Ez egy icike-picike magyar faluban történt.
Szorgos-dolgos emberek laktak itt, magyarok és nem magyarok. A „nem magyarok”, nem romák és nem zsidók voltak, valami egészen más népcsoport. Sokat szorgoskodtak a falujukért, virágot ültettek, csatornát javítottak, buszvárót építettek. Történt egyszer, egy ilyen alkalommal, amikor szintén valamit tüsténkedtek, szükség lett egy emberre. Segítség kellet az anyagmozgatásra. A polgármester megkért „valakit”, hogy segítsen egy kicsit nekik. „Valaki”, ezt örömmel vállalta. Meglátta ezt egy „illető”. Nem tetszett neki, ez a lazaság. Lehet, hogy más nem tetszett, de hogy mi az, azt már nem tudjuk meg soha. „Illető”, gondolt egyet és a gondolatot tett követte. Felvette a telefont és riasztotta a megfelelő hivatal dolgozóit. Azok jöttek, ellenőriztek, és …
Azt nem tudom, mi történt ezután. Egy biztos: az „illető” megnyugodott, hiszen ő teljesítette állampolgári kötelességét. Nincs is annál fontosabb, mint szabályosan, törvényesen élni és dolgozni!
Vajon ez egy kitalált történet?
Fekete Zsigmond
