Valamennyien kötődnek Zirchez a Hangvillában kiállító kortárs művészek
Első alkalommal kerül sor képzőművészeti kiállításra a közelmúltban átadott veszprémi Hangvillában. Február 7-étől öt olyan fiatal, kortárs művész képeit tekinthetjük meg az impozáns épületben, akik mindnyájan kötődnek Zirchez valamilyen módon. Közülük a jelenleg is városunkban dolgozó, alkotó Földesi Barnabást és Sudár Pétert kérdeztük.
(Folytatáshoz kattints a címre!)
– Négyen a III. Bélában végeztünk. Csík Richárd osztálytársam volt, Hatala Péter – a kiállítás kezdeményezője – és Szolnoki Szabolcs néhány évfolyammal alattunk jártak. Sudár Péter pedig úgy „bélás”, hogy ő már évek óta itt tanít – ismerteti a kiállítók kapcsolatát Földesi Barnabás festőművész, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára.
Egy olyan díszítőfestő-szakos gyakorlati órára érkezünk, melyet éppen együtt vezet az a két fiatal zirci művésztanár, akik ott lesznek alkotásaikkal a „Kortárs Tendenciák” című kiállításon. Ismeretségük azonban nem a Bakony, hanem a Mecsek fővárosában kezdődött: szintén négyen voltak az ötből, akik felsőfokú tanulmányaikat is egy helyen, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végezték. Ami viszont teljes mértékben összeköti az öt, harmincas évei elején járó fiatalt, hogy barátok, s mindnyájan nevet szereztek a művészeti életben.
Földesi Barnabás abból a szempontból lóg ki a sorból, hogy ő az egyetlen, aki nemcsak figuratív festészettel foglalkozik, hanem absztrakt képeket is készít. Várhatóan ezzel az arcával fog megjelenni a veszprémi kiállításon, oldva kicsit a realista iskolát.
Örömét fejezi ki, hogy összeállt ez a generáció egy kiállításra. Talán jelképes is lehet: egy új épület kiállítóterét egy új művésznemzedék avatja, akik közül majdnem mindenkinek a III. Béla Gimnázium volt az alma matere. A zirci művésztanár hangsúlyozza: természetesen vannak még a megyében fiatal festőművészek, ők öten azonban barátként is kötődnek egymáshoz.
Földesi Barnabás diákként, s tanárként is kötődik a III. Béla Gimnáziumhoz. Örül, hogy létrejöhet egy kiállítás az egykori iskolatársakkal
Annak, hogy Sudár Péter az egyetlen, aki a Hangvillában hamarosan kiállító fiatal képzőművészek közül nem Zircen végezte középiskolai tanulmányait, egyszerű és érthető a magyarázata: Székesfehérvár környékéről származik, a szintén jó nevű Tóparti Gimnázium művésztagozata sokkal kézenfekvőbb volt a számára.
A „bélás tiszteletbeli tagság” azonban kijár neki: már lassan kétszer annyi esztendőt töltött el az intézmény falai között, mint amennyit egy középiskolás diák eltölthet.
2006-ban került Zircre tanítani, kezdetben „félállásban”. Ez azt jelenti, hogy két napot dolgozott az iskolában, többi idejét a festészetre fordította. Nem felejti el, még középiskolai tanára jelölte erre a pályára, annak ellenére, hogy kerámia szakos volt. Az egyetemi évei alatt készült képei megjárták külföldöt, Londonban és az Egyesült Államokban állított ki. Miközben felfelé ívelt karrierje, a gimnáziumban felajánlották neki a teljes állás lehetőségét.
Péter nehéz döntés elé került, hiszen el kellett szakadnia az otthontól és a képzőművészeti pályafutás is veszélyben forgott. – Azt gondoltam, hogy festőnek lenni a csúcs, ezért kezdetben tragédiaként éltem meg, hogy megszűnik kicsit a képzőművészeti pályafutásom, hiszen a tanári állás teljes embert kívánt meg. Most már úgy érzem, sokkal gazdagabb így az életem, mint azzal a világgal, amit kitaláltam volna magamnak.
A lantot azonban nem tette le végleg, azt mondja, a tanítás egyben tanulást is jelent számára, a tanítványai hatással vannak rá, új ötletek fogalmazódnak meg benne. És természetesen ő sem hiányozhat képeivel a hamarosan megnyíló tárlatról…
Sudár Péter nem volt „bélás”, de az lett. Feladta képzőművészeti pályafutását a tanári hivatásért cserébe, s úgy érzi, megérte
Kelemen Gábor sajtóreferens
