Beharangozó hír: 

2013. augusztus 16  - 18 péntek, szombat, vasárnap: MOGY. Magyarok Országos Gyűlése, ahol számtalan más, az önellátás szükségességéről szóló program mellett az Akli MajorPiac tapasztalatairól fogunk beszélgetni az Önellátás Sátrában.

A programot mellékletben is csatoljuk, de elérhető a MOGY Facebook oldalán is.

FB: https://www.facebook.com/MagyarokOrszagosGyulese

Honlap: http://www.bosztorpuszta.hu/

Heti hír:

2013. augusztus 10-én szombaton Izsák József felvidéki magyar természetgyógyász érkezik a piacra egy mesenevű magyar faluból Királyfiakarcsáról, hogy testi-lelki nyavalyáinkról beszélgethessünk vele. A szokásos Major Kerti Beszélgetések keretében beszél életútjáról, missziójáról, egészségmegőrző tevékenységéről, s megpróbál válaszolni a hozzá intézett kérdésekre. Igény esetén egyedileg is foglalkozik a panaszokkal. 

 Uborkaszezon

Azt ígértem kedves olvasóinknak, hogy uborkaszezonban elszámolok a tavalyi 1%-kal. Engedtessék meg nekem, hogy még csússzak ez ügyben egy kicsit. Lesz rá idő. Rengeteg virág van az uborkán, még hetekig szedni fogjuk. Most másról szeretnék írni, ami igencsak kapcsolódik ahhoz a kis önvallomáshoz, amelyet a MOGY Önellátás Sátrához csatoltam.

 Tegnap délután befőztem az uborkát (meg a patiszont és a zöldbabot)  pontosabban befőztük. Mégpedig a Pangeás fiúkkal. Pikáns az uborka, s valahogy pikáns a helyzet is. Ahelyett, hogy a 75 éves, "mindentudó" nagymamákkal történne a befőzés, a lányaim kis sámlin vagy, ahogy a csángók mondják ómagyarul, terpe széken ülve hallgatnák megélt és megtapasztalt életek összefoglalóit, s tanulnának belőle sokat, 25 éves fiúkkal főzök be éjszakába hajlóan, akikkel jobb híján (mármint nagymamák híján) a nagyszüleink által megélt és megtapasztalt életekről beszélgetünk. No meg a biológiai biodiverzitás és a történelem összefüggéseiről*. 

 Az ő nagyszüleik, az én szüleim. Születtek 1938-ban. Az én nagyszüleim születtek 1896-ban, 1920-ban. Nem is egy, inkább három generáció van közöttünk, történetiségben. Az ő bajuk ugyanaz az ő nagyszüleikkel, ami az én bajom a mi szüleinkkel. Nincsenek velünk, hogy befőzzük az uborkát az unokáiknak. Sem testben, sem lélekben!  Elmentem ezekhez a 25 éves fiúkhoz, mert még soha nem főztem be egyedül uborkát,  s valahogy nem mertem belevágni. Az én generációmnak a befőzés amolyan rémálomnak tűnik fel, mivel semmilyen főzési rutinunk nincs, így befőzési sem.

 A generációmat kizavarták a konyhából, hogy emancipálódjunk. Kizavartak bennünket a 38-as anyák a hetvenes években, akik gyorsan akartak végezni az akkor még kötelező gyakorlattal. Polcz Alain így ír: "Dolgozó nő vagyok. Nyolc óra munka után 45 percem van egy háromfogásos ebéd elkészítésére. Senkit nem tűrök meg a konyhában.", Ezek után kénytelen volt egy szakácskönyvet írni a generációmnak: Főzzünk örömmel címen. De írhatnám Esterházy Péter önvallomását is az anyjáról a Harmonia Cealestisből: szidolozott ezüst étkészlettel, fehérített és keményített damaszt asztalneművel, no meg négy gyerekkel és egy arisztokrata család elvárásaival nehezítve a pályát.

Holdra szállás, lombikbébi, mirelit. Gondolták ők. 

Facebook, Oxitocin, ízfokozók, aromák, guargumi és KEMOTERÁPIA. Kaptuk meg mi.

Ez ellen fordulnak szembe most sokan a negyvenes gyerek és a húszas unoka generációból.

Az ízek utolsó házőrzői.  Ez hát a közös nevezője az éjszakai befőzéseknek. 

