Riport Lehel Martin tanulmányi ösztöndíjas diákkal
Az egyik színjelese a zirci önkormányzat által ösztöndíjjal támogatott tanulók második félévi csapatának. Nemcsak a tanulmányi eredménye kiváló: egy nemzetközi asztalos-versenyen -„Mit tudok a gyakorlatban?”- második helyezést ért el. Dietrich és gravírozó szakkörökre jár. Hogy mire utal e német szó? S mit tud ez a fiú a gyakorlatban? Lássuk…
(Folytatáshoz kattints a címre!)
Lehel Martin húsz éves, a Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola növendéke Sopronban. Bemutatkozásában elmondja, az érettségit követően jelentkezett a technikumba, melynek utolsó évét kezdi meg. Kézügyessége és egy számítógépes programhoz való szakértelme azt sejtetik, boldogulni fog majd az életben.
A CNC mozaikszó – ami mögött egy mikroszámítógép által vezérelt szerszámgép bújik meg – már ismert Magyarországon, a Dietrich’s program viszont – amely köré egy szakkör is szerveződik a soproni iskolában – egyelőre csak elterjedőben van hazánkban. A nagy gyárakéhoz hasonlatos, csak annál jóval kisebb méretű szerszámkezelő géppel dolgoznak a tanműhelyben – mondja Martin. Otthon is van gyakorlásra lehetőség, amivel élni szokott a fiatalember, aki a háztartási faipari munkák elvégzésében rendszeresen besegít édesapjának, egy kis kuckót is állítottak már össze ketten.
Az iskolai gyakorlati foglalkozásokon minden évnek megvolt a maga terméke. Sorolja: negyedikben konyhai ülőkét, ötödikben ablakot, éjjeli szekrényt készítettek, az utolsó évben következik az ajtó. A szakkör keretében született alkotásokat magával hozta, egymás után emeli ki táskájából a különböző, fatáblára gravírozott autó és motormárka-jelzéseket, s egy kis kulcstartót az iskola névadójának feliratával. Készült már házi áldás a családnak, retro parti-s dísz a Bagolyvárnak, plakettek a soproni erdész és faiparos diákok baráti körének.
A német program „diákverziójának” használatára jogosult az iskola, ennek kizárólagos magyarországi forgalmazója Sopronban található. Most már éppen csak egy szerszámgép és egy nagyobb kapacitású számítógép hiányzik ahhoz, hogy a hivatalban is készüljön valamilyen alkotás, hiszen a Dietrich’s egy nyakpánton lógva elterül az asztalon, s a program ismertető füzete is kéznél van. A kiadvánnyal az a célja a forgalmazónak, hogy a magyar faépítészet gyakorlati szakembereit segítse felzárkózni a fejlettebb hagyományokkal rendelkező országok szakmai színvonalához – olvashatjuk az előszóban. Teljesen komplett, könnyűszerkezetes faházakat is lehet tervezni a programmal, s a CNC-gépen mindezt úgy elő lehet készíteni, hogy a helyszínen már csak össze kell rakni az alkotóelemeket.
A szakkört azok látogatják az iskolában, akik fokozott érdeklődést mutatnak a téma felé. Martin azt mondja, időigényes a program kezelése, s minden héten szükséges felfrissíteni a tudást. Ugyanakkor hallatlanul nagy előny lehet ez a munkaerőpiacon, hiszen kevesen használják, ami azzal is magyarázható, hogy nem olcsó termékről van szó.
Lehel Martin kiemelkedő eredményt ért el a Dunaszerdahelyen megrendezett asztalos-versenyen, melyen ketten képviselték az iskolát. – Sámlit kellett készítenünk félig takart fecskefarkú csappal – meghökkenek riportalanyom kijelentését követően, de azt mondja, először ők is furán néztek, amikor szembesültek a korántsem egyszerű feladattal. A felkészülési idő sem volt túl hosszú, s az esélyeket csökkentette, hogy az ellenfelek szakmunkásképzőkből kerültek ki, akik sokkal több időt foglalkoznak a faiparos munkákkal.
Azonban mégsem a papírforma érvényesült az asztalos növendékek versenyében…
Négy óra alatt elkészült a kisszék, aztán elégedetten dőlhetett hátra a karosszékben a zirci fiú, hiszen alkotását a második helyre értékelte a zsűri. Pedig rendkívül aprólékos, precizitást és kimértséget igénylő munka volt, s a kivitelezést sem teljesen azzal a technikával várták el a szervezők, amit az iskolai műhelyben gyakoroltak. A Roth Gyula szakközépiskola oktatásának színvonalát jelzi, hogy mindkét soproni tanuló bekerült az első ötbe. A második helyért az oklevél mellé csavarhúzókészlet és vésőkészlet járt, amivel tovább lehet „faragni” az alkotókézséget…
Martint a hobbijáról is kérdezzük, s mint kiderül, kiválóan tudja ötvözni azt a munkájával. Kerékpározással tölti a szabadidejét, s mivel kizárólag erdőben szeret kerekezni (tehát ide is elkíséri a fa), a terepnek megfelelően alakította át a bringáját. S hogy merre tovább az úton? Ösztönzik arra, hogy folytassa egyetemen a tanulmányait, de ő inkább egy CNC-gépkezelő szakma felé hajlik. Az utolsó technikusi évét kezdi meg, ami alatt lesz ideje eldönteni, hol folytassa tanulmányait.
S nyilván lesz idő újabb remekművekre is…
Lehel Martin a „Mit tudok a gyakorlatban?” nemzetközi asztalos-versenyen kiérdemelt oklevéllel. Jobbról a második helyre értékelt munkája
És még néhány alkotás a zirci fiatalembertől…
Kelemen Gábor sajtóreferens
