Egy különleges programra hívtuk fel a figyelmet legutóbb: az elmúlt hét végén rendezték a Hajag Családi Napot. A Középső-Hajag tetején található egykori szovjet "atombunker" területén már korábban is szerveztek programot az objektum történetét, relikviáit gyűjtő lelkes herendi és környékbeli amatőrök, most azonban azt is lehetővé tették, hogy vezetett látogatásokat tegyünk a föld alá rejtett hatalmas objektumban.

Tényleg atombunker volt az, aminek a még álló két tornya Zirc környékéről is látható? Nem. Katonai rendeltetésű atomeszközöket a környékünkön legközelebb Tótvázsony (Balaton-felvidék) és Császár (Kisbér mellett) területén tárolt a szovjet hadsereg, az ezek kilövésére alkalmas eszközöket (rakétákat) legközelebb Baj (Tata mellett) területén.

A Családi Nap látogatói látogatói a Veszprém megyei Kutató-mentő Szolgálat standjánál (ők a föld alól is mentenek kutyákkal). Háttérben a két, még meglévő antennatorony.

A hajagi bázis az egykori Varsó Szerződés (VSZ) BARS (Hóleopárd) elnevezésű ún. troposzféra-kommunikációs rendszerének 504 kódjelű állomása volt. A nyolcvanas években megépített rendszer a katonai hírközlésben kiemelkedő műszaki színvonalat jelentett: az egyes állomásokról a rádióhullámokat a horizont fölé "lőtték fel", és azok a légkör legalsó rétegének, a troposzférának a felső rétegeiből verődtek vissza a földfelszínre, egy ott megépített vevőállomásra, amely ugyanilyen módon továbbította a rádiójeleket a hálózat következő állomására.

A fenti térkép mutatja a VSZ BARS-hálózatát (Bulgária nélkül). Magyarországon még további három bázis volt: Galgamácsa (501), Hajdúnánás-Tedej (502) és Szentes-Lapistó (503). Ez a három a Néphadsereg kezelésében volt, a hajagitól eltérően épített tornyokkal és föld feletti kiszolgáló épületekkel. Hajag 3 bázissal kommunikált: a szentesivel, a galgamácsaival és a tőle északra, a mai Szlovákiában található 403-as kódjelűvel. A hajagi bázis abban is eltér a másik háromtól, hogy a hegy tetején található objektum ("felső bázis") csak az operatív működést szolgálta váltott őrséggel és kezelő személyzettel, a parancsnoki és legénységi bázisa a hegy lábánál, Herendtől nem messze északra, az erdőben elrejtett hatalmas területen ("alsó bázis") feküdt, laktanyákkal, kiszolgáló létesítményekkel, hatalmas bunkerekkel. Mindkét (felső és alsó) objektum magánkézbe került, és a mostani rendezvényhez (és a bunker megnyitásához) is a tulajdonos engedélye kellett.

(Egy utólag kapott képet szúrunk ide be, a szerző nem kívánja magát felfedni: így néz(ett) ki a hajagi (felső) bázis  építészeti szerkezete)

További érdekességek és képek ►

A "felső bázis", vagyis a Hajag tetején található létesítmény 2010-es műholdképe kb. 1 km magasságból. A kb. 200x250 m-es terület jól elkülönül az azt körülvevő erdőségtől. Ez volt a Családi Nap helyszíne.

Ez a Herend közeli "alsó bázis" műholdképe kb. 2 km magasságból, ugyancsak 2010-ből. Itt is jól látható az egykori kerítés nyomvonala, bár erdőben halad. Felfedezhetők még az egykori legénységi épületek. A világoszöld területen pihenőtó, ültetvény, vendégház. A parancsnoki bunkereket állítólag már elbontották.

