Open Grave - Lisztes megmondja a tutit
Képzeljétek, ezt a filmet nálunk forgatták, bár nem emlékszem, hogy bármiféle felhajtás lett volna körülötte idehaza. Jó, persze nem egy Die Hard franchise kaliberű dologról van szó, de azért mégis: hozzám konkrétan semmiféle információ nem jutott el az Open Grave-vel kapcsolatban, holott egész nap a filmes híreket bújom. Egyébként egy horror elemekkel tarkított misztikus thrillerről van szó, amit egy nagyon jó alapgondolat köré építettek fel a készítői... csak sajnos rosszul.
Vagy talán mégsem volt olyan jó az az alapgondolat? Nehéz lesz erről írni, lévén ahogy bizonyára sejtitek lesz egy-két fordulat a sztori előrehaladtával, amiről a spoilerveszély miatt nem értekezhetek, majd csak a cikk vége felé, ahol ezt majd jelzem is külön "[Spoiler]" tagekkel. De szerencsére (vagy inkább nem szerencsére - nézőpont kérdése) ezek említése nélkül is van bőven kifogásolni való, vagy épp említésre méltó pillanat a filmben, de előtte nézzük meg, mi a kiindulási állapot:
Egy férfi egy holtakkal teli tömegsírban ébred. Nem emlékszik semmire, a karján egy csúnya seb tátong és egy pisztoly is ott virít mellette. Egy ázsiai nő segít neki kijutni: a közeli házba érve azonban újabb emlékezetkieséses emberekbe botlik, akik meglehetősen bizalmatlanok a sírból kimászó idegennel szemben: hogy lehet, hogy ő túlélte, míg körülötte mindenki más halott volt? Lehet, hogy ő a gyilkosuk? Ahogy felfedezik a körülöttük lévő világot, egyre több furcsaságot tapasztalnak és természetesen, ahogy azt egy horrortól elvárhatjuk, szép lassan el is fogynak... (Folytatáshoz kattints a címre!)
A kiindulási állapot és a végállapot közt a csavaroknak hála óriási különbség van, ami egyfelől örvendetes, mert valóban lehetetlen kitalálni az első kb. 1 órában, hogy mi miért történhetett, másrészt ennek köszönhetően durva csúsztatásokra kényszerültek a készítők. Persze nem kell megvárni a film végét ahhoz, hogy leessen a tantusz, de talán ez inkább erény: az Open Grave megmozgatja a néző agyát és megadja a lehetőséget, hogy viszonylag könnyen rájöhessünk arra, mi is történhetett.
Ugyanakkor nyilván próbálja is elterelni erről a figyelmünket, kezdve a megtalált, meglehetősen hiányos felvételen át a furcsa memóriaflashekig. Mondjuk az angolul nem tudó ázsiai csaj igazán áthidalhatta volna rajzokkal a nyelvi problémákat, elvégre elég fontos információk birtokában van, amikkel egy csomó felesleges találgatástól mentette volna meg a főhőseinket. Nyilván így nem is lett volna film az Open Graveből, de azért ilyen apróságokra nem ártott volna gondolnia a készítőknek. A következő bekezdés spoileres részében még egy ennél is égetőbb kérdésre hívnám fel a figyelmet:
[Spoiler] A legnagyobb problémám az egyik legegyszerűbb dologgal van: a sztori szerint főhőseink kifejlesztettek egy ellenanyagot a világot romba döntő vírus ellen, aminek van egy, egyébként általuk is jól ismert mellékhatása, ami annyiból áll, hogy a szérumot megkapók rövid távú teljes memóriavesztést szenvednek. Na és mit csinál az összes hülye, akik elvileg a világ legokosabb tudósai? Beadják maguknak a szert anélkül, hogy előtte egy nyamvadt papírra, vagy a falra, vagy a homlokukra, vagy bárhová felírták volna két mondatban, mi is a szitu. Ezt azért nehezemre esik elhinni. [Spoiler vége]
A színészek hozzák a kötelezőt, Sharlto Copley a "legnagyobb" név a társaságban - a dél-afrikai színészt Neill Blomkampnak hála ismerhettük meg és meglepően sokoldalúnak bizonyult az elmúlt pár évben. Most is elhisszük róla, hogy fenyegetettséget jelent a többiek számára, miközben egyébként kedvesen és racionálisan viselkedik. Talán pont emiatt nem bízunk meg a karakterében egy percig sem, várjuk a csavart, várjuk, hogy lelepleződjön - szóval szerintem jó munkát végzett Jonah megformálásával.
Hibái ellenére kiemelkedik az átlagos, klisés horrorfilmek mocsarából, szóval ha kedveled a zsánert, akkor mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt. Nem folyik literszámra a vér, inkább az "eszével" próbál hódítani. Igaz, a fentebb taglalt okok miatt ez nem sikerül, de már önmagában a próbálkozás is szép dolog. Sokan ugyanis még ezt az általam alapvetőnek tartott dolgot sem képesek megpróbálni filmkészítés közben, pedig az öncélúságnál kevés rosszabb dolog van. És igen, az Open Graveben is akad, de úgy éreztem, hogy próbálták háttérbe szorítani, ami dicséretes.
