Réges-régen, amikor ezt a szakmát kezdtem, gyakran kellett úgynevezett ”termelési” riportokat készíteni. Beszámoló a kőműves brigád munkaversenyben elért első helyezéséről. Ilyenkor kora reggel, amikor még várhatóan józan volt a brigád egy része, ki kellett menni a világ végére és a nem túl kommunikatív elvtársakkal egy izgalmas beszélgetést folytatni. Ez volt a kezdő újságírók „szívatása”, és az öregebbek büntetése. Más okból ugyan, de a Zirci Tv-nél is vannak hasonló feladatok. Két vagy három rövid történet.
Kora reggel van, hideg van, esik az eső. Az operatőr folyamatosan dünnyög, a kamera rossz, a hang nem működik, az akkumulátor lemerült, és két szakmunkás tanulóval kell interjút készíteni. Szóval, minden adott egy Pulitzer díjas alkotás születéséhez. Végre elkezdjük. Elsőnek az igazgató helyettes orra alá dugom a mikrofont. Két dolog már biztos. Jó nagy bajsza van, és még ennél is nagyobb a dumája. Egész biztató az alaphang. Következik a szakoktató, csendes szimpatikus ember. Jó a folytatás. Végül jönnek a szakmunkástanulók. Két dinamikus fiatalember, akik legyőzték a szakmai versenyeken az ország minden más hasonló korú tanulóját. Értelmesek, összeszedettek, figyelemre méltók. Kezdem jól érezni magam! Vége a beszélgetésnek és nem estem depresszióba, sőt ellenkezőleg, örülök, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és ha a riport nem is fog díjakat nyerni, én gazdagabb lettem sok érdekes tapasztalattal. Még az operatőr is ihletet kap, elkezd vágóképezni, és látszik rajta, hogy rászállt a kreativitás.
Vasárnap délután van. Államtitkár tart sajtótájékoztatót városban! Ilyen csak a választási években szokott előfordulni. Az operatőr késik, egyszerre kellene három helyen lennie. Röviden beszél az államtitkár, majd egy iskola igazgatóhelyettese és egy szülő méltatja a kormány eddigi nagyszerű intézkedéseit. (Az vesse rájuk az első követ, aki ebben a helyzetben nem ezt tenné!) Befejeződik, és én exkluzív riportot készíthetek. Már az első kérdésemre adott válasz elvarázsol és visszaröpít a gyermekkoromba. Akkor a nemzetközi helyzet fokozódott folyamatosan, mindegy volt, hogy mit kérdeztünk, a bajok oka a rothadó kapitalizmus volt, az áldások forrása pedig az épülő szocializmus. A változatosság kedvéért most az előző kormány az oka minden nyavalyánknak, de hamarosan minden jó lesz, eljön a Kánaán, persze csak akkor, ha ismét jól döntünk és a jelenlegi uralkodóknak adunk hatalmat. Örülök, hogy mehetek haza! Kiszállok a kocsiból, feleségem rám néz, és azt mondja: látom nincs túl jókedved! Aznap már nem mer többet hozzám szólni. Kicsit el lett rontva a napom.
Még egy történet, csak azért, nehogy rám fogják, hogy ellenzéki vagyok.
Jövőre választás, ezért az ellenzék is meglátogatta szerény közösségünket. Rövid riportot készítettem, szintén a TV-nek. Első kérdés: Milyen célból gyűjtenek aláírásokat? Válasz: Nem aláírásokat gyűjtünk, azért jöttünk, hogy elmondjuk a programunkat az embereknek. Megjegyzés: A háttérben egy aláírásgyűjtő asztal van, ahol éppen többen is a papírokat töltik ki. Mindegy, nem feszegetem tovább a kérdést, én látom rosszul meg a kamera. Második kérdés: Na, és mi a programjuk? Válasz: Amit a mostani kormány művel, az minden rossz, mi másképpen fogjuk csinálni! Harmadik kérdés: Nagyon jó, és akkor szóljon róla néhány szót, hogy mit fognak másként csinálni! Válasz: Amit a mostani kormány művel, az minden rossz, mi másképpen fogjuk csinálni! Lehet, hogy úgy tűnik, most kicsit zanzásítottam, de sajnos nem túlzok, ennél nem volt sokkal bővebb a beszélgetés, és a tartalmát illetően pedig inkább pozitívan túloztam. Sajnos, engem nem győztek meg, hogy ők jobban fogják tenni a dolgaikat.
Fekete Zsigmond