A bázist sok rejtély övezte. Még hosszú évekkel a szovjet hadsereg kivonulása után jelentek meg cikkek (Napló, 2007.január 18: "Eladják az atombunkert?"), amelyekből az derül ki, hogy a helybéliek is csak találgatnak, mi lehet(ett) ott fönn (a bázis maga Hárskút közigazgatási területe, de aszfalton csak Herendről lehet feljutni). Fanatikus bunkerkutatók azonban már korábban is bejutottak a nyitva lévő vagy felfeszített vészkijáratokon, egyéb nyílásokon, rengeteg képet tettek közzé (ma már részben nem létező) internetes képgyűjtő oldalakon és léteztek/léteznek internetes fórumok is.

E sorok írója egy 2004. novemberi Hárskút-Hajag túra során készített néhány felvételt a bunker felszíni létesítményeiről, illusztrálandó a túráról írt beszámolóját. A képeket meglátta egy németországi bunkerkutató, és felvettük a kapcsolatot. A következő években együtt és külön-külön is meglátogattuk a magyarországi bázisokat, amelyek közül azonban csak a hajagiba tudtunk lejutni, mert akkoriban még nyitva volt a bunker lejárata. A magyar bázisokat - bár funkciójuk már rég megszűnt - a Honvédség őrzi vagy őrizteti, részben még ma sem lehet bejutni azokba.

A hajagi bázis állapota az utóbbi években sokat romlott. A múlt évtized közepén még kettős kerítés vette körül, és bár nem őrizték, meggondolta az ember, hogy átbújjon-e rajta, mert szigorú figyelmeztető táblák rettentették el. Ráadásul nem lehetett tudni, nincs-e valamilyen veszélyes, egészségkárosító anyag a terepen vagy az építményekben, esetleg elhagyott éles lőszer. A magasra nőtt gazban csak nagyon óvatosan volt szabad közlekedni, mert állandóan rejtélyes aknák, csövek bukkantak elő, amelyek alját néha nem is láttuk. A bunker mélyében pedig az aggasztott, van-e elég oxigén, nincs-e valamilyen veszélyes gáz a levegőben.

Bár az egykori harmadik tornyot még a szovjet hadsereg 1991-es kivonulásakor bontották le, a felszínen hozzáférhető fémanyag döntő része az utóbbi fél évtizedben tűnhetett el - az egyik szervező szerint nem a tulajdonos "keze által". Teljesen hiányzik a kerítés, a 2x4 darab "hangár" (a hatalmas járművekre szerelt mobil adóegységek garázsainak) óriási méretű és igen súlyos fémkapui, a bunker felszíni nyílásait védő betonépítményekben a kívülről elérhető csapóajtók és aknafedelek, az őrszemélyzet épületének fém nyílászáróburkolatai - már csak az a kérdés, ki és mikor veszi magának a bátorságot, hogy ledöntse a még álló két tornyot.

A BARSZ rendszer, a hajagi bázis építésének, berendezésének, működésének részletes és izgalmas leírása itt található: A BARSZ rendszer és a Hajag

A bunker lejárata elzárt állapotban (2011-es felvétel)...

... és most, amikor a tulajdonos engedélyével megnyitották.

A Családi Napra a szervezők felidézték a múltat. Az egyik "hangárban" a szovjet hadsereg által használt eszközökből rendeztek kiállítást: egyenruhák, felszerelési tárgyak, fegyverek, kitüntetések, zászlók, kézikönyvek, a falon a katonai mindennapok szabályait oktató és szemléltető plakátok. A bunkerlátogatást vezetők a szovjet hadsereg tiszti egyenruháját viselték, a föld alatti "forgalomirányítást" géppisztolyos "őrök" látták el. Az egyes helyiségek eredeti rendeltetését bemutatandó nagyméretű fényképeket függesztettek ki, amelyek az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén található 301 kódjelű BARSZ-bázis ugyanilyen rendeltetésű helyiségeinek műszaki berendezéseit mutatják: ezt a bázist ugyanis érintetlenül meghagyták múzeumnak. A hajagi bázisból az 1991-es kivonulás során minden berendezési tárgyat, felszerelést leszereltek és elvittek, azt a keveset, amit nem, kincsvadászok és fémgyűjtők vitték, amíg lehetett. Alig néhány nagyobb fémtárgy maradt meg, ezeket vagy szét kellene vágni, vagy a "liftaknán" kiemelni, de ezekhez igen komoly felszerelés kellene. Ami maradt még, azok földelősínek, lámpaarmatúrák, a betonfalakba épített csőáttörések, de ezeket már valószínűleg nem éri meg ellopni.

