Az Egri csillagok nem ifjúsági, hanem történelmi regény – ezt dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész mondta a „titokzatos” Gárdonyiról szóló előadásában.
Az eseményre a Békefi Antal Városi Könyvtár közművelődési klubtermében került sor az Országos Könyvtári Napok keretében. A vendégeket Bieberné Réz Ágnes igazgató köszöntötte.
Fenti állítással természetesen nem azt szerette volna mondani az előadó, hogy iskolások számára nem ajánlott a regény, hanem hogy a felnőtteknek még nagyobb élvezettel kell olvasniuk.
Megtudtuk, hogy az Egri csillagok 1901-ben jelent meg először könyvalakban, korábban folyóiratok közölték folytatásokban. 1913 után sokáig nem adták ki, mert Gárdonyi összerúgta a port a kiadókkal. 1923 és 1945 között negyvenezer, a háború után több millió példányban fogyott el. Az ötvenes évek kultúrpolitikájának eredményeként lett ifjúsági regény. Két évvel ezelőtt török nyelven is kiadták.
Praznovszky Mihály azt bizonygatta, hogy az Egri csillagok – csakúgy, mint Gárdonyi Géza másik két legismertebb regénye, a Láthatatlan ember és az Isten rabjai – történelmi regény. Az elején rögtön egy bibliai párhuzamot fedezhetünk fel, az ember teremtésére asszociál a két gyermek fürdőzése, az őket körülvevő csend és nyugalom. Majd egyszer csak megjelenik a kígyó, aki a gyermekeket elrabló török képében ölt testet. A világirodalomból is nagyon sok motívum van a regényben, ilyenek például a titokzatos tárgyak, az álruhás hősök, az erények és bűnök.
Praznovszky Mihály mindenki számára ajánlja az Egri csillagok újbóli elolvasását
Az előadó elmondta, Gárdonyi gazdag történelmi ismeretanyaggal rendelkezett, és csak arról írt, amit alaposan megnézett előtte. Falusi tanítói hivatása is érezhető a műben, erre utalnak a könyvben fellelhető illusztrációk. A regény stilisztikailag is egyik legszebb részét, a Dobó-beszédet az író találta ki.
S hogy miért volt titokzatos az Egri csillagok írója? Elsősorban azért, mert sok félénkség, gátlás volt benne a nőkkel szemben, a házassága is tönkrement. Vándor volt, akár Petőfi, húsz helyen élt hosszabb-rövidebb ideig. Az „egri remete” néven is illették, hiszen a mozgalmas, az író számára biztos megélhetési lehetőséget kínáló pesti életet hagyta ott Eger kedvéért, ahová gyermekkori emlékek kötötték. Csak neki van sírja az egri várban.
Az előadó végül arra hívta fel a figyelmet, hogy félt ugyan a nőktől Gárdonyi, de mégiscsak kifejezte a tiszteletét előttük: a regény úgy végződik, hogy az ostromot követően, a vár kapujánál „visszacserélik” a magyar és a török gyermeket, a két anya pedig kezet fog egymással.
Kelemen Gábor sajtóreferens
