Eltemettük Bér Júliát
2012. június 21-én, 15 órakor, a Felső temetőben végső búcsút vettünk Bér Júlia festő- és grafikusművésztől, városunk első díszpolgárától. (Folytatáshoz kattints a címre)
„101 év. Kivételes ember az, akinek a Mindenható ilyen hosszú földi pályát adott. Az évek száma nem csak a legegyszerűbb jellemzője az elhunyt művésznek, de a legkevesebb is, amit róla elmondhatunk. Azért a legkevesebb, mert egyik ember életében sem a hosszú élet és a szép halál, vagy a nehéz betegségben véget érő földi élet rövidsége az emlékezés fő szempontja, hanem a megélt élet tartalma, az igazán meghatározó szeretet, amely összekapcsolta hozzátartozóival és embertársaival” – mondta el Ottó Péter, Zirc város polgármestere Bér Júlia temetési szertartásán. Hozzátette: a művésznő tavaly nyíló életmű-kiállításának képei egy éve még a születés évfordulójának örömét öltöztették díszbe, mára az elmúlás ködfüggönyén is átragyogva egy nagyszerű, igazi humanista művészembernek állítanak örök emléket és emelik Őt a halhatatlanok sorába.
A városvezető ismertette a művésznő pályájának főbb állomásait, önéletrajzi naplójának történeteit – kedves emlékeket és megpróbáltatásokat. Elmondta, a városi televízió munkatársaként megismerhette Bér Júlia élettörténetét, aki „átélt két világégést, látta a vért, a szenvedést, az értelmetlen, barbár pusztítást, amely emberek millióit ölte és nyomorította meg testileg és lelkileg. Megerősítette az élet, dacolt a szenvedéssel, a fájdalommal, és alkotásainak leggyakoribb témájaként csak azért is a jó embert, alkotóembert, annak küzdelmeit, munkájának teremtett értékeit választotta”. – A művész, amikor alkot, minden művével kiszakít magából egy kicsinyke darabot, amelyet az alkotásokat szemlélőknek ajándékoz. Bennünk azok által érzések születnek. Így hal meg a művész napról napra, és születik alkotásai által újjá bennünk, más alakban. Bér Júlia mindig a szépet, az igazi értéket kereste, amely az emberek szeretetéből és feltétlen elfogadásából táplálkozott – fogalmazott Ottó Péter polgármester. „Nekem szerencsére két hazám van, Magyarország és Csehszlovákia, a szívemben két hőn szeretett város él örökké, Zirc és az aranyos Prága” – idézte a művésznő gondolatait a városvezető.
Huszár G. Lőrinc plébános atya Szent Lukács evangéliumából idézett, és arról beszélt, hogy a keresztény temetés hálaadás mindazon dolgokért, amelyeket elhunyt testvérünk által kaphattunk a gondviselő Istentől. „Kincseit két kézzel szórva adtak át másoknak” – tolmácsolt az atya Bér Júliáról alkotott gondolatokat a jelenlévők felé. Felhívta a figyelmet arra, hogy – bár a művésznő élete során messze elkerült innen – Zirc több szempontból is meghatározó állomása volt az életútjának. Elmondta, nem véletlen, hogy életének utolsó szakaszát is itt töltötte. Itt született, itt hunyt el, s itt helyezzük földi maradványait nyugalomra. Foglalkozására utalva úgy fogalmazott: a művészek feladata, hogy minden szépség forrását, az örök szépséget, az Istent a művészet saját eszközeivel tegyék tapasztalhatóvá, érzékelhetővé a világ számára. A szertartást megtisztelte jelenlétével Michal Cerny, a Cseh Centrum igazgatója is.
A temető végében egy díszparcella került kialakításra, odakísértük utolsó útján Bér Júliát. Huszár G. Lőrinc atya imádkozott a művésznő lelki üdvéért, majd megáldotta a koszorúkkal átölelt urnaoszlopot. Önkormányzatunk emlékkönyvet nyitott a helyszínen, amelybe elhelyezték névjegyüket, szívből jövő gondolataikat a búcsúzók.
A kertet, ahol a síremlék áll, tuják övezik, csüngő szederfák töltik meg élettel, madárkák dalolnak majd benne, s látni onnan egész Zircet…
Bér Júlia temetése képekben:
Kelemen Gábor sajtóreferens
