Történt egyszer, hogy egy Senki autóba ült, és egy baromi meleg szombat délelőtt legurult a Damjanich utcába, mert a közelben volt dolga. És hogy ne főjön meg, ha megint beszáll, hát beállt az egyetlen árnyékos helyre, a posta kapuval szembeni sarokház oldalába.
Rosszul tette.
Az autó nem lett sokkal hűvösebb, viszont öt napra rá szívélyes felszólítást kapott, hogy szíveskedjen kasszához járulni harmincezer forint erejéig, tekintve, hogy két kerékkel a járdán állt meg, ami ugye nem teljesen szabályos.
Senki első reakciója a szittya leszármazottakra jellemző düh volt. Ki az a pihent rendész, aki egy vidéki kisváros jelentéktelen mellékutcájában keresi az áldozatait, ahol egy lélek sincs, autóról nem is beszélve, talán az Arborétum parkolóban tikkad egy-kettő? Ráadásul a hét végén, amikor a település egyébként egyik legnagyobb ügyfélforgalmú szolgáltatója, a posta is bezárt, amelyik előtt hétköznaponként, nyitvatartási időben a megállásra és várakozásra vonatkozó szabályokat (megállás forgalommal szemben, az útkereszteződésben, a forgalmi sávban, a járdán, a kapu előtt,…) annyian szegik meg, hogy annak a büntetési tételeiből két rendőrőrsre való működési és bérköltség összejönne egy hónapban?
Senki aztán lecsillapodott, és átgondolta: megszegted a szabált? Meg. Hülye voltál? Hülye. Törvénytisztelő vagy? Most már az leszek. Hát akkor fizess! Senki fizetett, meg sem várva a határidőt, nehogy aztán még túlszaladjon rajta, és az autóját is kivonják a forgalomból (mert ezzel is meg lett fenyegetve).
Senki aztán azt gondolta: Igazuk van a rend őreinek! Ha rend, hát legyen rend! Mert hát ígérték is, látszatja eddig még nem sok volt, de most egy csapásra lesz neki! Azt is ígérték, hogy itt megszűnik a megkülönböztetés, kicsi vagy nagy, vidéki vagy pesti, munkanélküli vagy politikus, mindenkire egyformán! Nincs több kivételezés!
Senki meg jár-kel a városban, és furcsa dolgokat tapasztal.
Azt például, hogy a város legforgalmasabb utcájában, ahol az ott lakók kitartó küzdelmének eredményeként végre kikerült a kizárólag személygépkocsik részére szolgáló várakozóhely tábla (KRESZ 112), autóbuszok, jellemzően turistabuszok, tehergépkocsik parkolnak. Nap mint nap. Az utóbbi időben az is divatba jött, hogy a Bakony Volán nyilván indulásra váró buszai állnak oda be, de nekik van helyismeretük, mert a sofőrök benne maradnak, hogy ha mégis ügy lenne, mondhassák, hogy éppen most álltak meg, és már mennek is tovább.
Aztán azt tapasztalja, hogy a város másik legforgalmasabb utcájában, a Széchenyi Arborétum felőli oldalán, ahol Várakozni tilos (KRESZ 61) érvényes, kiegészítő táblával, mely szerint a korlátozás személygépkocsikra nem vonatkozik, bazi nagy teherautók és buszok álldogálnak, sofőr nélkül. Naponta többször. Van, aki csak a szemközti pékségbe ugrik át, és méltatlankodik, ha szólnak neki, hogy csak kaját vett.
Aztán azt tapasztalja, hogy a város legeslegforgalmasabb helyén, a Rákóczi téren, pénzszállító autó áll a tilosban, az Erste Bank előtt, sofőr nélkül, előrelátóan bekapcsolt vészvillogóval. Vagy még azzal sem. Naponta átlag kétszer. Az ide érvényes jelzőtábla: Megállni tilos. De van, hogy az Alkotmány utcai oldalra áll, előzékenyen két kerékkel a járdán, de ott is Megállni tilos van.
