Bemutatták a Városházán Müller Anikó Zirc anno… 2014 naptárát
Amikor még ünnep volt minden vasárnap, s az ünnepek be nem tartása súlyos következményekkel járt. Amikor még minden zirci családnál volt szentelt gyertya, s a gyerekek elhitték, hogy a község fekete-tarka tehenéből fejik a kávét…
Folytatáshoz kattints a címre!
„Az ünnepeket nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek” – idézte a szerző bevezetésként Márai Sándor ünnepről alkotott gondolatait, majd Nagy N. Lénárd ciszterci szerzetes és Palkovics Jánosné – havi bontásban felidézve a szokásokat, hiedelmeket, ünnepeket – bebizonyították, hogy nem volt ez másként a helyi társadalomban sem. A vetítővásznon fotók jelentek meg, összenéztek a régi zirciek a mai zirciekkel, gyerekdalok, mondókák csendültek fel, a szereplők mosolya találkozott a közönségével. Halk kacaj kísért egy-egy felolvasott hiedelmet, például azt, hogy ha Márton-napján nem eszik valaki libát, akkor egész évben éhezni fog.
Megtudtuk, hogy csak a Hofferéknek volt fekete-tarka tehenük az akkori faluban, s belőle nem tejet, hanem kávét fejtek, legalábbis ezt mondták a felnőttek a gyerekeknek. Nem volt bortermő vidék a település, mégis tartottak szüreti felvonulásokat – hangzott el szeptember hónapnál, melynek lapja megelevenedett, menyecskék és legények toppantak a terembe, köszöntővel, vendégkínálással, fergeteges hangulatú néptánc-műsorral megmutatták, hogyan mulatott régen a nép Szent Mihály havában.
A meglepetésből azonban még nem volt elég. Müller Anikóról ismert, hogy nem a betöltött funkciójuk, rangjuk, tisztségük alapján kér fel személyeket a köszöntőbeszéd megtartására, hanem a zirci kötődést veszi figyelembe. Ottó Pétert sem polgármesteri minőségében szólította maga mellé a szerző, hanem mint a községben köztiszteletben álló néhai Pálinkás Bözsi néni unokáját, akihez, s akinek családjához a Zirc anno… alkotójának szép gyerekkori emlékei fűződnek az Ányos Pál utcából, ahol hat éves koráig lakott.
– Az ember vágya, hogy megállítsa az időt, vagy időutazásokat tegyen, úgy gondolom, az emberiséggel egyidős vágy. A technikának köszönhetően ez a vágy részben teljesül: fotókkal, videofelvételekkel megörökíthetünk egy-egy pillanatot az utókor számára – kezdte gondolatait Ottó Péter, majd elmerengett: vajon gazdagabbak vagy szegényebbek lettünk az elmúlt évtizedek során? Úgy vélte, hogy egyrészt gazdagabbak, hiszen a technikai fejlődés az emberi munkát nagyban megkönnyíti, ugyanakkor szegényebbek is, számtalan közösségi élménnyel. Örömét fejezte ki, hogy megtelt a Városháza nagyterme, sikerült az Eszterlánc Néptánc-együttes szép időszakát feleleveníteni, készült fotó az eseményről, amely „ki tudja, talán majd nyolcvan-száz év múlva szintén egy naptárnak a lapját fogja díszíteni, s arról fognak beszélni, hogy akkor is volt közösségi élet a városban, s mosolyogtak az emberek”. A témaválasztásról is elismerően szólt Ottó Péter, mint elmondta, a naptár lapjait forgatva talán majd eszünkbe jut a jövő évben, hogy milyen hagyományokat lehetne ápolni, milyen szokásokat lehetne feleleveníteni. – Találjuk meg azokat az ünnepeket, amelyek közelebb hoznak minket egymáshoz! – zárta gondolatait a szónok, aki nem szabadult meg teljesen tisztségétől ezen az estén, hiszen a szerző az első példányt a számára nyújtotta át azzal, hogy vigyázzon a városunkra.
Müller Anikó köszönetét fejezte ki a naptár elkészítésében közreműködőknek, végül egy eredeti fotót mutatott fel, amelyen egy cipőbolti életkép elevenedett meg, s felfedezhették rajta a teremben ülők hozzátartozóikat.
A Zirc anno... 2014 naptár bemutatásában Nagy N. Lénárd és Palkovics Jánosné volt Müller Anikó segítségére
Ottó Pétert kérte fel a köszöntő megtartására Müller Anikó, gyerekkori emlékek fűzik őt a családjához
Szüreti mulatság a Városházán. Müller Anikó lánya, Ring Júlia (háttal) ezúttal néptáncosként működött közre a naptárbemutatón
Kelemen Gábor sajtóreferens
