Sikeresen teljesítette Anglia második legnagyobb félmaratonját, a birminghami „Great Run”-t dr. Kovács Zalán zirci gyógyszerész, akinek volt mesélnivalója bőven számunkra.
Zalán két évvel ezelőtt határozta el, hogy a budapesti mellett egy másik félmaratont is teljesít ősszel, valamelyik külföldi nagyvárosban. Tavaly Párizst vette célba (http://zirc.blog.hu/2013/11/12/_parizs_az_en_bakonyom), idén Angliára esett a választás. A felkészülését a sok eső mellett egy sérülés is hátráltatta, de így is teljesítette a kitűzött célokat.
– A félmaraton egy nemzetközi versenysorozat egyik állomása volt, így több, úgynevezett elit kategóriás futó is rajthoz állt. A sajtó huszonkétezer résztvevőről cikkezett – kezdi élménybeszámolóját Kovács Zalán.
Időközben előkerül a rajtszám, amit természetesen megőrzött souvenirként. A hátlapján rengeteg adat, amelyek az eligazodást szolgálták a rajtnál. Az előlapra, a szám mellé felkerült a versenyzők keresztneve is, hogy a szurkolók – akik egyébként szép számmal vettek részt az eseményen – személyre szólóan is tudják biztatni a futókat.
Kovács Zalán rajtra készen, a rajtszámon a nevével. Szurkoltak neki az angliai utcákon
El is kelt ez a biztatás, mert mint megtudjuk, egy nagyon nehéz pályát alakítottak ki a szervezők: a szokottnál kevesebb frissítő állomás volt, csak folyadékot kaptak, és más szénhidrátpótlót nem, a vége felé pedig egy öt kilométeres emelkedőt kellett lebirkózniuk, ami igencsak szokatlan félmaratoni versenyeken.
Nagyon sok minden volt azonban, ami segítette ezeket a nehézségeket áthidalni.
– Nem felejtem el azt a bájos öreg házaspárt, akik kint ültek a házuk előtt, s mindenkihez intéztek egy jó szót. Az utcán játszó gyerekek pacsiztak velünk. Néhány úr egy templomnál csak a mi kedvünkért állt össze, s dixielandet játszottak. Egy hangszerboltos kirakott egy dobfelszerelést az ajtóba, s hatalmas dobszólóval biztatott minket. Zöldség-gyümölcs boltból az alkalmazottak banánt osztogattak nekünk. Látszott, hogy ezek nem előre megszervezett akciók, ezért jelentettek plusz élményt.
„Az a bájos öreg házaspár mindenkihez intézett egy jó szót”
A verseny rangját jelzi, hogy egy vezető angol sportcsatorna élőben közvetítette.
– Eddig csak tévénézőként tapasztaltam hasonlót. Helikopterek keringtek felettünk, motorosok haladtak el mellettünk kamerákkal felszerelve. Top atlétákat is csak a képernyőn keresztül láttam eddig, most ott futottak el mellettem. Volt ugyanis a pályának egy olyan szakasza, amikor az út meg volt felezve. Mi még odafelé tartottunk, az élmezőny már jött vissza. Ekkor is történt valami olyasmi, amihez hasonlót nem tapasztaltam: a versenytársak a saját ritmusukat feladva kezdték biztatni azt a két futót, akik a mezőny élén haladtak.
A zirci versenyző – aki egyébként hazánkat is egyedüliként képviselte az angliai félmaratonon – két órán belül teljesítette a 21 kilométeres távot, ami remek idő, ugyanakkor elég hosszú ahhoz, hogy elgondolkodjon bizonyos dolgokon, amiken a mindennapok során nem, vagy csak ritkábban szokott.
– Angliában nagy hagyománya van a különböző alapítványok segítésének. Már a rajtszám átvételénél is lehetett támogatást felajánlani, és a pálya több pontján álltak alapítványi buszok, beteg gyerekekkel, akik szurkoltak nekünk. „Tudok futni” – ez volt az első gondolatom, amikor megláttam őket. Arra is bőven volt időm, hogy elolvassam, milyen feliratok vannak a futótársak pólóján. Ezekből kiderült, hogy nagyon sokan a beteg családtagjaikért futottak vagy rájuk emlékeztek. Elérzékenyül, amikor ezekről a pillanatokról beszél, majd kijelenti: – Ezen a félmaratonon nem volt idő a futásra.
Végül egy felemelő érzést is megoszt velünk. A kritikus öt kilométeres emelkedő után, párszáz jardnyira a céltól úgy érezte, mintha egy arénában lenne, és őt élteti a tömeg.
– Egy aluljáróba érkeztem, ami tele volt hangszórókkal. Teljes hangerővel szólt Vangelis híres szerzeménye, „A paradicsom meghódítása”. Ez egy óriási lökést adott, hogy leküzdjem az utolsó métereket, s mosolyogva érkezzek a célba.
Erre meg is volt az oka, hiszen 22 000 induló közül a 3341. helyen végzett összetettben, a férfiak mezőnyében benne volt az első háromezerben, korcsoportjában ő volt az 507. befutó. Hozzá kell tenni, hogy sokaknak a célba érkezés sem sikerült, több mint hétezer versenyző volt kénytelen idő előtt feladni a versenyt.
A célban a felesége várta, akinek ezúton is köszönetet mond, hogy elkísérte a hosszú útra, s mindvégig támasza volt. És persze minden családtagjára hálás szívvel gondol, aki egyengette lépteit a célok elérése felé…
Dr. Kovács Zalán büszkén mutatja érmét Birminghamban, miután célba érkezett Anglia második legnagyobb félmaratonján
Kelemen Gábor sport- és sajtóreferens
