Felemelő érzés látni egy régi könyvekkel foglalkozó könyvtáros számára, hogy a falakról ismerős betűmetszők köszönnek vissza – mondta Németh Gábor könyvtárvezető az OSzK Ciszterci Műemlékkönyvtárban nyílt tipográfiai kiállításon, a Múzeumok Éjszakáján.
A kiállítást Szeifert György művésztanár, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és AMI igazgató-helyettese nyitotta meg. – Lehet szeretni a tipográfiát? – tette fel a kérdést, de válasz helyett először arról beszélt, hogy mi is az a tipográfia. Tipikus modern 2 in 1 tevékenység, szakma és művészet egyben, de még ennél is több, maga a komplexitás. A tipográfia jelenti a betűkkel való tervezést, a szöveges közlés megfogalmazását, a szöveg és a kép együttes elrendezését, ugyanakkor magába foglalja az információ megjelenésének teljes szabályrendszerét is, és nem hanyagolható el belőle a praktikum sem. A tartalom és forma egysége, egymásra hatása teszi teljessé az élményt, amikor egy-egy kiállított tipográfiai lap előtt elidőzünk – mondta Szeifert György.
Az alkotókról úgy szólt: a szöveg tartalmát, betű- és szövegesztétikai üzeneteit ötletesen értelmezik, és szakszerűen közvetítik számunkra. „Ez azt jelenti, hogy nem csupán felmondják a megtanult leckét – reprodukálva a szakmatörténeti, szakelméleti tudásanyagot –, hanem alkotó módon viszonyulva mindehhez igazi szellemi partnereivé válnak a gondolatokat megfogalmazó tipográfus-elődöknek, irodalmároknak, gondolkodóknak, szakembereknek” – fogalmazott a művésztanár. Nem könnyű vállalás ez, hiszen a betű a legabsztraktabb kifejezőeszközeink egyike – tette hozzá.
Fontosnak nevezte, hogy egy leendő grafikus számára a tipográfia ne csak kötelező tananyag legyen, hanem megélhető valóság. Mint elmondta, ezt a célt szolgálja a kiállítás is, a falakról ugyanis a tipográfia szeretete sugárzik. Így aztán nem is lehetett más a művésztanár válasza a beszéde elején feltett kérdésre…
Szeifert György, Németh Gábor és a kiállító 12M képviselete a tipográfiai kiállítás megnyitóján
Kelemen Gábor sajtóreferens