Bácskai Péter, a bázis elkötelezett kutatója, a relikviák gyűjtője, a Családi Nap főszervezője - szovjet tisztként a bunkerlátogatás megkezdése előtt

A sárga villogó ideiglenes kellék. De eléggé megborzongtató a föld alatti világban, a sci-fi filmek atomtámadás-hangulatát idézi.

Ez egy bunkervécé. Szabályos angolnak néz ki. A mosdó már hiányzik.

Vajon kitalálunk majd innen? Egyébként meg Adolf üdvözöl!

Na, erre nem érdemes kísérletezni! (a fegyver nem színpadi kellék, de már nem működik)

Ezeket még nem bírták kiszerelni a "gyűjtők"

A felső és alsó szint között lépcsőházban közlekedtek. Az alsó szintre már nem vittek látogatókat, mert sok víz gyűlt össze.

A déli oldali "hangárok". Ezek valójában garázsok voltak a mobil állomásokat szállító járműveknek. Ezen az oldalon volt a büfé, a konyha, az egyikben a kiállítás, a másikban vetítés, a harmadikban íjászat. Az északi oldalon voltak gyerekjátékok, az árussstandok (ásványok!), az információ.

Részletek az egykori szovjet hadsereg kellékeinek kiállításából:

Oktatóplakát: így gondozd a csizmádat!

A Szovjetunió érdemrendjei és kitüntetései

Volt egyszer egy nagy rendszerváltó párt Magyarországon, úgy hívták, hogy Magyar Demokrata Fórum, de már csak a legöregebbek emlékeznek rá. Az 1990-es választásokra ezzel a plakáttal kedveskedett a megszállóknak (a kép forrása: itt),

mire Szergej így köszönt el:

(Szergej köszöni, azóta is jól van).

Korábban többször, tegnap is feltettük a kérdést: mi lehet a bázis jövője? Arról van nem hivatalos információnk, hogy a Herend melletti "alsó" bázis egyfajta pihenőipari szolgáltatássá épül ki. Ez a "fenti" bunkernél sem kizárt, előtte azonban a területet "kármentesíteni" kellene: feltárni, hogy az egykori víz-szennyvíz-üzemanyag-elektromosenergia-ellátó rendszerek milyen állapotban vannak, történt-e az üzemelési idő alatt olyan környezetszennyezés, amelyről ma még nem tudni (pl. mi történt a keletkezett szennyvízzel, volt-e gázolajelfolyás, stb.). Az objektum teljes felszámolása (vagyis a beton- és fémszerkezetek teljes elbontása, elszállítása, ártalmatlanítása) szinte elképzelhetetlen nagyságú költséget jelentene (a regionális hulladéklerakó, tudjuk, Királyszentistván). Kisebb, de még így is hatalmas költség a bunker teljes lezárása, kérdés, mit szólnak a hatóságok a föld alatt maradó üreghez. 2007-ben az egyik hírportál tudósítója ezt írta a lehetséges hasznosításként: "Atombunker unatkozó nyugdíjasoknak a Középső-Hajagon".

Vagy minden marad így, ahogy van, azonban tudni kell, hogy a főbejárat újbóli visszazárása után is megmaradnak azok felszíni nyílások, amelyeken, kellő bátorsággal és nem kis kockázatot vállalva, ma is be lehet jutni a bunkerbe...

De mert a nap nem csak az élvezetekről szólt, így hát busz helyett gyalog ballagtunk le a rekkenő hőségben Herendre. Két óra alatt kisgyermekkel is le lehetett érni, és még elértük a fagyizót is.

Szöveg és fényképek: KoósG 

Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.