Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 58. évfordulójára emlékezett Zirc városa.
Az esti misét követően az apátsági udvarban gyülekeztek az emlékezők, innen vonultak le az 56-os emlékkőhöz, ahol Árpásy Csaba nyugalmazott történelemtanár mondott beszédet.
A szónok hangsúlyozta, hogy a forradalom leverését követően Magyarországon berendezkedett, szocializmusnak hazudott gazdasági, társadalmi, politikai rendszer ázsiai típusú volt, és nem volt köze a szocializmus európai gyökerű, egészen Platónig visszanyúló eszmerendszeréhez. Ezt bizonyítják a forradalmárokkal szemben alkalmazott módszerek.
A november 4-ét követő napokban több helyen, Budapesten, Békéscsabán, Gyulán, Tatabányán, Miskolcon dördültek el sortüzek. A salgótarjáni az egyik legismertebb eset, itt az áldozatok között nők és gyerekek is voltak, és röntgenfelvételek bizonyították, hogy olyan golyóval lőttek az emberekre, amely nemcsak befúródott a testbe, hanem fel is robbant.
Voltak kivégzések már december, január folyamán is, de a pokol igazából 1957 februárjának második felében szabadult el. Tömegessé váltak a letartóztatások, általánossá az ártatlan és védtelen áldozatok fizikai bántalmazása először a rendőrségen, majd a börtönökben. A letartóztatottakat koncepciós perekben koholt vádakkal ítélték börtön- vagy halálbüntetésre. A börtönből szabadulókra és családtagjaikra a megbélyegzés árnyéka vetődött.
Árpásy Csaba nyugalmazott történelemtanár november 4-étől, a forradalom leverésétől egészen a hatvanas évek elejéig idézte fel az eseményeket, a rendszer kegyetlenségeit
A kitűzött célt a hatalom elérte, a társadalmon eluralkodott a félelem – összegezte a megtorlás következményeit a szónok, majd sorolta a szomorú statisztikai adatokat: a hatvanas évek elejéig legalább kétszáz embert végeztek ki, de az sem kizárt, hogy ez a szám a négyszáz felé közelít. Huszonkétezer embert tartóztattak le, tizenhárom-ezret internáltak, és több mint kétszázezren voltak – többnyire fiatal értelmiségiek –, akik elhagyták a hazát, mert nem akartak egy legyőzött, kiszolgáltatott és rettegő országban élni.
A tanár úr végül Albert Camus francia filozófus „A magyarok vére” című írásából idézett: „Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk. Királyi örökséget, amit ki kell érdemelnünk, a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.”
A Zirci Országzászló Alapítvány által szervezett ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői imádkoztak az áldozatokért, az emlékezők pedig mécseseket, virágokat helyeztek el az emlékkőnél.
Kelemen Gábor sajtóreferens