Senki beszélget az ismerőseivel, hogy vajon rosszul látja-e a dolgokat? Azok megnyugtatják, hogy nem látja rosszul, de felesleges emiatt idegesítenie magát, mert ez mindig így volt, meg így is lesz. A délutáni csúcsforgalomban, amikor a Rákóczi-téri buszpályaudvar tele van, a buszok éppen úgy meg fognak állni nap mint nap a negyven lakás előtt a tilosban, hogy az emberek kiszállhassanak a parkosított részen, vagy két sorban a buszállások előtt, hogy nem fér el mellettük az egyéb forgalom, a pékségbe igyekvők ugyanúgy meg fognak állni a tilosban a Széchenyi-Petőfi sarkon, sokszor menetiránnyal szemben is, az áruszállítók meg a vevők ugyanúgy leállnak majd a Rákóczi-téren a buszmegállóknál meg a tilosban, hogy közelebb legyenek a boltokhoz meg az pénzautomatákhoz.
Senki már csak azzal vigasztalja magát, hogy ha a város főútjaira, ahol minden szem előtt van, még nem is érkezett el a rendcsinálás szellője, a mellékutcákban már biztosan söpört az orkán (hiszen őt is mellékutcában büntették meg), és ott legalább nyugodtan hajthatja álomra fejét a törvénytisztelő állampolgár. Mit kell látnia? Macskaugrásra a főútvonaltól, egy jelentős épület előtt menetiránnyal szemben parkol egy autó. Apró csínytevés, legyint. De másnap is ugyanúgy. Meg harmadnap is. Mindig. De hiszen ez pont az az utca, ahol a rend őrei laknak! Mi homályosítja el a látásukat?
Továbbmegy, és ekkor – ó, egek! Mily szörnyűséget lát az utca végén? És pont a rend őreinek háza előtt? Először is egy Megállni tilos (KRESZ 60) táblát! És mögötte ott parkoló autókat! Odamegy másnap, és akkor is! És még többször, és mindig!
Senki úgy gondolja, hogy most orvoshoz kell fordulnia. Az orvos megnyugtatja, hogy mindez csak a kimerültség jele. Pihenjen sokat, kapálgasson a kiskertben, hiszen a tilos tábla alatt ott van a kis fehér kiegészítő tábla: „KIVÉVE RENDŐRSÉGI GK.” De hát legfeljebb ha két rendőrségi gépkocsi szokott ott állni! - így Senki. A doktor a gyengeelméjűeknek tartogatott mosolyát ölti fel: A többi maszek autó meg biztosan az ott dolgozó rendőröké!
Tényleg! - nyugszik meg Senki, és máris sokkal boldogabb de csak addig, amíg el nem olvassa a KRESZ-t: itt viszont írva vagyon, hogy a Megállni tilos (KRESZ 60) jelzőtábla csak olyan táblával egészíthető ki, amely a főtábla távolsági (KRESZ 15.§ (2) a) és (3)) vagy időbeli (KRESZ 15.§ (4) a)) hatályára vonatkozik, illetve a padkán történő megállást is tiltja (KRESZ 15.§ (7), 63/a tábla). A Megállni tilos tábla nem egészíthető ki olyan táblával, amely a gépjárművek meghatározott csoportjára vonatkozik vagy nem vonatkozik! Így hát az összes autó tilosban parkol itt?
Meg azt is olvassa a KRESZ-ben, hogy megállni csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad (KRESZ 40.§ (1))! Akkor itt talán halszálka-parkolók vannak felfestve? De olyat nem lát. Meg azt is olvassa, hogy a járdán csak akkor szabad megállni, ha azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi, a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el, a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább
És ekkor azt gondolja magában: milyen egy elherélt, rosszlány világ ez, hogy vannak dolgok, amiket Senkinek nem szabad megtenni, mert megbüntetik érte, de Valakiknek mégis szabad, mert őket meg nem. Hogy ezek a dolgok itt vannak a szemünk előtt, naponta átesünk rajtuk, és senki nincs, aki észrevegye, illetve szemlátomást csak Senki veszi észre, Valaki, akinek a dolga lenne az meg nem. És akkor Senki azt gondolja, hogy ez így nincsen jól.