Nem hibáztatható ma az a három műszakból hazaeső negyvenes nő, aki úgy veszi meg a sárgabarackot a városi piacon, hogy még fel is cipelheti a tizedikre, hogy aztán a lakótelepi konyha egyszemélyes sátáni bugyrában, 50 fokos kánikulában befőzzön a szándékosan nem létező kamrának és a Facebook előtt gunnyadó gyereknek.  

Én azt látom a még működő néhány parasztportán, hogy a befőzés ÜNNEP. Családi ünnepé válik azáltal, hogy még távolról is összejönnek a családtagok, előkerülnek a veidlingok  vagy, ahogy a csángók mondják ómagyarul lavrok, előkerülnek a sámlik, a hokedlik, a terpe székek és a mesék. Tátott szájú unokák hallgatják nagyapó aktuális és rég elmúlt politikai recenzióit, nagyanyó rég elmúlt szerelmi históriáit, az élettörténeteket, egyszóval szocializálódnak. Nem a Facebookon. Ahogyan az nálunk történt a hetvenes években a zuglói Cinkotai út 71. szám alatt, ahová akkor még beköszönt a városba a vidék, ahová akkor még lovas kocsin érkezett a szódás, ahol a kis hokedlin ülve megettem a Horthy korszak végét húzott cseresznyés rétes formájában.

 Azt kérdezik tőlem a szülők, mondd honnan vetted ezt a sok hülyeséget, hogy így akarsz élni, vidéken. Én meg nézek rájuk nagy kerek szemekkel, hogyhogy honnan? Hát tőletek láttam!

 Nekem életemben először van kertem. De a 38-as nagymamák nem jöttek el befőzni. Nem érzik szükségét. Vedd meg a Tesco-ban, ami kell, telefonálnak vissza, mi Tunéziába mentünk. 

 Ami egynek lehetetlen, az többnek játék. Végeredményként pedig felkerülnek a palackba zárt nyári ízek és illatok a kamra polcára. Ez hát a közös nevezője az éjszakai befőzéseknek.

 Azt mondja nekem a 25 éves Jácint búcsúzóul: "Vidd haza a maradék páclevet. Most már tudod, hogy mit kell csinálni. Majd befőzöl a lányaiddal együtt otthon." Tudja fene miért, de valahogy jól esett ez nekem ez a mondat. 

 Mivel megint lementem a gördülősáv alá - ami nekem a termelői tiltás szerint TILOS, a lábjegyzetet csak az olvassa el, aki eddig még nem dobta ki a hírlevelet.

Lábjegyzet 

*Szász Domokos biokertésztől tanultam egy nagyon jó gondolatot a belga tábor alatt rovar hotel építése közben. A biodiverz mikrovilágokban az élőlények kialakítják egymás között az élettereiket és lejátsszák egymás között a játszmáikat, ezáltal kialakul egy egyensúly, ami maga a harmónia. Ő konkrétan a rovarvilágra gondolt, de ez valójában minden világra érvényes, amiben az ember, az állat, a rovar, a növény együtt él. Minden monokultúra, ami veszélyezteti ezeket a biodiverz életközösségeket, felborítja ezt a kényes egyensúlyt, az egyed, a fajta, a faj, a teljes életközösség, végső soron a harmónia pusztulásához vezet. A biológiai példa tökéletesen alkalmazható a történelemre is, amely szerintem nem egyéb, mint a biológia történetisége. A fasizmus, a kommunizmus, a globalizmus ezeket biodiverz mikroközösségeket próbálja meg bedarálva elpusztítani, állítva például azt, hogy az addig genetikai történetiségében meghatározott egyed, mostantól, az egyenlőség szent nevében mindenre képes. A krumplibogárból katicabogár lesz, a karikalábú mongolból meg, aki addig lóról vadászott hópárducra, oroszlán elől menekülő etióp hosszútávfutó. Mindezt semmi másért, pusztán azért, hogy az egyedek cserélhetőek legyenek a gépezetben. Akár mint termelők, akár mint fogyasztók. 

Aki még nem foglalt szállást az utolsó nyári hetekre vagy egy szép őszi kirándulásra a Bakonyban, vagy többet szeretne tudni a Pangeás fiúkról, biodiverz kertjükről, ragyogó nyári gyerektáboraikról, ahol mindezt Sumira emlékezve a fiatalabb korosztályoknak adják át, Vincze, Domokos és Jácint kertészeket felkeresheti a pénzesgyőri Pangea házban.

Honlap:www.pangea.hu

irta: Eszter

küldi: Piroska