A művésztanár e két fogalmat is feszegette, visszautalva egy tudományos konferenciára, amelyen részt vett. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy valakiből akkor lesz tehetség, ha be is váltja a hozzáfűzött reményeket. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy a tehetség jeleinek nem kell feltétlenül megmutatkozniuk már gyerekkorban.)
Így volt ez a 19. század közepén születő Csontváry Kosztka Tivadarral is, aki 27 éves korában kezdett el festeni, s a kezdeti nehézségek ellenére sem adta fel. Megfogadta a szakmai tanácsokat, tanult, patikusi állásával pedig olyan jövedelemre tett szert, aminek köszönhetően minden idejét a festészetre tudta fordítani.
Szeifert György előadását érdeklődve hallgatták a baráti kör tagjai és a meghívást elfogadó vendégek
Művészetét mitikus képzelőerő hatotta át, valami olyan, az ember és a természet által létrehozott motívumot keresett, amiben az időtlenség, a távlat, a különböző szférák, történelmi korok besűríthetők. Egyik művészeti irányzathoz sem tudták igazából besorolni, leginkább az expresszionizmus és a szürrealizmus jegyei jelennek meg a képein. Úgynevezett „napút festő” volt, a szabad ég alatt festett, a természet nagy motívumait próbálta vászonra vinni. Az előadó részletesen elemezte Csontváry főbb motívumait (Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, Baalbek). Beszélt a festő képeinek különböző interpretációs lehetőségeiről, a Csontváry-hagyaték különleges megmeneküléséről. Idehaza még halála után is, sokáig nem tudtak vele mit kezdeni, a hatvanas, hetvenes években rehabilitálták. Külföldön is komoly elismerésre tett szert, monumentális képei a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festőjét, Picassót is lenyűgözték – tudtuk meg Szeifert György előadásából.
Kelemen Gábor sajtóreferens
