Bittmann János emlékére
Alig egy éve, hogy búcsút vettünk Vincze Ferenctől, a zirci judó alapítójától, és most Zirc sportéletének egy újabb meghatározó alakja távozott az élők sorából.
72 éves korában, súlyos betegséget követően elhunyt Bittmann János egykori labdarúgó, sportvezető, patronáló. 2014. július 9-én kísértük utolsó útjára a nagyesztergári temetőben.
A sport végigkísérte életét. Focizott szülőfaluja, Nagyesztergár csapatában, később a Zirc-Dudari Bányász Sportegyesületben. A Zirci Vegyesipari Szövetkezetnek – ahol dolgozni kezdett – is volt akkor csapata, nem is akármilyen, 1963-ban megnyerték a szövetkezeti labdarúgó kupát! A csapat „gólgyárosa” Bittmann János volt, aki a kilencből hét találatot jegyzett a Révfülöpön megrendezett döntő két mérkőzésén. A korabeli megyei napilap beszámolójában az olvasható, hogy a zirciek nemcsak a kupát, hanem a sportszerűségi versenyt is megnyerték…
A pályafutását viszonylag korán abbahagyta, és más irányból segítette Zirc sportéletét. Meghatározó szerepet játszott a sportpálya és az öltöző építésében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A Tanácsi Szolgáltató Üzem főmérnökeként elkészítette a terveket, és a kivitelezéshez nélkülözhetetlen társadalmi munkából is kivette a részét.
A hetvenes évek elején alapítója volt a Tanácsi Építők sportegyesületnek, melynek labdarúgócsapata egyesült később a „Bányásszal”. Innen datálódik az a korszak, amit joggal nevezhetünk a zirci foci fénykorának, hiszen a csapat 1981-ben feljutott a Területi bajnokságba. A labdarúgó-szakosztály vezetője Bittmann János volt, és az ekkor már általa vezetett Tanácsi Szolgáltató, későbbi Városgazdálkodási Üzem a csapat főszponzoraként lépett elő a bányaüzem mellett. Így épülhetett fel egy olyan csapat, amely nemcsak átlépte a megye határait, azon túl is felvette a versenyt a vetélytársakkal…
2011. október 1-jén a sporttelep felavatásának negyvenéves jubileumi évfordulóját ünnepeltük. Összeállt újra a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának nagy csapata, ellenfélnek pedig a Győri ETO FC öregfiúkat hívtuk meg. Szinte ugyanaz volt a felállás, mint régen. Barcza Sándor, az akkori edző szedte össze a csapatot, Jani bácsi pedig a rendezvény hátterének megteremtésében vállalt oroszlánrészt. Csak egy szavába került, s mindenki adott, akihez támogatásért fordultunk. Ez esetre feltétlenül igaz volt az a mondás, hogy jó tett helyébe jót várj…
Sajnos, már egyikőjük sincs közöttünk. Az edző és a szakosztály-vezető máshol épít csapatot… Hiszen a Régi idők focija szállóigéje örökérvényű: „Kell egy csapat!”
Kell egy jó csapat…
Kelemen Gábor sportreferens
