2013.11.15. 11:48 Szuflavéder

Némi pihenő és pár örömfutás után ezzel a Bagolyvár versennyel elkezdtem az alapozást – versenykiírás PDF. Nem ismertem a 370 méter szintesnek hirdetett pályát, csak annyit tudtam, hogy Zircről futunk át Csesznekre a Cuha-patak mentén. Semmilyen előzetes tervem nem volt, csak szerettem volna alaposan elfáradni.

Teljes nyugalomban telt az odavezető autóút. Már 9 óra körül lejelentkeztem Zircen – akkor még nem volt sorbanállás –, és utána átautóztam a célba, Csesznekre, ahonnan külön busz vitt vissza minket a 9:45-ös zirci rajtra.

A buszon hallottam két mögöttem ülő spori beszélgetését: a táv 22,5 km is megvan, és a végén vannak a keményebb emelkedők. Egy patakon történő átkelésről és a táj szépségéről beszélgettek még, amire már igazán kiváncsi voltam. Nem sokkal 10 óra után vissza is érkeztünk, én meg elkezdtem a szokásos lábkrémezést.

10 fok volt kint, és azt gondoltam, hogy melegszik még később pár fokot az idő, így – kevesekkel együtt – ismét a rövidgatya, trikó mellett döntöttem. Egy 30 perces bemelegítés után levettem a melegítőmet és kimentem a rajthoz.

A rajtkapu:

Folytatáshoz kattints a címre!

99-en vágtunk neki a félmaratoni távnak. A járdán rajtoltunk, kissé szűkös volt a hely, de néhány száz méter után kiszélesedett az út. Az első 2 km aszfalton ment, enyhén lejtett végig. Jól mentek a lábaim, jólesett a 4:15-ös iram. Ezt követően sárral, pocsolyákkal fogadott bennünket a terep. A következő kilométerek a terep miatt már 4:45 feletti iramban mentek.

Valahol 3-4 kili körül tűnt fel a patakcsobogás, amit már régóta nem hallottam. Muzsika volt füleimnek. A táj az elején nem nyűgözött le különösebben. A fákról lehullott már nem színes, hanem inkább rothadó falevelek, e mellett a sár volt az, amit láttam magam előtt.

Át kellett kelni a patakon, ami a patakból kiemelkedő, csúszós köveken egyensúlyozva nagy nehezen sikerült is. De aztán jött még egy, még egy és még egy. Nem számoltam, de szerintem bőven 10 feletti átkelés volt, ami nem igazán ment nekem. Egy srác előttem iskolapéldán mutatta be a köveken való profi átfutást, és minden alkalommal 40-50 méteres előnyre tett szert. A futható részeken utolértem, de az átkeléseknél rendre elszökött. Jó volt nézni a szökkenéseit.

8 km körül, az első ellenőrzőponton ittam 2 dl vizet. Jéghideg volt és nagyon nem esett jól a torkomnak, de kellett. Az átkelések és a csúszós, sáros terep szépen szívta az erőmet. Nem sok idő volt gyönyörködnöm a mesés völgyben, de nagyon szép helyeken mentünk. Kb. 14 km-ig tartott az utunk a patak mentén. Mivel a folyás irányába mentünk, csak lefele vitt az utunk folyamatosan. A 14 km utáni frissítőponton megint ittam egy pohár vizet.

Elhagyva a völgyet és a patakot egy szép réten futottunk keresztül, mintha egy sima mezei versenyen lennénk. Éreztem, hogy lassulok. Enyhe emelkedőn voltunk, amit már egy meredekebb ösvény követett, nem volt vészes, de kezdtem fáradni. Sőt, bele is szédültem az emelkedőbe, mikor sétára váltottam. Volt nálam egy műzliszelet, de kivártam a 16. km utáni utolsó frissítőpontot. Megint ittam, és három karika banánt is megettem. A biztonság kedvéért 3 szem szőlőcukrot is magamhoz vettem.

A banán elég hamar hatott és újra egy kis erőre kaptam. Ketten utolértek, de hiába húzódtam félre – a hozzám hasonlóan rövidgatyás szerelésben futó athos elől –, nem előzött meg. Egy darabig jött mögöttem, aztán végül egy emelkedőn ellépett. Mint utóbb kiderült, ez volt élete első félmaratoni versenye (a beszámolója itt). Előtte csak terep ultrákat futott. :) 18 km után kiértünk az aszfaltra és egy erős lejtő következett. Hárman voltak előttem 50 méteren belül, a lejtő végére szinte teljesen együtt voltunk. Szépen vitt lefelé a lábam.

Itt már látszott a cseszneki vár, egy újabb üde foltja a pályának. Tudtam, hogy a vártól nincs messze a cél, de még csak 19-nél vagyunk, és a kollégák a buszon 22,5 km ről beszéltek. De, gondoltam, biztos lesz még néhány kerülő ösvény.

A végére jött egy igazán meredek emelkedő, a várhoz vitt fel. Előttem a három srác, gondoltam megeszem őket, de hiába futottam séta nélkül az emelkedőt, sokkal jobban bírták, és gyakorlatilag állva hagytak. 500 méter hosszú lehetett és kb. 60 métert emelkedett.

A tetőre érve jött egy rövidebb egyes szakasz, ahol kicsit kifújtam magam, aztán láttam, hogy a cél felé meredeken lefelé visz az út. Csak 20 km-t mutatott az órám, 100 méter volt még hátra, befutottam. A befutásnál néhány civil álldogált a fogadó előtt. Dugóka be, vége. 

Még utánam szóltak, hogy be kell mennem a fogadóba lejelentkezni és ott még kell egy utolsót dugókázni (erre nem tudom, miért volt szükség). Itt mindenki kapott egy kedves kézi készítésű emlékérmet, finom teát és zsíros kenyeret hagymával.

Szépen elfáradtam, a célkitűzésemet teljesítettem, első alapozó edzésnek tökéletes volt. 20,1 km-t mértem, de a mögöttem érkező srác, aki 4 külön alkalmazással (!) mért egyszerre, megesküdött, hogy 20,3 volt. Én szó nélkül hittem neki. :) Az eredménylistaitt található.

Szuflavéder out.